Az otthoni általános jelmondatom „kedd az én napom” volt. Leginkább azért, mert kedden este Vészhelyzet, utána pedig a kedvenc, kihagyhatatlan, legfontosabb dolog a héten, a Grace klinika következett. Ja igen, és szerdán mindig logós és punnyadós óráim voltak. A tegnapi keddi napomra azonban nem mondhatom, hogy az „én napom volt”. Egész nap pihi, majd Skypeoltam a fél családommal, unokatesóm elmondta, hogy kisbabát vár – juhéééééé!!:) –, majd unokatesóm testvére megmutatta webcamon keresztül a 20 napos babáját, Tildát, anya pedig közölte velem, hogy a családból még valaki terhes – dupla juhééééé!!:) –, úgyhogy amikor legközelebb megyek haza (remélhetőleg decemberben), megismerem Tildát, a legfiatalabb családtagot, valamint 2 kismamának is simogathatom a pociját várva, hogy valaki rúgjon egyet odabentről. Ez eddig mind szép és jó, jogos a kérdés, miért sír az egyik szemem... 

Este nem mentem az U21-es edzésre, többek között a 4 napos edzőtábor és a kis combfájásom miatt. 20.30-kor a felnőtt csapat edzőmeccset játszott, úgyhogy elmentem a lakótársaimmal (most már 3 svéd lánnyal lakom együtt, ugyanis hétfőn megérkezett Johanna, aki sajnos nem beszél németül, csak angolul, így nem tudok róla túl sok mindent, de megszerezte első gólját az első meccsén, ügyesen játszott:)). Mivel jóval korábban ott voltunk, ezért még az én csapatommal is lehettem, beszélgettünk, szabadütés figurákat gyakoroltak. A mérkőzés kezdete előtt találkoztam az SML edzőjével, Aldoval, aki kedvesen érdeklődött hogylétem felől, valamint az edzőtáborral kapcsolatos infókat is átbeszéltük még egyszer. Mondta, hogy még meccs után szól, kivel utazom. A meccs viszonylag jó volt, sok hibával játszott mind a két csapat, de ez még mindig a felkészülés legeleje, mondhatni beleférnek ezek a hibák. 4-3-ra nyertünk, a 3 svéd lakótársam közül 2 betalált (a 3. védő, és a csk is egyben). A palánkpakolásban segítettem a lányoknak, majd ismét összefutottam az edzővel, aki kérdezte, miért nem edzettem ma az U21-gyel. Mondtam neki, hogy az edzőtábor miatt, valamint pár napja fáj a combom, pihentetni akartam, hogy az edzőtáborra tökéletes legyen. A válasz az volt, hogy ha fájna az edzéseken, szóljak és megmasszírozzák, kezelésbe veszik. Utána következett a megbeszélésük, ki kivel utazik. Engem „betettek” a főnöki autóba:). A Headcoach hozta a jó hírt, hamarabb megyünk, még van 1-2 feladatunk a hegyekben. Ez persze engem nem zavart, mindegy, mikor megyek, 3-kor vagy 6-kor... A következő pillanatban már a földön feküdtem és a csapat orvosa /masszőr/ vizsgálta a lábamat. Aldo megemlítette neki, hogy fáj, nézzen rá, mi lehet a fájdalom oka. 10 perces kivizsgálás után kiderítette, hogy ez nem igazán jó, az egyik izmommal van valami gond, nem teljesen értettem, mit magyarázott, a szakszavak még nem mennek. A lényeg, 4-5 nap pihi, edzőtábor számomra elmarad, hétfőn megyek hozzá masszíroztatni, és a héten még 3x, csütörtökön pedig Lipcsébe megyünk a csapattal, azt ígérte, ha betartom, amit mond, akkor addigra teljesen felépülök. Most valami tapaszt tett a lábamra, adott egy kenőcsöt, napi 2x kenjem be, pihenjek, ne menjek edzésre a héten, jövő héten 3 masszázs, és minden rendben lesz. Remélem. A baj csak az, hogy a 4 napos felnőtt felkészülésnek annyi, ez a lehetőség elúszott. Annak viszont örülök, hogy nem sérültem meg, nem komoly a sérülés, és hogy időben észre vettük. Így minden program maradhat, kivéve a mostanit, de ez végülis csak a pont volt azon a bizonyos i-n. Nézzük a pozitív oldalát: követhetem az EC meccseket, tudok szurkolni az Egernek és a Krokiknak. Unalmas hetem így sem lesz, ma elmennek a lányok, kiürül a lakás, holnap edzést tartok a legfiatalabb csapatnak, teljesen egyedül, kicsit félek tőle, még nem is találkoztam velük, de csak megoldom valahogy, majd utána megyek a lányok edzésére, pénteken szintén edzés, közben pedig folyamatos szurkolás a magyar csapatoknak. Mindezt persze autóval teszem meg, és nagyon bízom benne, hogy most már nem fogok eltévedni, mint legutóbb. :)

Ja igen, még valami... ügyeskedtem, mint ahogy szoktam, és az összes zeneszámot kitöröltem a telefonomról. :( Nagyon bosszantó, semmi nincs most rajta, és kb. 30 számra emlékszem, amit szerettem. Nagy örömmel fogadnám, ha küldenétek számokat a nicole3390@freemail.hu címre. Mindegy, milyen stílusú, magyar vagy külföldi, csak legyen pár számom jövő hét csütörtökig. :)
Csak hogy tényleg küldjetek: 2 ember, aki a számomra legjobban tetsző számot küldi jövő hét szerdáig -12.00-ig- , az kap valamit Svájcból. :) Több számot is küldhet egy személy, minél több érkezik, annál jobb, minél többet küldesz, annál nagyobb az esélyed az ajándékra... ;)