A floorballos mindennapjaimról az előző bejegyzésben olvashattatok, most jöjjön a „minden más” kategória. 
Ahogy azt 1,5 hónapja írtam, van munkahelyem. Grauholz, Cafe Bar, általában Süd, amit jobban szeretek, mint a Nordot. A Nordban 6-10ig stresszes, 4-5 óra alatt csinálunk több mint 1000 chf bevételt csak a kávéval (átszámolva... őő... ne számold át :D ), utána meg unatkozunk, nincs mit tenni. Általában délben „hazaengednek”. Amennyiben már ilyen korán végzek, átmegyek az étterembe és meglesem, mi az ebéd. Mindig 3 főétel, 2 leves között lehet választani. Vettem ebédjegyet, 9 chf-ért egyet. Már 3x voltam ebédelni, és összebarátkoztam pár emberrel, akik már várják, mikor megyek újra. :) A cukrászrészleg főnöke Burgdorfban lakik, megismerkedésünk napján még az edzőteremben is össze futottunk (véletlenszerűen). Durva, hogy minden nap jár edzeni, pedig már az 50-es határt súrolja. A Süd-ben viszont imádok lenni, jól érzem magam a munkatársakkal, annyit nevetünk, bohóckodunk. 5-en vannak, 4 remek forma, szerencsére az 5. csak késői műszakban dolgozik, ő nagyon stresszes, ezért sem rakják össze senkivel. :) De a többiekkel már túlságosan is jól kijövök. :) Jó érzés úgy munkába menni, hogy szereted, amit csinálsz és jó közegben vagy. Szerencsére mindenki meg van elégedve velem, épp a minap mondta az egyik főnök (3 van), hogy a munkatársak nagyon dicsérnek. Nem voltam szívbajos és válaszul csak annyit mondtam; „tudom”. :D Csak mosolygott.

Az autóm jól működik, csak egyszer volt vele problémám. Az egyik héten elég sokat dolgoztam, pénteken 6-14-ig a Grauholzban, majd 16-ra mentem Gerlafingenbe egy rendezvényre. 16-24-ig ezen az eseményen, a Centro Italiano étterem részlegén dolgoztam. Mivel csak 2-en voltunk felszolgálók, elég sokat mentünk, de jól beosztottuk a feladatokat. Jó érzés volt, hogy „én voltam a „kis-főnök”, volt pár fiú-lány, aki hozzám jött, kérdezték, mit csináljanak, hogyan csinálják, stb.. :) Mivel már reggel óta tartott a rendezvény, délután nem tudtam máshol parkolni, csak a szántóföldön. Nem én voltam az egyedüli, rajtam kívül még vagy 60-70 autó állt ott. A forgalomirányító azt mondta, csak ott tudok megállni, máshol nincsen hely. Hát jó, legyen. 22-kor tartottam 5 perc szünetet, hogy ránézzek az autómra. Tök sötét volt, alig találtam meg a kocsit. A kijövetellel problémák adódtak... Mivel még mindig sok vendég rendelt ételt, ezért dolgoztam tovább. Szóltam Migunak, hogy majd ha végeztünk, kellene a segítsége. ½ 1-kor aztán 3 fiú próbálkozott. Szerencsére 10 perc után megjelent egy idősebb bácsi és kinyögte a varázsszót; „van traktorom”. :D Szóval, 16 óra munka után másra sem vágytam, minthogy a traktor kihúzza az autómat a sárból és haza mehessek aludni. Azt mondanom sem kell, milyen mocskos volt, másnap mentem is az autómosóba. Ez nem minden, sajnos amint 100-nál többel mentem, az egész autó rázott, remegett, ijesztő volt. Szombaton csak pár órát dolgoztam félig betegen, aztán haza küldött a főnök, hogy pihenjek. Vasárnap is mentem volna, de nem bírtam, lebetegedtem. Pénteken kiizzadtam a sok rohangálásba, estére meg lehűlt a levegő és másnapra náthás lettem. A vasárnapot az ágyban töltöttem, jól esett a semmittevés. Hétfőn már mehettem is a garázsba, ránéztek az autóra. Hamar kitalálták, mi a gond. A bal első kereket ellepte a sár, az egész felnin megkeményedett. 10 percig telt, amíg sikerült megtisztítani. Szerencsére azóta minden rendben van, újra tudok 120-szal „száguldozni” az autópályán. Kicsit rosszul éreztem magam, 90-nel az autópályán, mindenki lehagyott és feltehetően feltették a kérdést magukban, mit keres ez a hülye az autópályán... :)

Lakás: váltottam. Oberburgból Herzogenbuchseeba. Oberburgban gondok voltak a szomszédokkal. Semmi extra, csak nem csípem a kemény rockot, meg a hangoskodást éjjel. Szerencsére még nem írtam alá szerződést, így nem is fizettem semmit. Azt viszont pontosan nem tudom, hogy tényleg nem kellett semmit fizetni vagy csak az egyik segítő a csapatból elintézte a számlát. Nem árulta el. A sokadik segítő a csapat körül talált nekem egy megfelelő helyet. A volt barátja, Gäbu (aki most már az én barátom is :)) átköltözött Bernbe és megüresedett a helye. Én meg éltem a lehetőséggel. Szóval, röviden összefoglalva: egyszer volt hol nem volt egy tavacska, ami köré kert épült, majd a kert köré egy házikó. A házikóban egy idősebb néni éldegélt. Az 1. és a 2. emeletet használta, a legalsó szinten pedig üresen maradt egy szoba, fürdőszoba, tárolóhelység. Ez a rész lett Nicole új lakhelye. A néni csak a korát tekintve idősebb, különben vidáman éli mindennapjait mint egy 20 éves tinédzser (este későn ér haza, bicózik, hetekre elmegy nyaralni, és még mindig farmert hord :)). Nicole pár napja beköltözött, összeszerelte újdonsült barátjával, Olival az ágyat, elmosta a legújabb barátjától kapott tányér- és pohárkészletet, feltekerte a fűtést és elkezdte berendezni szobácskáját. Nicole boldog. :) Mellesleg Oli és Nicole egy döner társaságában megünnepelték Nicole új alvóhelyét. :) 

Buli-buli hátán. Ez a kijelentés abszolút FALSCH. :) Igaz, az utolsó hétvégémet a bajnokság előtt tényleg kiélveztem. Pénteken Sophianál jártunk, ő ugyebár csapatot váltott (Bern Capitals), ezzel együtt új lakásba költözött (Bern), így mentünk a házavató partira. 6-7en voltunk a tavalyi csapatból, csak 11 embert hívott meg. Az este jól sikerült, kicsit fájdogált a fejem, lehet a csípős tachostól, vagy a sok kajától. Senki ne gondoljon rosszra, tényleg ezektől fájhatott csak a fejem, autóval voltam. Éjfél után indultunk haza. Másnap reggel elmentem Sandro foci meccsére. Ez a legújabb, focizik. Nagyon édesek, ahogy rohannak a labda után, alig látszódnak ki a mezből.

Délután „siettem” Sänähoz. Még Sophianál megbeszéltük, hogy a szombati programunk közös. Megérkeztem, leparkoltam Aldo helyére, ő ugyanis az U19-es válogatottal volt edzőtáborban (remélem megválasztják edzőnek, megérdemelné), majd indultunk Thunba. Corä, Sänä, és... 15 ismeretlen. :) Kerti-parti Lucasnal. Az este jól sikerült, csak viszonylag hamar haza kellett mennünk, mivel Sänänak másnap állóképességi tesztje volt (bíráskodik és különböző feladatokat kell időre teljesítenie, hogy tudjon női-férfi első ligás meccseket, valamint nemzetközi mérkőzéseket fújni). Nagyon szuper érzés volt, hogy amikor a fogmosásra került sor, ezúttal nem egy új fogkefét kaptam, hanem a „régi”, több hete használt fogkefém Aldo és Sänä fogkeféje mellett hevert a pohárban. :) Jó fej tőlük, hogy nem dobták ki. Ez az első jele az összeköltözésnek, „előbb átviszem a fogkefémet, aztán jön a többi”. :D Na nem ám, csak viccelek... :) Sänä 6-kor kelt, mondanom sem kell, én aludtam tovább, 11-ig. Aztán 2 órát neteztem, vártam, hogy haza érjen. Épségben vissza hozta az autómat és a felmérés is jól sikerült, elérték a nemzetközi szintet. Főzött ebédet, majd kidőlt. :D Ki gondolta volna, 4 óra alvás és felmérés után. Tervben volt még egy tenisz meccs, de már nem volt ereje. Én még nyomtam egy Jass játékot, nyertem – ez nem sokszor fordul elő -, majd siettem Kirchbergbe, ahol Ninának focimeccse volt. Szerencsére Andy és a fiúk is kijöttek, így együtt néztük, ahogy nyernek Nináék. Vagyis, csak 2-0-ig, az 55. percig maradtunk, szóval a pontos végeredményt nem tudom, de biztosan nyertek... :) Az esti programban nem szerepelhetett más, mint egy film és egy nagy adag alvás. Van egyáltalán „nagy adag alvás”? :) Én annak hívom, amikor 20-kor már csukódnak a szemeim. Azért az elég korai időpont, fiatalkoromban – haha – azért veszekedtem a szüleimmel, mert „végig akarom nézni a filmet” és „nem akarok már 20-kor lefeküdni”... Hát igen, „változnak az idők vele változom én is”. :D (Aki nem ismerné: https://www.youtube.com/watch?v=C_P_fSWePhU ).

Az utóbbi hetekben internet, telefon (új SIM kártyát küldött a szolgáltatóm, ami nem érkezett meg az első címre, majd a másodikra sem, aztán meglepetésre a harmadikra sem) nélkül kellett túlélnem mindennapjaim. Persze leleményes voltam, napi 1 óra ingyen net a McDonaldsban, heti 2 óra net a Migrosban és máris megoldódott a gondom. Igaz nem sokat használtam ki ezt a két lehetőséget, mivel mindig volt valami tennivaló. Szerencsére 2 hete újra van internetem, így újra kapcsolatba léphetek veletek. :) 

1 hete voltam dolgozni egy „Oktoberfesten”. Hatalmas élmény volt, bajor ruhás emberek, felszolgálók, mindenki az asztalon táncolt, bulizott, nagyon jó volt. :) Nekem alig kellett valamit csinálnom, a főételek kiadásánál a petrezselymet szórtam a krumplisalátára, és ennyi. :) Beindult a bajnokság, eddig 2 hétvége alatt 3 meccsünk volt, a hétvégén még 2-vel megspékeljük, csak hogy tényleg ne legyen sok szabadidőnk. :) Van egy fotósunk, aki minden meccsen ott van, szerencsére néha sikerül neki jó pillanatokat is megörökítenie, mint pl. a powerplay utáni gólörömünk: