4 nap eseményét fogom most összefoglalni, úgyhogy ez egy hosszabb bejegyzés lesz. Popcornt lehet előkészíteni, valami üccsit, mosdóba még most gyorsan szaladjon ki mindenki, mielőtt elkezdődnek az események, a tűzhely kikapcsolása ajánlatos, nehogy miattam égjen le a ház, …. :) Ha mindennel végeztetek, belekezdek a mesélésbe.

Csütörtökön 19.00-kor találkoztunk az állomáson. Én előtte Simuval voltam, elintéztük a vonatbérletemet, ami 1 évre szól, majd elmentünk hozzájuk, ő is bepakolta a cuccait, közben Johan is megérkezett, így végül megtelt az autó. Először Baselig utaztunk a vonattal, ahol át kellett szállnunk a Lipcsébe tartó vonatra. Még soha nem utaztam így éjjel, ez volt az első alkalom, hogy a vonaton aludtam. Próbáltam aludni. 6 fős kabinok, én a 3 edzővel és 1 lánnyal voltam. Jól szórakoztunk, játszottunk egy nagyon érdekes, vicces, szórakoztató játékot (6 játékos és 1 játékvezető, nem bonyolult, de jó játék), ahol a vesztesnek természetesen büntetésből innia kellett valamit…. :) Fél 1 körül mentek el a többiek, 1-kor már mindenki a saját „ágyában” forgolódott. Nagyon nehezen sikerült elaludnom, egyszer melegem volt, utána fáztam, aztán rázott a vonat, igaz az annyira nem zavart. Talán 1,5 órát aludhattam, sokkal többet biztosan nem. :( 6.40 körül szálltunk le a vonatról Lipcsében. Az állomás hatalmas volt, ez Európa legnagyobb pályaudvara. 3 szint, jobbnál-jobb boltok, meki, éttermek, liftek, mozgólépcsők, és természetesen rengeteg ember. A szállásunk 5 percre volt az állomástól. Sajnos csak 13.30-kor foglalhattuk el, de kaptunk egy szobát, ahova mindenki letehette a felesleges dolgokat, majd elindultunk a városba. Közös reggelivel kezdtünk egy szuper helyen. Önkiszolgáló, 30-féle péksütemény, virsli, tea, kávé, tej, üdítő, minden. Reggeli után kaptunk 1,5 óra szabadidőt. Végig azon az elven voltam, hogy oké, nem veszek semmit, nincs szükségem semmire, csak nézelődök. Ekkor már nagyon hideg volt, 5-en voltunk együtt, fél óráig annyit csináltunk, hogy bementünk az egyik boltba, ahol jó meleg volt, körülnéztünk, kijöttünk, be a másikba, ahol szintén meleg volt, és ezt játszottuk fél órán keresztül. :) Majd kinyitott a DM, ahol a többiek jó sok mindent vettek, én csak hajcsatot és 1-2 fontosabb dolgot. Majd irány a találkozó helyre. Naná, hogy a 3 edző késett... :) Még mindig volt időnk, folytathattuk a nézelődőkörutat. 11.00-kor nyitott ki az Adidas, kb. 10-en álltunk az ajtónál és vártuk, hogy nyissák már ki. :) Megrohamoztuk a boltot, nagyon szép cuccok voltak, 5x akkora a felső szint, mint mondjuk a tatabányaié, az alsó szintet meg nem néztem meg, de gondolom az is jó nagy lehetett. Itt már nem tudtam megállni, hogy ne vegyek semmit, de nem felesleges dologra költöttem. Vettem egy övtáskát. :) Muszáj volt, mindig a kezemben vittem a pénztárcámat, a telefonok a zsebemben, fülhallgató is. Később aztán NAGYON nem bántam meg, hogy jó sok gondolkodás után mégis csak rászántam magam a pénzköltésre. Ezzel még nem fejeztem be, bementünk a lányokkal a New Yorker-be, ahol találtam 1-2 nagyon „khmm” női cuccot - :) - . Majd sietnünk kellett, mert most kivételesen mi voltunk késésben, mi értünk oda utoljára, de nem volt probléma, senki nem nézett ránk csúnyán. :) Elkészült az első csoportkép, amit majd később felteszek, még nem szereztem meg. Közös ebéd a Subway-ban. 40 cm-es zsemle, sonka, sajt, saláta, paradicsom, uborka, majonézes öntet, mindez melegítve. Fincsi volt, nem okozott problémát, hogy megegyem az egészet. :) Végre 13.20-at mutatott az órám, ami azt jelentette, hogy irány a szállás, elfoglaljuk a Hotelt. :) 8 fős szobába kerültünk, 7-en voltunk. A szoba hatalmas volt, külön fürdőszoba, külön WC, mindenkinek volt 1 nagy szekrénye, 2 asztal, székek, stb. A szállásról annyit, hogy 13 euró volt 1 éjszaka, reggelivel együtt. Reggeli: annyit eszel, amennyi beléd fér, 4-5 -féle szalámi, lekvár, 4-5 -féle saláta, sajtok, 3 -féle müzli, toast-és sima kenyér, zsemle, tea, kávé, kakaó, alma-és narancslé, stb. Valamit biztosan kihagytam, de szerettem volna érzékeltetni, hogy a választék óriási volt. A pénteki programban egy edzőmérkőzés szerepelt, igaz nem sok kedvvel mentünk, hiszen a csapat nagy része 2-3 óránál nem aludt többet. Vonattal utaztunk, 20 perc után megérkeztünk a célállomáshoz. A pályaudvaron egy kedves nő és egy fiatal lány várt minket. Ők vitték a cuccainkat, egy autóba bepakoltuk az ütőket, táskákat, majd gyalog folytattuk utunkat a csarnokhoz. Meg tudnám szokni, hogy mindig kocsival viszik a cuccaimat, igaz most egy kicsit messze volt a csarnok, 20 percet tuti sétáltunk, de jól esett, felébredtünk legalább. A csarnok elég érdekes helyen volt, fegyveres katonák engedtek be, alaposan megbámultak. A meccsről röviden annyit, hogy 2 sorral játszottunk (14+2 játékossal mentünk Lipcsébe), az elsőben kaptam helyet, lassan kezd állandósulni a kezdő soros szereplésem. :) Fáradtan, sok hibával, pontatlanul játszottunk, látszódott rajtunk a fáradtság és alváshiány. Az első harmad után Simon kivitt minket a hidegre, és kicsit próbált felrázni minket. Írt egy dalt. Körben álltunk, ő énekelt először, mi meg utána. Jót tett a hangulatnak, kitűnő ötlet volt tőle, ebből látszik, hogy tényleg érti a dolgát, jó edző, nem csak a technikához, a floorballhoz ért, hanem tudja, mi kell egy csapatnak. A játék jobban ment, igaz 6-3-ra nyert az ellenfél (az utolsó harmadban kaptuk a gólok felét, akkor már tényleg nagyon fáradtan mozogtunk), aki amúgy a német válogatott első számú kapusával és a német válogatott talán legjobb védőjével állt ki ellenünk. A meccsen lőttem egy gólt, az elsőt, sokat futottam, de nagyon érződött a játékomon, hogy 2 hete nem edzettem és 1,5 órát aludtam. Meccs után irány a szállás, zuhanyzás, majd 21.00-kor találkozó. Elmentünk vacsizni egy nagyon szuper helyre. 100-an tuti voltak, de még így is gyors volt a kiszolgálás. Wiener Schnietzel-t ettem (Sári Szilvire gondoltam közben :)) és nagy colát ittam, mindezért fizettem 7,90-et, ha jól emlékszem. Finom volt, az este szuperül sikerült, nagyon sokat nevettünk a lányokkal. Közben Florian is megérkezett az étteremhez, egy kicsit beszélgettünk, majd a csapat elindult a meki irányába, hogy együnk egy fagyit. Fagyi után páran úgy döntöttünk, hogy inkább a Hotelt választjuk a buli helyett. 1-re kellett mindenkinek a szállásra vissza mennie, mi már fél12-kor ott voltunk. Bepakoltunk másnapra, beszélgettünk még egy kicsit, majd irány az ágy. Nekem nagyon hamar sikerült elaludnom, nem is emlékszem rá, ki és mikor kapcsolta le a villanyt, ki mikor feküdt le, szerintem én voltam az első, aki elaludt. :)

Másnap reggel 7.45-kor Simu kopogására ébredtünk. 8.00-kor footing. Egy kör séta, majd egy kör futás. Először úgy gondoltam, hogy ez egy nagy Blödheit, de aztán amikor a séta felénél úgy éreztem, hogy képes lennék most rögtön játszani, friss vagyok, akkor rájöttem, hogy kellett ez a séta-futás ahhoz, hogy rendesen felébredjünk. A reggelit gyorsan letudtuk, jó sokat ettünk, de ez nálunk már megszokott, itt mindenki sokat eszik. :) A csarnokhoz villamossal mentünk. 2 csarnok volt, egy nagyobb és egy kisebb, mi a nagyobb csarnokban kezdtünk. Az első mérkőzést a Burgdorf Wizards Selection ellen játszottuk. 2 csapatot indítottunk ezen a tornán. Az egyik a saját, svájci játékosokból állt, 14+2-en voltunk, 2 lány nem jött elfoglaltság miatt, és 3 lány az SML-lel kupameccset játszott, a másik csapat pedig a német U19-es válogatott és a német felnőtt válogatottból összeverődött alakulat. Ők 9+1-en voltak. Az utolsó pillanatban lemondta egy csapat a részvételt, ezért kellett keresni egy csapatot. Simon bevállalta, hogy akkor mi 2 csapattal indulunk. :) A csapatunkhoz tartozott még 4 masszőr, akik közül 3 egész hétvégén a rendelkezésünkre állt, valamint 3 svájci – Johan, Roman, Simon- és 1 finn -Johel- edző egyenesen Finnországból. Vicces volt, az egyik öltöző ajtajára ki volt írva, hogy „SUI Physio”. :D Ott kaptuk meccsek előtt, után a masszázst, engem 3x masszíroztak meg a 2 nap alatt, 2x a vádlimat, 1x a hátamat. Bevallom őszintén, azért azt élveztem, amikor a bal lábamat Hannes, a jobb lábamat Christoph masszírozta. Egyszerre a kettőt, nem panaszkodtam... :D A tornán 2 sorral játszottunk, ezért a kimaradó 4+1 emberből 2+1 a másik csapatunknál játszott. Bemelegítés, kiabálás, majd kezdődhetett a meccs. 4-2-re nyertünk, én lőttem az egyik gólt, egy jó passzt kaptam Häubi-től, amit fonákkal a saját kapusunk ellen behelyeztem a felső sarokba. Képek:

1. Burgdorf Wizards U21
2. Burgdorf Wizards Selection
3. MFBC Wikinger Grimma
4. Löwen Ladies Leipzig

A lebonyolítási rendszer szerint az 1-3 és a 2-4. csapatok játszották az elődöntőt vasárnap.
Szombaton sajnos szomorú dolog is történt. Minden meccs előtt összegyűjtöttük az értékeket egy táskába, és azt vittük magunkkal, a többi cuccot az öltözőben hagytuk. Itt jön szóba az új övtáskám. Nem tudom, miért, de úgy gondoltam, hogy inkább az övtáskámban hagyom a dolgaimat, és azt rácsatolom a másik táskára, amiben a többiek cuccai vannak. Az első meccs után át akartam tenni az értékeimet a közös táskába, de mintha megéreztem volna, hogy nem szabad. A meccsek után én rögtön magamhoz vettem az övtáskámat és vittem magammal mindenhova. A táskát, ami tele volt telefonnal, Ipoddal, pénztárcával, fényképezőgéppel, valaki ellopta. :( Sajnos az utolsó, 6-0-ás meccsünket páran sírva játszották végig, vagy sírva kértek cserét. Azt hiszem, engem is megviselt volna, ha ellopják a cuccaimat. Így is rossz érzés volt, látni sírni a lányokat. Az este 1,5 −2 órát páran a rendőrségen töltöttek. 21.20-kor találkoztunk a Hotel előtt, majd indultunk egy étterembe, ahol Hannes foglalt nekünk asztalt. Puccos kis kajálda volt, ennek ellenére nem volt drága. Akkora adagot adtak, hogy én nem tudtam megenni a sajátomat. :) Az este mókásan telt, Simu mellettem ült, és felszabadultan, kölcsönösen „szivattuk” egymást, mint ahogy a többi lánnyal is szórakozni szokott, most először velem is megtette. Ekkor úgy éreztem, kezdek a csapat tagja lenni. Vacsi után irány haza, 1-re a szálláson voltunk, majd alvás, ugyanis reggel szintén 7.45-kor kelés, 8.00-kor footing. Reggeli után kevés időnk volt a pakolásra, gyorsan bedobáltuk a fontosabb dolgokat a meccses táskába, a többit a másikba. :) A felesleges táskákat most is ott hagyhattuk a szálláson. A meccs előtti szokásos taktikai utasításokat megkaptuk, majd irány a csarnok. Kaptam egy kiállítást, hátulról ütőre ütésért. Szerencsére kivédekeztük, és amikor vissza mentem, kijavítottam a hibámat, a kapu mögött játszadoztam a labdával majdnem 1 percig, vártam a megfelelő alkalmat a passzra, majd amikor megtaláltam, félmagasan beadtam középre és a csapattársam nem hibázott. :) A meccs első 15 percében 2-0-ra vezettünk, de borzasztóan rosszul játszottunk. A büntetés ezért a szünetben 20 fekvő, 5 oda-vissza sprint (2*20 percet játszottunk, a szünet 2 perc volt, ami nekünk most a büntetéssel telt). A meccset 3-0-ra nyertük, a Burgdorf Wizards Selection pedig 2-0-ra verte a Grimma csapatát, így „házi döntőre” került sor. :) A mérkőzés előtt Simon összehívta az egész bandát, a 2 csapatot, és elmondta, hogy nem az a fontos, ki nyeri a döntőt, hanem hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk szép floorballt játszani, és ez a sport örömet okoz nekünk, mosolyogva, jó kedvvel menjünk fel a pályára, sportszerűen játszunk, tisztelve a másik csapatot, akiket ismerünk és kedvelünk. A meccs tényleg jó hangulatú volt, a kiabálást közösen, a kezdőkörnél végeztük el. Jó iramú, viszonylag kevés hibával játszó 2 csapat küzdött egymás ellen. 4-3-ra nyertünk, volt büntető ellenünk, amit sajnos nem sikerült kivédeni, volt egyéni akciós gól, volt kapus hibás gól (a gólt én lőttem:)), minden volt, ami egy ilyen meccshez kellett. A győzelem után kicsi a rakást játszottunk, természetesen a kapus feküdt legalul. A csapatok köszönése pedig nem kézfogással, hanem ölelkezéssel zajlott. Megcsináltuk azt, amit Simon a 2 csapattól, a döntőtől elvárt. Römu az öltözőben megdicsért minket, nagyon édes volt, elérzékenyült, kicsit még a könnyei is megindultak. Következhetett a jól megérdemelt és szükséges zuhanyzás, majd amikor már mindenki készen volt, jöhettek a masszőrök, és ismét megdolgoztak minket. :) Eredményhirdetés után még egy közös ének a B-W-S csapatával, majd búcsúzkodás, utána pedig irány a szállás, táskákat felvenni, és indulás haza. Az állomáson még gyorsan bevásároltunk, a csapat fele a mekiben vett kaját, ugyanis csak 20 percünk volt, sietnünk kellett. A vonatra felszálltunk, egy kis rendezkedés, de mindenkinek meglett a helye. 3 órát utaztunk, majd le és egy másik vonatra fel, ami elvitt minket Bernig. Fél–1 körül értünk Bernbe. A kupából természetesen pezsgőztünk, azt nem lehetett kihagyni. :)  

Hétfőn reggel a telefon csörgésére keltem, Nina hívott (a család anyukája, ahol dolgozni fogok). 15.-én kezdhetek náluk, akkor beköltözhetek. Nagyon kedves volt. A hétfői napom a pihenéssel, mosással telt, még délután is aludtam, tényleg fárasztó 4 napon vagyunk túl. Ma 11-kor keltem, letusoltam, majd ebédeltünk, most pedig a horvát takarítónővel beszélgetek, aki az előbb kérdezte meg, hogy mit írok ilyen szorgosan. :) Mondtam neki, hogy a blogomat, mire jött a válasz, hogy akkor megírhatom, hogy a horvát Putzfrau-val töltöttem 1,5 órát, miközben ő vasalt, én a blogomat írtam és közben beszélgettünk. :) Kedves nő, már 6 éve dolgozik ennél a családnál, ahol most lakom – az egyik csapattársamnál vagyok, Christinánál-, már a múlt héten is társalogtunk egy kicsit. Este megyünk meccsre, az SML edzőmeccset játszik a Bern Capitals ellen, szurkolunk a lányoknak. :)

Röviden ennyi a hétvégi összefoglaló. Sok dolog van, amit még tudnék mesélni, de ezek a „legfontosabbak”. Csütörtökön irány Wernigerode, de előtte még holnap megyünk Simonnal a Marentini családhoz, és aláírom a szerződésemet. :) Már várom, szerintem jól fogom érezni magam náluk, tényleg kedves család. :) Képeket a hétvégi meccsekről a www.sport-live.net oldalon nézhetitek meg, ezek természetesen Florian Büchting képei. A legközelebbi összefoglaló jövő héten kerül fel, a hétvégi válogatott tornáról, ahol végre újra találkozom ismerős arcokkal... :) Már várom. 

A zenéket köszönöm, az ajándék már megvan, lassan kitalálom, ki kapja. Nehéz dolgom van, sokan küldtetek nagyon jó számokat, igyekszem a jövő hétre eldönteni, ki a 2 nyertes. :)