Azért sem jelentkeztem, mert az elmúlt 1 hónapban kevés olyan dolog történt velem, amiről "jó lenne" írni. A floorballban olyan hullámvölgyeim voltak, mint talán még soha az eddigi pályafutásom alatt. Arról nem is beszélve, hogy az első 5 mérkőzésen 5 különböző pozícióban játszottam. Kezdtem védőként, utolsó emberként (Sweeper). A következő meccsen legelőre kerültem (Sniper), majd a "center" pozícióba (Punter), utána pedig újra hátvédként számított rám Simon, de ezúttal nem utolsó emberként, hanem a jobb oldalon (Pitcher rechts). Ezek közül egyik sem az én eredeti posztom, ahol szívesen is játszom. Az 5. meccsen jött az 5. szerep, utolsó 2 percben a 6. ember, a kapus helyett... :D A 6., de valójában az 5. bajnokin (az egyik ezek közül kupameccs volt) aztán "lecseréltettem magam". Ezekben a napokban rengeteget dolgoztam és kimerült voltam. A posztom Sniper lett volna, de a csütörtöki edzés közepén megmondtam Simonnak, hogy nem fog menni, nem tudok koncentrálni, fáradt vagyok. 8 ember ül a kispadon, akik közül páran jobbak, mint én fáradtan, nem akarok úgy játszani, hogy tudom, valaki többet ki tudna hozni magából mint én. Így aztán bemelegítettem, majd jött a következő feladat... Sajnos a régi pályán játszottunk, az új foglalt volt, és valami probléma akadt az időmérővel. Így aztán 2 harmadon keresztül az elnök és az egyik egyesületi tag között foglaltam helyet; 
Az utolsó harmadra becserélt Simon. Volt pár jó megmozdulásom, de az eredményen nem tudtam korrigálni. Igaz, nem sok hiányzott, volt egy szuper lövésem, magam sem tudom, hogy nem lett gól... :D 

Másnap beszéltem a főnökömmel, és megegyeztünk, hogy a novemberi-decemberi beosztásomat magamnak állítom össze. 1,5 hónap után, hozzám igazítják a többi munkatárs beosztását... hihetetlen, magam sem gondoltam volna, hogy ekkora "tiszteletet, megbecsülést" kapok tőlük. Igaz, köztudott, hogy szeretnek, nagyon elégedettek velem, biztos ezért ilyen rendesek. 

Aztán, 2 edzés alatt újra elkezdtem élvezni a floorballt. Azt hiszem, az is közre játszott, hogy a saját pozíciómban játszottam. Kaptam egy "új sort", ahol 3 játékos csak arra várt, hgy irányísam őket. Jól esett, és sokat segítettem nekik, tulajdonképpen az egész edzést végig dumáltam, sőt még edzés után is 10 percet üldögéltünk és magyaráztam, mikor hol kellene lennie, mi a feladata egyes szituációkban. Örülök neki, hogy itt tényleg fejlődni akarnak egyesek, és ha mondok nekik valamit, nem azt gondolják, hogy "itt ez a hülye nagyképű aki azt hiszi, ő a legjobb és dirigál nekünk"... :) Simon megköszönte edzés végén a munkámat, hogy ennyit segítettem a sornak, ezáltal ő tudott a másik 3 sorra koncentrálni. 

A hétvégén nagyon motivált voltam, főleg azért, mert Churba utaztunk. Szeretek ellenük játszani, a világ egyik legjobb csapata, jó érzés kicselezni őket, vagy csak ütközni velük úgy, hogy nem én landolok a palánkon kívül. Az 5. percben kaptuk az első cserénket, számomra remek 40 mp volt, élveztem minden pillanatát, 2x labdát szereztem, kicseleztem 2 embert, vártam a következő Einsatzot. Sajnos Simon a csere után kisebb szócsatába keveredett az egyik játékostársammal, aminek az lett a vége, hogy "oké, a te sorod ma nem játszik". A motivációm az egekben volt, fél perc alatt lesüllyedt a sárga földig... Nagyon bántott ez a dolog, de nem tudtam mit tenni. A 2. harmadban aztán elnézést kért Simontól, aminek köszönhetően az utolsó 14 percben játszhattunk. Nem voltam annyira lelkes, mint a mérkőzés elején, de jól játszottam, elégedett voltam magammal. ami pedig főleg jól esett, hogy a Piranha csapatának fele nem a "köszi", hanem a "jól játszottál" szavakat szegezte felém kézfogásnál. 15 perc... 

A következő hétvégén a Dietlikon csapatával játszottunk, ezúttal mi alkottuk az első sort. Támadásban jobb oldali csatár, védekezésben center voltam. Végre váltottunk a felállásunkon, 2-2-1-ről 2-1-2-re védekezésben. Nincs sok mondandóm erről az összecsapásról. 56. percben 5-4 nekünk, Simon aztán a jól működő 3 sorról átállt 2 sorra, és a 2 soron belül is cserélgetett. Az 58. percben megnyerték a meccset, 6-5 oda... Nem féltem megkérdezni az öltözőben mindenki előtt, mégis miért cseréltünk, már második alkalommal vesztettünk így meccset... Szerencsére a csapattársaim kiálltak mellettem, nekik is ez volt a véleményük. Ami működik, azon nem kell változtatni. Simon jól fogadja a kritikát, hiszen még újonc, fiatal, rendszerint minden mérkőzés másnapján felhív és 10-15 percben vázolom neki a hétvégi negatívumokat, amiken változtatni kellene, na meg persze a pozitív dolgokat is, amiket pedig meg kell tartania. Ez fontos, hogy elviseli és "kéri" a kritikát, hiszen tudja, hogy abból tanulhat. Nem félek vele őszintén beszélni, elmondom, ha valamit rosszul csinál, persze kulturált, emberi módon. 

A floorballon és a munkán kívül tanultam, aludtam, Grace klinikát és Gossip Girlt néztem, lakást rendeztem, néha találkoztam barátokkal, de ez elég kevésszer fordult elő, mivel ebben a hónapban elég kevés szabadidőm volt. Amire azért sor került; vacsi a csapattal, séta Bernben és 2 új, nagyon kedves személy megismerése, floorball nézés Sänäval, billiárd-gyros est Olival és az egyik barátjával, autóproblémák Worb felé tartva, amit aztán Sänä apukája megoldott (kifogyott a fagyasztó), 1 napig új autóval (pótkocsi a garázsból), McDonalds Sinnaval, és a többi...
Egy kép Jonnaval, az egyik finn játékosunkkal, ami azon a héten készült, amikor 10 napból 9-et dolgoztam, vagyis ezért vannak kis híján csukva a szemeim...:):  

Hamarosan megyek haza, már várom. Szerencsére most 2 hét szünetünk van, nincs meccs a hétvégén, ennek alkalmával ma nagy bulit csapunk. :) Na jó, nem lesz semmi extra, csak kajálás Bernben, aztán felfedezzük Bern adottságait... :D Úgy 7-8an megyünk, a csapattársak meg Sänä. Biztos jót fog tenni, végre egy hétvége, amit nem a floorball tölt ki. Augusztus eleje óta ez a 2. olyan hétvége, amikor nincsen szükség floorball felszerelésre. :)