Ezt a bejegyzést 3,5 hete írtam, csak nem volt időm feltenni.
Az október végi berni kiruccanás a csapattal jól sikerült, hasonló kimenettel, mint minden egyes buli, ugyanis Sänänál aludtam. A fogkefém még mindig várt rám, lassan már bepókhálósodik... :D De még mindig nagyon jól esik, hogy nem dobják ki, azt az érzetet keltik, hogy mindig szívesen látnak – ami igaz is, ha jól sejtem - .
Hazautazásom (október 28.) pont jó időpontban történt, hiszen Pé szülinapi ünneplésén jelen lehettem. Pestet nem kedveltem meg, igaz nem is ez volt a cél. Az este jól sikerült, és rá kellett jönnöm, hogy még mindig vannak „érdekes” emberek. A doboz nevezetű szórakozóhelyre nem jutottunk be, de a hosszú sorban találtam „rég nem látott” arcokat. Egyeseket szívesen, másokat nem szívesen....
( Avatar, látlak Téged jelenet :D)
A hétvégi válogatott edzőtábor (ami miatt haza utaztam) jól sikerült. A tempója olyan pörgős volt, mint Svájcban, amit később meg is jegyeztem az unihockey.ch magazinban. Simon persze ezzel kezdte a hétfői edzést, hogy ez is bizonyítja azt, hogy nem 100%-os az edzésmunka. A szombati estém ismét floorballal telt, de ezúttal csak sasoltam a pályán futkosó játékosokat. Közben Fredy társaságát élveztem, aki tavaly a támogatóm volt Burgdorfban, viszont mióta Aldo eljött, már nem segít a csapat körül. A meccs után (21.40-re) mentem Sinnaért az állomásra, majd megcéloztuk a mekit. Jót beszélgettünk, az angol–német szócsaták miatt a körülöttünk ülők furcsán figyeltek minket... :)
A következő hétvégén dupla fordulónk volt, ahol a szerencse ismét elszegült mellőlünk. Vagyis, nem is, mivel ebben a szezonban még soha nem volt mellettünk. 2-1 a Red Ants-nek (2 perc alatt kaptunk 2 gólt), majd 4-3 Zugnak (végig vezettünk, aztán az utolsó percekben már nem....). Ezt nem lehet ennél szebben megfogalmazni, talán nem is akarom. A meccs után megismerkedtem egy vacsi közben Floriannal és a menyasszonyával.
A következő hétvége még eseménydúsabbra sikeredett. Pénteken olyan igazi „éld ki magad gyerekként” estét tartottunk. Sinna, Mondher és Oli csatlakoztak és szolgáltatták a jó hangulatot. A biliárdpárbajt 2x megnyertük Sinnával a fiúk ellen, ők csak 1x diadalmaskodtak felettünk. A bowling aztán meglepetést hozott: 
A csocsó kiegyenlített küzdelemmel zárult, igaz Sinna labdához érését csodaként tekintettük, főleg ha a labda nem az én – mi- kapumat vette célba. Szóval, tulajdonképpen 3 az 1 ellen játszottunk, de még így is megmutattam, hogy csocsóznak a magyarok... :D A keresd a különbség játékot SiNi név alatt megnyertük, a jéghoki egy érdekes játék, furcsa, talán a hülyeség szót is használhatnám rá.
Szombaton hivatalos voltam ebédre Ádámnál és Zsófinál. Ők viszonylag újak itt Svájcban, szerintem róluk még nem meséltem. Ádám Debrecenben floorballozott ( régi ellenség :D), pár hónapja jöttek ki. 1x találkoztunk Bernben, megismerkedtünk és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Most került sor a következő találkozásra, ami egy máglyarakást, egy félig szemeltakarós filmet – Sinister – és sok-sok szép pillanatot hozott. :) Az esti program – habár unalmasnak ígérkezett – jól sikeredett. Läräval elszórakoztattuk egymást 60 percen keresztül. Ő az, akivel az utóbbi hetekben nagyon támogatjuk egymást. Együtt – és jól – játszottunk sokáig, és tényleg egymás támaszai voltunk/vagyunk. Az U21-es meccsen nem volt olyan mozzanat, amihez nem találtunk valami megfelelő megjegyzésünk.
Hazafelé menet azon gondolkodtam, milyen jól is telt a napom, és milyen jó is lenne több ilyet tartani. Vasárnap aztán újra a floorballé lett a főszerep. 17.00-kor meccs Zürichben. Pályára lépésemkor nagyon motivált voltam, hajtottam, az első cserénél ki is harcoltam egy büntetőt. Aztán az utolsó harmad felénél a térdem feladta a küzdelmet, rég nem fájt ennyire, így cserét kértem Simontól. :( Pedig most még élveztem is és jól is játszottam. Valami mindig van. 21.50-re aztán Kirchbergbe értünk, onnan indultunk. A kérdés csak az volt, haza vagy Zsófiékhoz!? Szerencsére nem vette el sem a vereség, sem a térdfájásom a kedvemet, így indultam Betlehembe. :) Pár óra alvás után, hajnali 4-kor indultunk Bernbe, a Zwiebelemäritre. Sokat mondani nem tudok, szuper volt, megérte elmenni. Azt hiszem a képek magukért beszélnek: 
Ádám munkába, mi Zsófiékhoz mentünk. Beszélgetés, ebéd, majd irány haza aludni. :D A hétfő nagy pihenéssel és tanulással telt. Amikor időm és erőm engedi, akkor a tanulás boldogít. Próbál boldogítani. De nem hagyom magam. ;)
Keddre kaptam egy munkát. A Bundeshaushoz tartozó épületben dolgoztam, ismert, előkelő emberek társaságában. Kifejezettem élveztem. Munka után egy rég nem látott munkatárssal beültünk egy bambira. A hét többi napja a munkával, floorballal, tanulással, és a készülődéssel telt, hiszen a világbajnokság már vasárnap a kezdetét vette, Szilvi is vasárnap érkezett hozzám.
A többiről majd később.
