Tudom tudom, ezer éve nem írtam, az elnézéseteket kérem! Nem így terveztem, a 2 hetente 1 cikk megjelenik reálisnak és kivitelezhetőnek tűnt – a legelején -, aztán persze változott a helyzet. Nem teljesen igaz, hogy „semmit” nem írtam, mert félkész bejegyzések vannak, csak az egyiknek az eleje, a másiknak pedig a közepe hiányzik. Egy kis pótlás következik, igaz, hú de sok mesélni valóm nincsen.
A decemberi férfi világbajnokság nagy élmény volt, szerencsére a magyar fiúk Bernben játszottak, így 4 meccsüket láttam. Szilvi, az első magyar, aki meglátogatott – igaz ő sem miattam jött, hanem a Vb miatt, de iszonyatosan örültem neki, végre valaki, aki látja, hol lakom, hogyan élek, akinek megmutathatok helyeket, aki miatt 2 napig takarítottam, mostam, ágyat húztam, és izgatottam vártam, mikor ér végre hozzám. Sajnos ebben a 4 napban 3-at dolgoznom kellett, így sok időm nem jutott Szilvire, de azért azt hiszem – vagyis remélem -, jól érezte magát.
A férfi válogatottal utaztam haza, miután számukra befejeződött a világbajnokság. Hazaérkezésem után kezdődött a tanulás. "Imádom", most már általánossá vált, hogy ha haza megyek, akkor nem csinálok mást, csak tanulok. Eddig megérte, mert sikerültek a vizsgáim, a mostani vizsgaidőszak után viszont azt hiszem, változás kell, mert ezt így nem bírom tovább. Persze ehhez hozzá jött a sikertelen vizsga, ami elvette a kedvem ettől az egész jogi mókától... Szerencsére adtam magamnak egy kis „szabit”, elmentem az SZPK-s évzáróra, ami után egy Pikantós buliba keveredtem – életemben először - . Persze, kell a kikapcsolódás mindenkinek. A másnapot a baráti karácsonyi vacsi koronázta meg, amit ezúttal a Platán étteremben töltöttünk. A vacsi nagy része most is elfogyott, csak úgy, mint tavaly, hála az önfeláldozó férfi népnek, akik mindent megesznek, ami már nem él és nem mozog... :)
(sajnos elmaradt a kép készítése, így egy tavalyi kép a lányokról-fiúkról )
A karácsony szerencsére a szokásos formában telt. Nagyimékkal közös ebéd otthon, ajándékozás, aztán unokatesómék jönnek hozzánk és az esti vacsit náluk töltjük. Nekem bejön ez a „felosztás”, semmi stressz, nincs idegeskedés, kapkodás, nyugalom van és mindenki élvezi az ünnepi hangulatot. :) 
A karácsonyt „letudva” ismét a könyvek fölött találtam magam. A kedvenc időtöltésem, mondhatom... A szilveszter hasonlóan telt, én hülye, otthon feküdtem az ágyon és olvastam az érdekesebbnél érdekesebb paragrafusokat, alapelveket, de persze hiába. Az egyetlen pozitívum az otthon töltött szilveszterben az, hogy Bruno így nem volt egyedül. Ő nem az a kutya, aki fél a tűzijátéktól, petárdák hangjától, hanem ugatja, rohan jobbra-balra, keresi, hogy honnan jön a hang, figyeli a fényeket, és szó szerint felhergeli magát. Így aztán jól jöttem neki, lefektettem magam mellé, amikor kezdődött a tűzijáték, rögtön rászóltam, „fekszik, marad, nyugi”, amitől megnyugodott és ezzel véget is ért a szilveszter.
Új év, szuper. 2013. Idén már 23 éves leszek. A bűvös szám, sokáig ez volt a mezszámom az SZPK-nál. Vagyis, azt hiszem, még most is ez lenne, ha vissza jönnék... :) Mivel elég későn derült ki, hogy január első hetén már vissza „tudok” menni, ezért nem kaptunk vonat jegyet. A repülő nagyon drága lett volna, azért 60E Ft-ot nem szívesen fizetek egy útért. Így maradt az utolsó lehetőség, becsatlakoztam valakihez. Egy lányhoz, akit eddig nem ismertem. Rengetegen mennek autóval Svájcba, és 90%-ban fel is teszik az oldalra, ha van helyük. Nekik is jó, általában 50 chf-et kérnek minden utastól, meg nekünk, utasoknak is jó, hiszen vissza jutunk Svájcba. Olcsón. A félsz persze mindenkiben benne van, ki tudja, hogy vezet a nő/férfi, milyen a stílusa, ki lehet-e bírni vele 11 órát úgy, hogy nem azon gondolkodom, mikor fog megállni és kihajítani.. :D Na jó, kicsit túloztam most. Az egyetlen aggodalom, az a vezetési stílus. Szerencsére jó személyt választottam, nem volt gond. Az út jól telt, hárman voltunk lányok, jót beszélgettünk, szerencsésen megérkeztünk. Mind a hármunknak az volt a célja, hogy minél hamarabb oda érjünk, így csak 1x álltunk meg 10 percre. Haza értem 18-ra, gyorsan ledobáltam a cuccaimat, és indultam Bernbe. Derbytime. Vagy inkább GaMeDaY. Nyert a csapat, újabb 3 pont. A lányok a meccs után megláttak a lelátón, nagyon örültek, integettek, aztán lementem hozzájuk és mindenki kedvesen fogadott. :) Igaz ezt már megszoktam. Annyira fáradt voltam, hogy nem maradtam sokáig. Gyorsan hazavittem az egyik csapattársamat, közben jó sokat mesélt, röviden-tömören mindent, igaz amíg nem voltam itt, akkor is írt, szóval nagyjából képben voltam, mi mindent történt az elmúlt 1 hónapban – nélkülem - .
A következő 2 hetemben semmi extra nem történt, tanultam, dolgozgattam, ezzel-azzal találkoztam, edzettem, erősítettem a térdemet, mert néha nem a legjobb, meg beszélgettem nagyon sok emberrel a jövőről, a múltról, na meg a jelenről.
A tanulásnak meglett az eredménye, Polgári jog 1. sikeres vizsga, szuper. :) Hétfőn indul a Vb selejtező, vagyis a csapat Lengyelországba, a selejtező első meccsére szerdán kerül sor.
