Szombaton este 20.00-kor került sor az első Wizards-os fellépésemre. Egész nap görcsöltem, a meccs előtt már minden bajom volt. Felvettük a mezeket (9-est kaptam), majd jöhetett a bemelegítés. Itt máshogy zajlik, mint otthon. Bemelegíted magad, aztán belövöd a kapusokat, majd 3-4 lövős feladat, és még van 15 perc a meccsig. 10 perccel a kezdés előtt mindenkinek az öltözőben kell lennie, ekkor tudjuk meg a sorokat, a taktikai felállást, az utolsó fontos infókat. Már a bemelegítés alatt is remegett a kezem, de amikor megtudtam, hogy első soros vagyok, akkor már nem csak a kezem remegett…:$ Szerencsére a lányok nagyon kedvesek voltak, biztattak, segítettek, szerintem látták rajtam, hogy „be vagyok szarva”…. :) A kezdő húzás jól ment, sikerült elhúznom a labdát, amit tapsvihar követett a kispadról. Skorpions Emmental Zollbrück ellen játszottunk. 20-an voltak, alig fértek el a kispadon, már majdnem sajnáltam őket... :D  Az első csere alatt kiderült, hogy nagyon jó csapat. Tavaly 2.-ak voltak a bajnokságban, és látszott is rajtuk, fantasztikusan járatták a labdát. Az első gólra a harmad közepéig kellett várni. Elől letámadtam, megszereztem a labdát, majd fonákkal beemeltem a kapus mellett. :) Az első gólom Svájcban. Pacsi, pacsi, majd amikor a kispadhoz értem, Simon nagy vigyorral közölte, hogy mától ez az én labdám. :) Elhozták nekem, úgyhogy az első válogatott gólos labdám mától nem lesz egyedül a polcon…. :) A harmad 1-0 lett, a következő 0-0, majd jött az utolsó harmad, amikor kezdtek fáradni a csapatok, így egyre több helyzet alakult ki mind a két oldalon. Az első 2 harmadban nehezen lehetett eljutni a kapuig, mind a 2 csapat remekül védekezett, a kapusokról meg nem is beszélnék…..  :) Az utolsó harmad nagy izgalmakat hozott, 3-1-re vezettünk, és volt még hátra 8 perc. Kicsit Szolnok – SZPK érzésem támadt, de bíztam benne, hogy mi nem fogunk kikapni 2 gólról. Tévedtem. 3 perccel a vége előtt már 3-3 állt az eredményjelzőn. Gólt lőttünk, mindenki az órát nézte, 00.01 állt rajta, de a bírók nem adták meg szabálytalanság miatt. Nem tudtuk, mit fújtak le, de így alakult. Majd 5 perces hosszabbítás, aranygól. Ez szörnyű, komolyan, nagyon rossz úgy játszani, hogy ha gólt kapsz, vége a mérkőzésnek. Gólt kaptunk, de milyet… egy gyenge lövés megpattant a védőnk ütőjén, irányt változtatott, és a kapus már nem tudta lereagálni. 4-3 oda…. :(

Másnap reggel 9.00-kor játszottunk a  Bern Capitals ellen. A vége 5-0 lett nekünk, sima győzelemnek tűnik, de egyáltalán nem volt az. Az utolsó harmadban estek a gólok. Gólt nem szereztem, de adtam egy gólpasszt a kedvenc játékostársamnak, aki 2 fejjel magasabb nálam, 19-nek néz ki, de kiderült, hogy 16 éves és 8 éves kora óta játszik a svájci bajnokságokban…. :) 

Délután már mindenki fáradt volt, nem úgy mozogtunk, mint az első 2 meccsen. A 3 sor maradt, nem történt változás. Szintén az elsőben kaptam helyet, de nem igazán ment a játék. Nem csak nekem, hanem a sorunknak sem. Az első gólt az ellenfél lőtte, majd az első harmadban sikerült egalizálnunk. A szélen megkaptam a labdát, elindultam középre, majd messziről rálőttem. Nem volt nagy lövés, de a kapus nem látta a labdát, úgyhogy becsorgott a lába mellett. Kis gól is gól…. ;) A 2. harmad katasztrofális volt. Volt egy olyan 3 perc, amikor a mi sorunk végig ült, nem mentünk fel egyszer sem a pályára, mondta az edző, hogy szedjük össze magunkat, majd utána játszhatunk. Nem bántam, mert nem éreztem jól magam a pályán. 2 gólt is lőttek ebben a harmadban. Az öltözőben jó nagy fejmosást kaptunk, majd átalakítottuk a sorokat. 2 sor, bíztam benne, hogy nélkülem, de nem így lett. Ismét az első sorban, de most már 3 másik játékossal. Valami történt velem, megváltozott a játékom. :) Lőttem egy Nicole-os gólt (félpályán megszereztem a labdát, a palánk mellett meghúztam, elfutottam a védő mellett majd szélről átlőttem a hosszúba). Majd a másik sor is betalált, így 3-3 volt az állás 5 perccel a vége előtt. Megszereztük a labdát, a középső játékos hozta, lepasszolta nekem a szélre, a kapus kicsúszott felém, elhúztam mellette, gyorsan megkerültem a kaput és beadtam középre Anginak, akinek csak be kellett passzolnia a lasztit az üres kapuba. Nem hibázott.:) 4-3 nekünk, végre. Az utolsó 2 percet 5 a 6 ellen játszottuk, de nem tudtak gólt lőni. Összességében 2 győzelem, 1 vereség. Bebizonyítottuk, hogy 3-1-ről ki lehet kapni, de 1-3-ról nyerni is lehet.

Eredményhirdetés, majd irány a zuhany alá. :D 3 lány, 3 edző meg én még ott maradtunk beszélgetni. Jól éreztem magam, Simon mondta, hogy többen érdeklődtek, ki a 9-es játékos. :) Sztorizgattak, felkészítettek a Wernigerodes útra, ugyanis a 2 mostani edzőmmel utazom, majd kb. 1,5 óra beszélgetés, viccelődés után Römuval elindultunk haza. Az edzők: Römu, Johann, Simon, és van még Thomas, Mental-Coach, vele is találkoztam már, kicsit vicces fazon, mondta, hogy ha bármi lelki problémám van, nem jövök ki a csapattársakkal, az edzőkkel, vagy bármi ilyesmi, akkor szóljak neki és segít megoldani…. :) 

Itthon még vártak rám a lányok, vacsiztunk, beszélgettünk a meccsről, a délutánin ők is kint voltak. Kb. 150 néző lehetett, pedig ez csak egy kupa volt.

Még egy megjegyzés: volt egy lány, akiről semmit nem tudtam. Ő külön melegített, nagyon komolynak tűnt, végig zenét hallgatott és készült a meccsre. Mi már bent voltunk az öltözőben, ő bejött, leült mellém, elkezdte igazgatni a cipőjét, és mindenki őt nézte. Nem szólalt meg senki, csak nézték, mit csinál. Nem tudtam eldönteni, hogy szeretik, tisztelik és felnéznek rá, vagy az ellenkezője, utálják és félnek tőle. Nem akartam megkérdezni, gondoltam várok az első harmadig, talán meccs alatt kiderül. Kiderült. Nem szeretik, imádják. Nem tisztelik, istenítik. Nem felnéznek rá, hanem egyenesen ő a "példakép". Az első harmad után úgy éreztem, Sári Szilvi 2. Kapus, de még milyen kapus. Biztat minket a mérkőzés előtt, közben és után is. Ha a pályán van, biztonságban érzed magad, mert még a pókokra is figyel a kapu sarkában, nehogy bajuk essen... :) A pályán kívül is tündéri, nagyon kedves lány. Nagy tiszteletet kap a csapattól, nem zavarják a meccs előtti koncentrálásban. Sokat lehet tőle tanulni, a hozzáálása példaértékű és az is, ahogy a csapattal viselkedik. Lehetne nagyképű, mert lenne mire, de nem az. Ő az, aki minden szünetben felrázza a csapatot az öltözőben, mindenkivel pacsizik és mond 1-2 jó tanácsot. Szeretném, hogy majd egyszer egy csapat így álljon hozzám... :D