Annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy nehezemre esik visszaemlékezni. Pedig rengeteg szép élménnyel gazdagodtam. Ebből most egy párat megosztok veletek, na meg van amire pár év múlva is emlékezni szeretnék, ha majd egyszer visszaolvasom a blogomat... :)
Wiener Schnitzel, vagyis rántott hús. Aki ismer, az tudja, hogy imádom. Ez az „egyetlen” étel, amit bármikor bárkinek képes vagyok hiba nélkül elkészíteni. A sors hozott engem össze a Schnietzelhaus-szal, vagyis a rántott hús és cordon bleu éttermével. Itt nincs más, csak ez a 2 étel, persze mind más és más elkészítési módban. Én baconös cordon bleut ettem, hagymás szósszal. 
Hatalmas adagot kaptam. Kifogott rajtam, nem bírtam az egészet megenni. Ela szülinapi bulija miatt kerültem oda, Hanka szervezte, meglepi buli. 10-en voltunk a csapatból, jó kis estét hoztunk össze. 
Március elsején, pénteken sor került az utolsó munkanapomra, hiszen átépítik az egész kávézó-benzinkút-kioszk részt, így már nem tudok ott dolgozni. Szerencsére a „fontos törzsvendégek” megjelentek, így el tudtam búcsúzni tőlük. Egy kis ajándékot is kaptam az egyik étteremben dolgozótól, nagyon kedves tőle. Persze még meglátogatom őket, elköszönök a munkatársnőimtől is, meg az étteremben is van pár ember, akivel szeretnék még beszélgetni. :)
Pénteken Jensszel Cowboys bár, szombaton pedig életemben először részt vettem egy jégkorong meccsen. Ez egy külön bejegyzést érdemelne, de megpróbálom röviden összefoglalni. 17.000 ember, 16.000 SCB szurkoló. Képzelhetitek, felrobban a csarnok, amikor gólt lő a csapatunk (mert most már ez én csapatom is:)). Naná, hogy már a bejáratnál fennakadtam. Van akinek csak a táskáját nézik át (ez kötelező), de előfordul, hogy megmotoznak. Engem persze jól átvizsgált a securitis nő... Jens csak röhögött rajtam. Megismerkedtem a „szokásos társaság” többi tagjával, Regät és Lukast már korábbról ismertem, a többiekkel viszont csak most haverkodtunk össze. Az első libabőrt a „March of Bern”-nél éltem át, a másodikat az SCB pályára lépésénél, a harmadikra pedig az első gólnál került sor. :) Igaz ez volt a Playoff első meccse, Best of 7-ig játszanak a csapatok. Nyertünk 4-0-ra, az eredmény azonban nem reális, nem volt ekkora különbség a csapatok között. A győzelmet azért mi megünnepeltük egy Dönerrel, úgy éjfél körül... :)
Másnap sor került az utolsó bajnokinkra, aminek már nem volt tétje. Remek időpontban, vasárnap este 20.00, Dietlikon.
Hétfőn Vreni és én korán útra keltünk, indultunk Sörenbergbe. 8 éve lehetett, amikor utoljára sílécen álltam. Életemben 2x voltam 1-1 hetet síelni, így nem mondhatnám, hogy profi lennék. Igaz a tehetségemnek köszönhetően - :D - már az első sítáborban hamar átkerültem a kezdő csoportból a középhaladóba. Kicsit féltem ettől a naptól, főleg mert Vreni hetente megy síelni (69 évesen), nem akartam lassítani, meg azt sem, hogy „unja magát”. Az első 2 lejövetelnél kételkedtem benne, hogy képes leszek-e esés nélkül egy erősebb pályán lejönni, de Vreni meglátta bennem a tehetséget és nem vártunk tovább, mentünk a meredekebb, hosszabb pályákra. Félúton történt velem valami, mert elkezdtem élvezni a dolgot. Azt hiszem, ennyi idő kellett ahhoz, hogy újra „megérezzem” a síelés technikáját. Mondanom sem kell, imádtam. Vreni mindig elől ment, én meg követtem. A 4-5. csúszásnál már alig maradtam le. :P Mellesleg hét ágra sütött a nap, csodaszép volt. Ebédre zöldségkrémlevest ettem, ami elsőre megrémisztett, de szerencsére nagyon ízletes volt. :) Az egyetlen gondot csak a napkrém hiánya jelentette, aminek másnap meglett az eredménye. Piros-fehér színekben váltakozott az arcom, köszönhetően a sapka-szemüveg párosnak. :)
Kedden 10-re vittem az egyetlen szerelmemet - Audi A2 :) - a szervizbe, kicsit megfázott, köhécsel a motorja... :) Siettem haza az Ersatzautóval, nem akartam lekésni a vonatot, hiszen Sänäval találkoztam Bernben. Próbáltunk táskát venni neki, apukámnak üdvözlő kártyát szülinapjára, bóklásztunk a városban, és mivel már nincs több mérkőzésem, a McDonald’s-ban ebédeltünk. :D Nyertem egy belépőt a zürichi Alpamare élményparkba, amit aztán Zsófinak és Ádámnak adtam. 17-kor már mennem kellett az autóért, így nem töltöttem sok időt Bernben.
Szerdán meglátogattam Zsófiékat, életemben először ettem brokkolikrémlevest, és ahogy a zöldségleves, ez is nagyon ízlett. :) Mind a kettőnél volt egy kis fenntartásom, de mind a kettőben pozitívan csalódtam. Azt hiszem, kezdem megkedvelni a krémleveseket... ;)
Csütörtökön újra a jégkorong csarnokban találtam magam. Most az átvizsgálásnál elkobozták a svájci bicskámat. Mondhatni, nagyon boldog voltam.... :) A meccs elég idegesítőre sikeredett, rengeteget hibáztunk, rossz passzok, kihagyott helyzetek, rengeteg ki nem használt emberelőny. 5-2-re vezetett a Servette, Teo és Sänä már vagy 2 órája vártak ránk a Cowboysban. Ekkor mondtam Jensnek, hogy induljunk, 5 perc van hátra, 2-5, nem fogunk fordítani. Elindultunk. Még a csarnokban voltunk, amikor 3-5 lett. A csarnok mellett sétáltunk, amikor újra robbant a csarnok. 4-4. A csarnoktól 50 m-re, 5-5. Nem akartam elhinni. Sprinteltünk vissza. Kiharcolt hosszabbítást egy 15 perces szünet előzte meg. Nem örültem neki, hiszen a többiek már vártak ránk, és a terv szerint az utolsó vonattal mentem /mentünk volna haza (Teonak ez a 23.50-es). 15 perc várakozás után, 30 mp sem kellett, hogy a Servette gólt lőjjön. ........ Jobb, ha kipontozom.
23.20-ra megérkeztünk a Cowboysba. Teoval 1 éve ilyenkor találkoztam utoljára, akkor is a Kupadöntőre jött. Akkor egy fergeteges estét produkáltunk Bernben(Teo, Sänä, én). Nem hittem volna, hogy sikerül emlékezetesebb bulit összehoznunk. Tévedtem. Ezúttal 4-en maradtunk, Jens csatlakozott a tavalyi hármashoz, a többiek haza mentek a „tervezett” utolsó vonattal. :D Minket kitessékeltek a cowboysból 2.30-kor. Kerestünk egy helyet, ahol kicsit melegedhettünk, elég hűvös volt az idő. Megtaláltuk a Seite 69-et, amiről nem sokat mesélnék. A neve sok mindent elárul. Bementünk, leültünk a bárhoz, ittunk egy bambit, majd ők is zártak. A következő úticél a Cuba bar, elméletileg 5-ig kellene nyitva lennie. Mire oda értünk, nem akartak beengedni. Meggyőztem a kidobót, hogy mosdóba kell mennem, így beengedett minket Sänäval (a fiúkat nem:)). Kihasználtuk az alkalmat. Kifelé menet szóba elegyedtünk a pincér fiúval, aki mondhatni „leültetett” minket a bárpulthoz. Nem ellenkezhettünk. 10 perc múlva jött a kidobó, aki bájosan mosolygott ránk. Vagy 15 percet biztos beszélgettünk velük, próbált minket meggyőzni, hogy kint is meleg van. :) Rajtunk kívül még volt kb. 25 ember a bárban. Kilestünk a fiúkra, elég morcosnak tűntek, így hát rávettük magunkat és kimentünk hozzájuk. A bár előtt egy csoport gyülekezett, az egyik tag megkért minket, hogy segítsünk már és énekeljük el a Happy Birthdayt a barátnőjének. Miért is ne. :) Még mindig volt 1 óra az első vonatig, de mi elindultunk a pályaudvar felé. A pályaudvarhoz vezető lépcsőn aztán megálltunk. 40 percet töltöttünk a szokásos beszélgetéssel Sänäval. A fiúk nem tudom, mit csináltak. :D Jens elment az 5.20-as vonattal. Teo és én lekéstük az első vonatunkat (elbeszélgettük az időt), majd persze a másodikat is. 6.39 volt a következő lehetőség. Közben felébredt Bern, furcsa volt nézni a vonathoz siető egyetemistákat, a dolgozni induló embereket. 6.35-kor már a vonaton ültünk. Teot kidobtam Burgdorfban, neki át kellett szállnia, hiszen Elaéknál aludt Wilerben. Hazafelé sétálva arra gondoltam, vicces lenne most találkozni Vrenivel. Tudtam, hogy reggel korán megy el itthonról. Nem találnátok ki, de épp állt ki a kocsival, amikor én megérkeztem. Kicsit beszéltünk, jó éjszakát kívánt, és elváltak útjaink. :) Neki indult a nap, nekem véget ért. Azért én még reggeliztem, csináltam 2 tükörtojást. Aludtam 2 órát, felkészültem a pénteki napomra, aztán hívtam Teot, hogy épségben hazaért-e. 13.30-ra Kirchbergben kellett lennem, Corinne-val megbeszéltem, hogy segítek neki gyerektornán. Előtte még Teoval elmentünk IKEA-s húsgolyót enni (svájci húsból!!!:)). Kicsit fáradtnak éreztem magam, de amikor Teot megláttam, minden negatív gondolatom elszállt. Ő ezerszer rosszabbul nézett ki nálam. :) A torna jól sikerült, a gyerekek hamar megkedveltek, játszottam velük, élveztük a tornát. Corinne-val jól kijövök, ő a masszőrünk a csapatnál. Mivel az esti programban még egyesületi spagettivacsi szerepelt, siettem haza. Pihentem 1 órát és indultam is Burgdorfba. Felvettem még Elat, Hankat és Teot, mivel ők hosszú estét terveztek és nem akartak autóval jönni. Az évzáró egyre színvonalasabb, a saláta mellett ezúttal már 3 féle szósz közül választhattunk (Carbonara, paradicsom, bolognai). A desszertre azért hagytunk helyet, Andreas felesége kitett magáért, itt is volt választék bőven. :) A többiek még maradtak, én viszont elbúcsúztam, hiszen tudtam, hogy a hétvége még sok eseményt tartogat, és szükségem van egy kis pihenésre.
Szánkózás, egyetemi előadás, SCB, Bern-Burgdorf edzés, Laura újra Svájcban, én újra Thunban... :) Hamarosan....
