2010. 09. 26. Vasárnap, 12.45. Bern Capitals – Burgdorf Wizards. U21A bajnoki mérkőzés.

Ebben a bejegyzésben csak a vasárnapi napomról lesz szó; a meccsről, a meccs előtti és utáni dolgokról, és a délutánomról. Reggel 9 körül keltem, és boldogan vettem tudomásul, hogy kapok levegőt, és a torkom is csak minimálisan fáj. Az izgulás jeleit éreztem magamon, a reggelimet toporgó lábakkal fogyasztottam, miközben a fiúk TV-t néztek. Az egyik csapattársammal mentem a meccsre. 11.00-kor volt Besammlung az öltözőben, vagyis 11.00-kor már mindenkinek ott kellett lennie. Számomra ez nem megszokott, hogy majdnem 2 órával a meccs előtt már a csarnokban vagyok a csapattal. Előttünk fiúk játszottak, egy picit néztünk a meccsből, majd bementünk az öltözőbe, ahol Römu elmondta, mikor mit kell csinálnunk; öltözés, 20 perc múlva bemelegítés, 25 percet melegíthetünk, utána öltöző, 5 perc utolsó simításokra - haj, mosdó, kulacs -, majd jönnek az edzők, és elmondják a sorokat, a taktikai felállást, védekezést, és felkészítenek a meccsre. Ezek után a pályán egyéni, közös labdázás, kapusbemelegítés, pár lövőgyakorlat, majd 10 perccel a kezdés előtt újra az öltözőbe, ahol megkapjuk az utolsó eligazítást.

Öltözés után 15 perc kinti futás, majd 10 perc nyújtás. Itt nem számít, hogy hideg van, mindig kint futunk. Edzés és meccs előtt is. Az öltözőben mindenki átvette a teremcipőjét, megcsinálta a haját, megtöltötte a kulacsát – volt egyen kulacs, Rivella, de mi nem igazán szeretjük azokat a kulacsokat, inkább a sajátunkat használjuk -, és készen álltunk az edzői utasítások meghallgatására. Először Römu beszélt, idén ő a Headcoach. Elmondta a sorokat, 3 sorral játszottunk. Sajnos több hiányzó is volt, így csak 14+2 emberrel tudtunk kiállni, ezért mindig duplázott valaki. Az első sorban kaptam helyet, aminek nagyon örültem. A taktikai felállás 1-2-1-1, a védekezés pedig 2-1-2, de letámadással. Amikor végzett Römu, következett Simon... Hihetetlen ez az ember, komolyan mondom. Berakott egy számot, majd elmesélt egy történetet. 2 énekes, egyik ismert, másik ismeretlen. Ugyanaz a cél, ugyanaz az út, de más végkifejlet. 4-5 percet mesélt, a felét a mi életünkről, a jövőnkről, a csapatról, miközben már a 3. szám ment. Amikor felnéztem, „örömmel” vettem észre, hogy nem csak én sírok, hanem többek szemében is megjelentek a könnycseppek. Olyan dolgokat mondott, ami után úgy megyek ki a pályára, hogy igen, szarrá akarom verni az ellenfelet, és el akarom érni azt, meg akarom csinálni azt, amiről Simu beszélt. Nem tudom, miért, de azzal a pár mondattal mindenkit feltüzelt, a sírással kezdtük, majd amikor befejezte a mondandóját, hagyott nekünk 1 percet, hogy mindenki összeszedje magát. Amikor már mindenki megtörölgette a szemeit, kifújta az orrát, berakta azt a számot, amit minden meccs előtt meghallgatunk. Ezt ő vágta össze, nagyon komoly, a végére vérben forgó szemekkel lépsz ki az öltözőből... :) A szám alatt mindenki csukott szemmel koncentrált, átgondolta, mi a feladata, mit kell tennünk ahhoz, hogy megnyerjük a meccset. A szám véget ért, mi hangosan biztattuk egymást, majd indultunk melegíteni. A melegítés kb. 15 perces volt, közben egyszer összehívott minket Römu, mert nem volt megelégedve a tempóval, kaptunk egy kis lecseszést. Minden ilyen után összekapaszkodva egy körbe állunk, és a csk, valamint a kapus beszél, biztat minket, hogy jobban figyeljünk, koncentráljunk, stb.. Folytattuk a bemelegítést, ami számomra jól sikerült, igaz a betegség jelei még mindig megmutatkoztak rajtam, 5 percenként fújtam az orromat, és éreztem, hogy nem vagyok olyan gyors, mint szoktam. A bemelegítés 2. fele pörgős volt, sikerült bemelegednie a csapatnak. Pár percet töltöttünk még az öltözőben, majd elindultunk, hogy szétszakítsuk a gátakat / hogy valóra váltsuk az álmokat /hogy céljainkért megküzdjünk. :) (Somló Tamás Vízilabda-himnusz)

Bevonulás, majd köszönések, és kezdődhetett a mérkőzés. Már a meccs elején látszódott, hogy jobbak vagyunk, nálunk volt a játékszer, az ellenfél csak ritkán ért labdához. Lövéseink is voltak, igaz nem sok, jól védekezett a berni csapat. A 8. percben megszereztük a vezetést, majd 1 perccel később már 2-0 állt az eredményjelzőn. Mind a 2 gólszerzőnek ez volt az első gólja Burgdorf Wizards mezben, ezért mind a 2 labdát elhoztuk. A 3. gólt én lőttem, a labda szintén a kispadra került. Ekkor odajött a bíró, hogy ez így nem lesz jó, minden gól után elvisszük a labdát... Simon mondta, hogy ez az első gólunk, ez hagyomány... :D A bíró beletörődött, igaz a meccs végéig csak 4 labdát „nyúltunk le”... :) A ritmus nem volt túl gyors, mind a 2 csapaton látszódott, hogy ez még a bajnokság kezdete, igaz mi nagyon szép támadásokat is kialakítottunk. A bírók jól fújtak, az összes ütőre ütést lefújták, valamint ha kézzel löktél, azt is. A test-test elleni ütközéseket viszont teljes mértékben tovább engedték... Kivédekeztünk 2 emberelőnyt, az egyiknél kihoztam a labdát a térfelünkről, és kb. 30 mp-ig tartottam az ellenfél oldalán, ez a pár másodperc nagy örömet okozott, élveztem nagyon.... :D

A 2. harmad után már 6-0-ra vezettünk, ekkor új taktikai utasítást kaptunk; 1-2-1-1-ről átállunk 2-1-2-re. Ezzel a felállással 2 gólt sikerült lőnünk, valamint 1-et kaptunk. A lövést a kapusunk a testével „tolta ki”, a labda azonban a gólvonal előtt pattogott és az ellenfél támadója gyorsabban reagált, mint a védőink. Azt hiszem, belefért, igaz jó lett volna kapott gól nélkül hozni az első meccset, de sebaj.

A mérkőzés után kézfogás, majd irány az öltöző, ahol megkaptuk a megérdemelt gratulációt, majd ezek után következhetett a negatívum, ugyanis sok hibával, olykor pontatlanul játszottunk. A tempónk sem volt olyan, mint amit az edzők szeretnének, de elégedettek voltak ezzel az eredménnyel. A meccsen kint volt a családom is, nagyon kedvesek voltak, végignézték az egészet, fényképeztek is (igaz ott volt Florian, egy női és egy férfi fotós is)... :) Römu, Janu és Simu értékelése után a mérkőzés teljes lezárása következhetett. Simon berakott egy számot, lekapcsolta a villanyt, és sötétben hallgattuk....

A zenehallgatás után irány nyújtani. Levezető futás a szabadban, majd nyújtás. Kiléptem az öltözőből, és Luca már várt rám. :) Mosollyal az arcán fogadott, megölelgetett és gratulált a győzelemhez. A család kint várt, ők is boldogan köszöntöttek, gratuláltak, természetesen megkaptam, hogy 2 gól, szuper, mire mondtam, hogy nem igazán vagyok elégedett, lehetett volna több is. :) Majd megbeszéltük, hogy otthon találkozunk, mert nekem még futnom, tusolnom kell, ami sokáig tart, ezért ne várjanak meg. A csarnokban ettünk még egy hotdog-ot, kicsit beszélgettünk a lányokkal, majd indulás haza. Nagyon fáradt voltam, kipakoltam a cuccaimat, kicsit beszélgettem a családdal, majd felmentem a szobámba, beraktam egy DVD-t, amit az anyukától kaptam. Pénteken hozott nekem kb. 20 filmet, hogy válogassak, melyik tetszik, melyikhez lenne kedvem:)

A választásom az E-mail für Dich című filmre esett (magyarul A szerelem hálójában), majd a film közepén beállított Andy, hogy van-e kedvem pizzázni. Nagyon fáradt voltam, de szívesen vagyok a családdal, és éhes is voltam, úgyhogy igent mondtam. ;) Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, és kerestük egy pizzázót, ami nyitva volt. Burgdorfba mentünk, ugyanis itt Kirchbergben nem volt nyitva egyik sem. Útközben többször megkaptam, hogy „szupersztár”, és sokat kérdezgettek a meccsről, floorballról, mindenről. Nagyon szeretem őket, tök jól kijövünk. Andyvel ettem pizzát felesben; egy fél szelet tonhalas-hagymakarikás pizzát, és egy fél szelet pármai sonkás-ananászos pizzát. Mind a kettő nagyon finom volt, hatalmas szelet, az egyik szelet negyedét Andy ette meg, én már nem bírtam vele... :) Vacsi után haza, majd megnéztük a német „Szupertehetség” kereső műsort, amin nagyon sokat nevettünk. A picur, Sandro elaludt közben, őt felvitte Andy a szobájába, így 4-en maradtunk. Elkezdtük nézni a Harry Pottert. 20 percet nézhettem, aztán belealudtam... Egy hangosabb jelenetnél felébredtem, és úgy döntöttem, elteszem magam holnapra. A fiúknak 3 hétig szünetük van, úgyhogy most sok dolgom lesz. Kívánjatok sok szerencsét, hogy túléljem ezt a pár napot, hetet.... :D  

Összességében nem volt rossz meccs, 2+1-et csináltam, lehetett volna több is, de kezdetnek nem rossz. A lényeg, hogy nagy különbséggel nyertünk, és ezzel vezetjük a bajnokságot. :) Mi három kiállítást kaptunk, az ellenfél csak egyet. A meccsen volt, amikor először az embereket lőttem ki, utána próbáltam meg gólt szerezni.... :D Vasárnap folyt. köv., hazai pályán fogadjuk az UH Lejon Zäziwil csapatát. Hajrá Wizards!! :)