Ahogy ígértem, újra itt. Röviden a mostani helyzetemről: túl a mandulaműtéten, tegnap óta itthon vagyok. Fáj, szenvedek rendesen, de remélhetőleg minden nap jobb lesz. Köszönöm Mindenkinek, aki gondolt rám, írt nekem, üzent, aggódott értem.... A következő sorokat már korábban megírtam, de tudva, hogy csak a műtétem után fogok jelentkezni, a műtétről már múlt időben beszélek.

Kedden mentem vérvételre, ugyanis a mandulaműtétem miatt kellettek a kivizsgálások. Az egész napot anyával töltöttem, átmentünk Tatabányára vásárolni. Ugye-ugye, írtam én az előző bejegyzésemben, hogy a pénztárcám rovására megy majd az éjjeli lángos és a husi.... :/
Este találkoztam volt osztálytársaimmal, beültünk az Incoba 1-2 teára, a régi „törzshelyünkre”. Jó volt újra látni a lányokat. Szerdai programom Győr irányába vezetett. Megtaláltam az első férfit, aki szeret vásárolni. Sőt, aki ezerszer rosszabb vásárlás közben, mint egy nő... :) Sikerült a bevásárlóközpontban töltenünk 3,5 órát. Jól telt a délután Sünivel, vettünk neki egy tenisz inget, nekem meg egy felsőt. Én nem akartam venni semmit, de mivel Süni leszólta az „esti bulis felsőmet”, ezért hát vettem egy újat. Ez leginkább úgy nézett ki, hogy „oké, Süni, akkor most válassz nekem felsőket, amik tetszenek neked”.... :) Ő válogatott, hozta a próbafülkéhez, én felpróbáltam őket, aztán vettem egyet. Igen, mert mi, nők, már csak ilyenek vagyunk..

Ja, és hogy tudjátok, az eredeti felsőmet vettem fel, mivel 3/3-an erősítettek meg, hogy az jobban néz ki, mint a Süni által választott.... :D

Miután végeztünk a vásárlással, indultunk vacsizni, majd Süniék koleszszobájába. 2 laptopon néztük a BL meccseket, közben megtelt a szoba, mondhatni „hegyén-hátán” ültek az emberek. :D Aztán, Süni eltűnt, én meg még mindig a koleszban járkáltam. Edina és Juci vártak rám, már vagy 1,5 órája hívtak, hogy merre vagyunk, és mikor megyünk végre le. Azt hittem, nem telt el sok idő, de tévedtem. 1 óra lehetett, mikor aztán Kogéval leértünk az Üvegesbe. Edusék épp indultak a Laposba. Sokat nem beszéltünk, mi mentünk csocsózni, ők meg mentek tovább bulizni. 2-kor kiküldtek minket a helyről, így onnan az Étterem felé vettük az irányt. Leginkább kint beszélgettünk, csak egy kis időt töltöttünk a tánctéren. Persze akkor sem táncoltunk. :) Miután meguntuk a „bulit”, ismét a lépcső vette át a főszerepet, ott kezdtünk el beszélgetni. Egy idő után kezdtem fázni, így felmentünk a koleszba. A terv az volt, hogy alszom, már át is vettem a Sünitől kapott rövid nadrágot. Ekkor ébredt fel a „nemtudomhogyhívjákfiú”, aki odaült Koge mellé beszélgetni. Egy ideig még vicces volt a hármas társalgás, de Koge megunta és kijelentette, hogy ő megy tovább, benéz Laposba. Kicsit gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem tart sok ideig vissza venni a hosszú gatyámat. :) A Lapos előtt Süni és Juci álltak, mint kiderült, Juci épp indult a vonathoz, Süni meg aludni. Pedig még csak 4 óra lehetett. Mi bementünk annyira, hogy a Lapossal is megismerkedjek. 5 perc sem kellett ahhoz, hogy körbefussuk a helyet. Mivel Kogéról és rólam van szó, adott volt a következő program: evés 4 és 6 között... :D Sajnos nem találtunk nyitott hamburgerest, pizzázót, semmit, így maradt a koleszos popcorn. A sót kispórolták belőle, ezért mi jól megsóztuk, de még így is elmaradt a hamburgertől. Nem okozok meglepetést, ismét 6 órakor tértünk nyugovóra. Kicsit Déjá vu érzésem támadt, Dunaújvárosban ugyan ezek az időpontok szerepeltek a programban. :) Egy régi és egy új ismerős szobájában aludtam, hiszen a 3. lakótársuk már korábban haza utazott, így üres volt az ágya. A fiúk korán keltek, 9-kor én is felébredtem. Beszélgettem kicsit Matukával, majd ő indult a vonathoz, én meg felöltöztem és felkeltettem a szemközti szobában alvó Sünit. Sejtettem, hogy nem fogom tudni kirángatni az ágyból, de őszintén nem is akartam, pihenjen csak. Győrt nem ismerem jól, de a kolesztól sikerült eljutnom az állomásig. A vonatot elértem, még reggelit is vettem magamnak. Anya várt rám Tatán az állomáson. A délutáni program ismét doki, ezúttal EKG. Megijesztettek a „kihagy a szívverése” mondattal, de aztán kiderült, egyszerűen csak „sportszívem” van. Megnyugodtam. Pénteken elmentem edzeni, jól esett újra mozogni, még ha nem is „pörögtem fel”, nem sikerült igazán a floorballra koncentrálnom. Ha azt nézzük, ez érthető, újra a régi csapattársakkal, leginkább Vivivel beszélgettem edzés elején, bemelegítés közben, nem arra figyeltem, hogy „na akkor most floorballozzunk komolyan”. :)

Szombaton kiizgultuk a Győr kézilabda csapatának BL döntőbe jutását, valamint a férfi kézilabda válogatott olimpiai szereplését. Bearanyozták a napunkat, boldogan mentünk át Tatabányára nagyszüleimet meglátogatni. Az esti program házibulit kínált Ácson. Martin és Edus szülinapját ünnepeltük, voltunk vagy 35-en. Jól éreztem magam, régi baráttokkal töltöttem az időmet, köztük Bencével, akinek nagyon örültem, Dórika mesélt, de róla szinte mindent tudok, mert rendszeresen beszélünk, és persze ott volt Réka, Tretyák, Anna, Tomi, Juciék, és még sorolhatnám. Igazából az összes fiú és lány SZPK-s játékos, 1-2 kivétellel. :) Szőnyben aludtam, Réka volt a hálótársam. Tretyi rendes volt, átengedte a helyét és a kanapén aludt. :) Reggel anyukája várt egy „bőségtállal”, ha mondhatom így. Régen jártam náluk, de anyukája még emlékezett rám. Réka haza dobott kocsival, kicsit pihentem, majd jött a következő program. Mozi Márkkal. Amerikai pite „nemtudomhány”: 

Nekem bejött, sokat nevettem rajta, még így is élvezetes volt, hogy az 1. sorban, az 1 és 2. széken ültünk. :D Ismét egy érdekesség, Zahóék a későbbi előadásra jöttek, és hát, láss csodát, pontosan a „mi helyünkön” élvezhették a filmet. :) Vannak ilyen véletlenek!? Márkkal még bedobtunk egy teát, csocsóztunk egyet 6 labdával, majd elköszöntünk egymástól. Ő ment tovább egyik barátjához, én meg mentem aludni, hiszen fárasztó egy hétvége állt mögöttem.

Még volt egy hét a műtétemig, de erről csak a következő héten olvashattok. A műtétemről is írok majd. Próbálom szétszedni az eseményeket, hogy ne legyen nagyon hosszú egy bejegyzés...