Miután kiderült, hogy helyünk van a legjobb 4 között, elkezdtük a felkészülést. 2 hét, heti 3x 3 órás edzés, ebből rengeteg elmélet. Ezalatt a 2 hét alatt más védekezést tanultunk, más emberelőnyös felállást, és a sorok is teljesen átalakultak. 18+3 játékos állt a rendelkezésünkre, ami azért nem rossz. Azonban, ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis kimaradt egy hétvége, amikor semmilyen mérkőzésre nem került sor, hiszen kupadöntőt játszott a 8 finalista (férfi és női Swiss Mobiliar Cup és Liga Cup).

Nagyon örültem neki, hogy végre nincs meccsem, el lehet lazulni egy délután/este erejéig. Ennek megfelelően, szombat délután elkezdődött a program. Laura szerzett nekem jegyet a kupadöntőre, a női és a férfi meccset néztük végig. A nőin semmi meglepetés nem született, a Red Ants csapata simán diadalmaskodott, a férfi döntő viszont sokakban felháborodást keltett. A favorit Wiler olyan pocsékul játszott, hogy azt nehéz szavakban kifejezni. Nekem legalábbis nem tetszett, amit mutattak, hiszen láttam már 100x jobban játszani őket. A hangulatra nem panaszkodhattunk. Sok ismerősre találtunk a csarnokban és a csarnok környékén, alig sikerült eljutnunk a mosdóig anélkül, hogy ne állított volna félre valaki. :) Én sokat beszélgettem Teoval - a szlovák női válogatott menedzsere -, Flóriánnal is sikerült összefutni, de a meccset Laura, Sebastian Bernieck és még egy német fiú társaságában töltöttem. :) A férfi döntőben került sor a 2011-es VB húzásra, de erről már írtam az előző bejegyzésben: http://verti.blog.hu/2011/03/07/vilagbajnoki_selejtezo_1

Meccs után elmentünk még Bernbe mekizni 4-en. Nekünk már akkor jó kedvünk volt, nem panaszkodtunk, élveztük, hogy nem nekünk kell a floorballal foglalkozni, játszani, hanem csak nézőként vettünk részt az eseményen... :D A kajálás elhúzódott, Corä már vagy 3x hívott, hogy mikor érünk vissza Wankdorfba. Bernben álltunk az állomáson és azon gondolkodtunk, mihez kezdjünk. Menjünk vissza Wankdorfba bulizni, de az első vonat csak 5 körül indul, vagy menjünk rögtön haza. A 3. lehetőség tűnt a legcélszerűbbnek, vissza Wankdorfba, megnézzük, milyen a buli, és még van 1 óránk az utolsó vonatig (kb. ½ 1-kor indult). Ebből aztán az lett, hogy odaértünk, kicsit poénkodtunk a 2 méteres, 120 kilós kidobókkal, majd bementünk a diszkóba és a többi már jött magától. Azt tudni kell, hogy belépésnél kapsz egy kártyát, a kártyához azonosítanak (lefényképeznek), és ha veszel valamit, akkor ezt odaadod a pultosnak, ő lehúzza, és kimenetelnél ezzel kell fizetned. Sikerült már a tánctér előtti bárban leragadni és felzárkózni a többiekhez. Az első alkalommal, amikor megnéztem, mennyi a kártyámon lévő összeg, azzal is szembesültem, hogy nem a saját kártyám van nálam... :) Laurával összecseréltük. Még jó, hogy észre vettem, különben fizethettem volna mindent, amit Laura fogyasztott. Gyorsan javítottuk a hibát, megtörtént a kártyacsere, majd folytatódhatott a buli. Szerencsére nem volt nagy tömeg, így nagyon jót buliztunk. Többen voltak a csapatból, a felnőttből Sophia, Johanna, Sandra, az U21-ből Irä és Corä, szóval igazán jól sikerült az este. Részletekbe ne menjünk bele.... :) Táncolgattunk, iszogattunk, énekeltünk, olykor beszélgettünk, de ami a legfontosabb volt, folyton vigyor ült az arcunkon, ami azt bizonyította, hogy megérte eljönni. :) 3 körül indultunk haza, hiszen kiderült, hogy van egy busz Bernből, amivel eljutunk Thunba. Kifelé menet – miért is ne akkor, amikor megyünk haza – megismerkedtem egy nagyon helyes fiúval, de nem sok esély adódott az ismerkedésre, mivel rohannunk kellett a buszhoz. Mindenesetre egy ölelés és egy „névcsere” elcsattant. :D

Laura és Corä mellé csatlakozott hozzánk 2 fiú, akik nagyon kedvesek voltak. Ők is Bern felé tartottak, így közösen mentünk a buszmegállóba, valamint Bernig közösen utaztunk. Nem tudom, miért tűnt a 2 külföldi érdekesebbnek, mint a svájci lány, de az egyik fiú végig velem, a másik meg Laurával beszélgetett. :D Corä csak ült és nézelődött, és gondolom nevetett rajtunk. A buszon aztán mindenkit bevontunk a beszélgetésbe, igaz nem tartott sokáig a közös utunk. Mi gyorsan leszálltunk, egy legyintéssel elköszöntünk a fiúktól és rohantunk a buszhoz. Szerencsénk volt, sokan voltak, így elértük. :) 5-kor már Lauráéknál voltunk Thunban. Egész hamar haza értünk. Másnap reggel elég kómásan ébredeztünk, nem volt könnyű elhagyni az ágyat. :D Ez végül ½ 3-kor összejött. Este egyedül voltam a fiúkkal, ami kicsit megerőltető volt, de szerencsére Nináék hamar hazaértek és mehettem ismét aludni. :)

A hét edzéssel, készüléssel telt. Hétvégén pedig kezdődött a rájátszás. Az első meccsen nem voltunk igazán jók, de rosszak sem. Az első harmadot rontottuk el, így rögtön elmentek 2 góllal. Az utolsó harmadot 3-1-gyel kezdtük, és ebben a 20 percben minden 2. cserénket kapus nélkül játszottunk (az első sor 6-5 ellen, a 2. 5-5 ellen). Sajnos nem sikerült nyerni, így másnap 1-0-s előnnyel jöhettek Burgdorfba. A vasárnapi meccs fantasztikus volt. Sajnos az első harmadot ismét elrontottuk (4-0), utána viszont felébredtünk és elkezdtük a felzárkózást. Minden gólnál szinte felrobbant a csarnok, a felnőtt csapat játékosai kitettek magukért, végig üvöltözték a meccset. :) A 3. harmadban 6-5 állt az eredményjelzőn, amikor még 3 perc volt hátra. Ezt a 3 percet kapus nélkül játszottuk, de nem sikerült a bravúr. Nagyon jól játszottunk – leszámítva az első harmadot -, de sajnos ezt a megállapítást csak az első sorra lehet kijelenteni. Mi lőttük mind az 5 gólt, a másik 2 sorunknak nem ment. A 3. sor többet játszott, mint a 2., ami szintén bizonyítja, hogy csapatként nem voltunk igazán erősek. Megérdemeltük volna a győzelmet, nagyot küzdöttünk, de nem sikerült.

Az első meccsen mindenhol játszottam. Kezdtem hátul, aztán a 2. harmadban előre kerültem, a 3.-ban pedig center pozícióba. A következő meccset végig védőként játszottam, nagyon jó volt, szinte hibátlanul - többek szerint-. Azt kell, hogy mondjam, imádok hátul játszani, nagyon élvezem. :) Új kihívás, nagyobb felelősség, tetszik. A 3. mérkőzésre ismét Churban került sor. Teljesen más sorok alakultak. Én visszakerültem előre, Nadu mellé. A meccs kezdete előtt kaptuk a hírt, hogy több SML játékosuk is jelen van, ami rontja az esélyeinket. Végül 10 válogatott játékossal álltak ki ellenünk. Mondanom sem kell, ezen a napon lemostak minket a pályáról. Esélyünk sem volt szinte, főleg a fantasztikus (válogatott) kapusuknak köszönhetően – aki egyébként mind a 3 meccsen a csapata legjobbja volt!!-. Gyorsabbak voltak, csak követtük a labdát. Ekkor tudatosult bennünk, hogy tényleg ők a legjobbak, nem hiába nyernek meg minden címet már 5 éve... Az utolsó 3 percet az az 5-ös játszotta, akik a jövő szezonban szinte biztos, hogy nem lépnek pályára U21-es színekben (hátul Cöx és én, középen Irä, elől pedig Larissa és Lara). Ez nagyon kedves gesztus volt Simontól. Még le sem fújták a meccset, de mi már Cöx-szel egymás nyakában voltunk. Szinte úgy örültünk, mint akik nyertek. Talán külső szemmel furcsa lehetett, de a vereség ellenére az eddigi legjobb eredményt értük el. 3 éve még a B ligában játszott a csapat, 2 éve jutottak fel, tavaly gólkülönbség miatt csúsztak le a rájátszásról, most pedig 3. hely (nincs bronzmeccs, de nem fogom azt mondani, hogy 4.-ek lettünk, mivel az nem igaz... :D). Mindenesetre tényleg jó volt így befejezni a szezont.

A hazafelé vezető út mókásra sikeredett. Kártyáztunk, persze büntetéssel, énekelgettünk, jól szórakoztunk. 19.00-tól Kirchbergben kezdődött a Wiler-Tigers férfi elődöntő 3. mérkőzése. 19.30-kor értünk Kirchbergbe, így az első harmadról lemaradtunk. Ennek egy pozitívuma adódott; nem kellett belépőt fizetnünk, hiszen már nem volt nyitva a kassza. A csarnok tele volt, de találtunk még pár helyet (én a kapu mögött ültem 2 csapattársammal). A hivatalos nézőszám 1035, amihez még jövünk mi, kb. 15 fő, valamint a többi „belógó” néző.. :) Elég szuper volt a hangulat, a csapatok pedig fantasztikusan játszottak. Szerencsére a wileri csapat nyert, így biztos volt, hogy ezúttal nem 2 lehorgasztott fejű edzőt fogok látni Sandro edzésén, mint a VB után, hanem mosolygós Hofbauer tesókat. :) Meccs után aztán irány haza, kellőképpen fáradt voltam, így jól esett végre ágyba bújni. Másnap csapatos ebédre került sor Burgdorfban. Jól bekajáltunk, én pedig siettem Kirchbergbe, hiszen Ninának edzőmeccse volt. Elkezdet focizni. Andyvel jókat nevettünk, kicsit gonoszkodtunk, de Nina a legjobbak közé tartozik.

És mostanság...

Sandroval nagyon jól kijövök, hihetetlen édes gyerek lett belőle, szinte minden nap kijelenti, hogy szeret. :) Tényleg közel kerültünk egymáshoz, nagyon ragaszkodik hozzám, és szívem szerint én is vinném magammal mindenhova. :) Remélem megmarad ilyen édes, aranyos, szeretnivaló kisfiúként. Annál több probléma van Lucaval. Nem tudom, mi az oka, de jobban oda kell figyelnem rá, különben hamar „eldurvulhatnak” a dolgok. Szerencsére úgy büntetem, fegyelmezem, ahogy szeretném, „szabad kezet kaptam”, így aztán könnyebb dolgom van.

Igaz, vége a bajnokságnak, de még 2 hétig edzünk, majd megkapjuk a jól megérdemelt pihenőt. Mivel már javában átigazolási szezon van (mármint csapatkereső időszak, hivatalosan csak máj.1-től lehet igazolgatni), minden edzésen megnőtt a létszám. A minimum, hogy 4 új arc tűnik fel, de ez csak jót tesz az edzéseknek. A playoff időszakában is jól jött, tudtunk egy olyan sor ellen játszani, akiknek a játékstílusát még nem ismertük. :) Kb. 1 hónappal ezelőtt az egyik csütörtöki edzésen, amikor az SML-lel együtt voltunk, 7 sorral tudtunk játszani, és még 2 cserénk is maradt. Ami 37 embert jelent + a kapusok. Ebből mondjuk 7-8 nem Wizards játékos volt. Van 1 lány, aki nagyon ügyes, ő eddig 2 edzésen volt, de szerintem mindenkit meggyőzött arról, hogy helye van a csapatban. Jól is érzi magát, úgyhogy esélyes, hogy jövőre a Wizards csapatát fogja erősíteni. :)

Előző hétvégén találkoztam Dórival Bernben, nagyon jót beszélgettünk, elég későn értem haza. Amikor a buszmegállóból sétáltam haza, arra gondoltam, hogy anya már hívott volna idegeskedő hangon; „Hol a fenében vagy már!?” :) Sokat nevettem ezen, így arra gondoltam, hogy felhívom anyát, megosztom vele, hátha neki is mosoly kerül az arcára... :) És igen, így történt.

Ezen a hétvégén (ápr. 2.) megyünk Corä szülinapi bulijára, majd valahogy hazakeveredünk Laurával, aki nálunk alszik, vasárnap pedig megkezdődik a bajnokság Nina számára. Hajrá Kirchberg! :D A jövő hétvégén csapatos záróbulink lesz, a hely és időpont még ismeretlen, de valószínű ezen a hétvégén Johanna búcsúbulijára is sor kerül, ugyanis megy vissza Svédországba. Az utána következő héten pedig irány haza a családdal. 14-től 19-ig leszünk otthon, remélem jól fogják érezni magukat, hiszen eddig csak Andy járt Magyarországon. Miután visszajöttünk, megyünk St. Gallenbe, ahol svéd, finn, svájci és cseh csapatoknak rendeznek floorball tornát. Mondhatni tesztelik a pályát, a körülményeket a VB előtt. Szeretnék egy svéd–svájci és egy finn–cseh meccset megnézni. Remélem összejön.

Tegnap volt Sandro szülinapja, amit bulival ünnepeltünk. Már 6 éves a picur, de sokszor olyan megnyilvánulásai vannak, hogy azt gondolom, már most értelmesebb mint Luca, pedig 5 év van köztük... :) Ma pedig azzal köszönt el, amikor indult az oviba, hogy úgy szeret, mintha a nővére lennék. :)