Szerencsére újabb 3 ponttal gazdagodtunk, de ne szaladjunk ennyire előre. Csütörtökön volt Nina és Andy 11. házassági évfordulója. Együtt ebédeltek, így tovább voltam Sandroval, Nina később ért haza. Sandro levakarhatatlan, nagyon odavan értem, igaz ez fordítva is így van... :) Este az SML ellen edzőmeccsünk volt. Simonnal minden edzés előtt csapatépítő feladatokat csinálunk. Csütörtökön kinti bemelegítést tartottunk. Feltett egy kérdést, majd 1 kör futás, és utána a képzeletbeli 1-5 skálán mindenki beáll oda, ahova a válasza tartozik. Különböző kérdések, csapatról, floorballról, az életről. A végén beálltunk egy sorba és mindenkinek a tőle jobbra állót meg kellett ajándékoznia a következő edzésen. Mellettem Irä állt, a csapatkapitány. A csarnokban folytattuk, egy bizalom játékot játszottunk. Párosával felálltunk egy sorba, összekulcsoltuk a kezünket majd egy ember nekifutott és „ráugrott a kezekre”... Persze én kezdtem, vicces volt, jó sokat nevettünk. Az SML ellen kikaptunk. Simon lecseszett egy támadás után, hogy bízzak már magamban, higgyem el , hogy tudok floorballozni, magyar válogatott vagyok, csináljam azt, amit tudok, blablabla... A szokásos önbizalomnövelő hegyibeszéd, amire szükségem van néha. Ezek után jobban ment, igaz nem éreztem igazán jónak, de Johanna – a svéd lány, akivel csak 1 hetet laktam együtt és amikor kijött, nem tudott németül, most viszont már egész jól beszél, minden nap jár tanfolyamra – megdicsért, hogy ügyesen játszottam. Én nem voltam elégedett, igaz soha az életben nem leszek elégedett magammal, a játékommal... :) Jó érzés volt, hogy a felnőtt lányok amikor elosztották az embereket, nekem mindig a nevemet mondták, nem csak azt, hogy középen az enyém, hanem hogy "Nicole az enyém". :) Edzés után megbeszéltük Aldoval a vasárnapi mérkőzés részleteit, majd Römuval konzultáltam a pénteki edzésről. Nem akarok besokallni, mint legutóbb, ezért a pénteki edzést kihagytam, kellett a pihenés. Pénteken Sandro közölte, hogy floorballozni akar. Kerestem neki csapatot, a wileri egyesületben van gyerekeknek floorball. Burgdorfban csak 2001 és fiatalabbaknak, Sandro 2005-ös és ott még túl fiatal lenne, ő még kezdő, ezek a burgdorfi gyerekek pedig már meccseztek is. Vacsira Nina lasagnét csinált, Andy nem volt otthon, 5 munkatársával felmentek a hegyekbe egy lazulós péntek estére. Vacsi után Sandroval játszottam, felért egy edzéssel. Mi pakoltunk el mindent az asztalról úgy, hogy ő a hátamon ficánkolt. A legrosszabb az volt, amikor a tányéralátétokat leejtette, én meg guggolhattam le az x kilós Picurral a hátamon. Este megnéztük a Cap und Cappert, nagyon édes gyerekfilm, a kedvenc részletem: https://www.youtube.com/watch?v=AZNbA9Z5Yu8&feature=related 2:46-nál „Capper, du bist mein allerbester Freund. Und du meiner auch Cap. Wir wollen doch immer Freunde bleiben. Wahr? Ja, für immer.” So süß.. :) Film után a fiúk mentek aludni, én még kicsit beszélgettem Nninával, aztán mi is nyugovóra tértünk, mindenki fáradt volt.

Szombaton reggel Lucának focimeccse volt, mentünk szurkolni. 2*30 percet játszanak, a végén már nem éreztem az ujjaim, olyan hideg volt. 0-0 lett a vége, jók voltak a kapusok. A pályáról rögtön a találkozó helyre mentünk, ugyanis 11.50-kor volt Besammlung a kirchbergi csarnoknál, a focinak 45-kor lett vége. Az úti cél Winterthur, 1,5-2 óra Burgdorftól. Egy nagy busszal mentünk, 16+2+2-en. Römu, az eddigi Headcoach nem volt ott, arra gondoltam, hogy ő direkt a meccs helyszínére jön. Egyszer megálltunk pihenni, akkor beszélgettünk a lányokkal és kiderült, hogy pénteken Römu végleg elment, személyes problémák miatt nem folytatja az edzősködést. Az öltözőben Janu beszélt, biztatott minket, hogy foglalkozzunk a meccsel és ne Römu hirtelennek mondható távozásával. Mikor Janu befejezte, következett Simon, aki nem volt a helyszínen, hanem egy videót küldött a tesójával. Nem írom le, miket mondott, de a mondandója lényege a csapatösszetartásról, az (ön)bizalomról és a győzelemhez szükséges dolgokról szólt. A meccsen 3 sorral játszottunk. Nem volt jó, szerintem túl gyorsan cseréltünk, alig voltunk a pályán. 0-3, 0-0, 1-1. Felvettük az ellenfél játékstílusát, ahelyett hogy úgy játszottunk volna, mint az előző héten. Először kell azt mondanom, hogy a bírók pocsékul fújtak, teljes mértékben ellenünk. Nem befolyásolta a játék végkimenetelét, mert még rossz játékkal is jobbak voltunk, de nagyon sokszor állt a játék, szinte minden 2. percben szabadütést kapott valamelyik csapat (általában nem mi). De ez nem fontos, az újabb 3 pont a lényeg, ezzel 4 meccs után 10 ponttal a 2. helyen állunk.

Vasárnap SML meccs, Európa idei 2. legjobb csapata (Piranha Chur) ellen (akár azt is írhattam volna, hogy a világ 2. legjobb csapata ellen, de erre csak szóbeli bizonyítékot tudnék adni... :)). Nagyarányú zakóra számítottam – és utólag kiderült, Aldo is azzal számolt, hogy hamarabb eldől a meccs - , de szerencsére nem így lett. 1-1, 0-0, 3-1! 2-2 után egy bírói hibának köszönhetően kaptunk egy gólt. A hibát az bizonyítja, hogy az egyik bíró büntetőt+2 perces kiállítást fújt, majd hosszasan beszélgettek, és érdekes módon visszahúzás miatt érvénytelenítették a büntetőt (a labda végig előre gurult, egy mm-t sem gurult hátra). A 2 perces hátrányt viszont nem sikerült kivédekezni, gólt kaptunk. Az utolsó 2-3 percben 6-5 ellen játszottunk, a 4. Piranha találat üres kapus gól volt. Ismét nem kaptam lehetőséget, de nem bántam, hiszen segíteni nem tudtam volna, nagyon jó meccs volt. Idén ezen a meccsen játszottak a legjobban a lányok, végig partiban voltunk a világ egyik legjobb csapatával, nagyon szupi volt... Tusolás után ültem a padon és jött Aldo. Egy teli redbullos dobozzal megkocogtatta a fejemet és megköszönte, hogy mentem. Aztán leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy nem számított rá, hogy végig ilyen szoros lesz, azt gondolta, nagyobb különbség lesz a 2 csapat között. Mondta, hogy a továbbiakban is fog hívni, és egyszer eljön az én időm, amikor játszani fogok, addig is jó, hogy a csapattal vagyok, megismerem őket, ők is hozzám szoknak és látom ahogy játszanak. A beszélgetés után boldog voltam, tudva, hogy számít rám, egyszer játszani fogok az elit bajnokságban! Hazafelé úton nagyon jól éreztem magam. Corneliaval sokat beszélgettem, aztán Mike – az egyik edző – néha közbeszólt, és megjegyezte, hogy a két külföldi játékos milyen jól eltársalog németül, örülne neki, ha az ő svédje vagy magyarja ilyen jó lenne... :D A buszsofőr bácsi is többször belefolyt a beszélgetésbe, nagyon aranyos, amikor megérkeztem a buszhoz, mosollyal fogadott, kérdezte, hogy vagyok és mondta, hogy reméli kapok most lehetőséget. Meccs után ismét beszéltünk pár szót, hogy nehogy elkeseredjek, a csapat tagja vagyok így is, de mondtam neki, hogy egyáltalán nem vagyok szomorú, sőt, akkor boldog voltam az Aldos beszélgetés miatt. Hazafelé a hangosbemondóban gratulált a csapatnak, elmondta, hogy büszke ránk és öröm volt nézni, hogy a bajnok ellen végig partiban voltunk. Megálltunk a Mekiben is, azzal kezdődött, hogy Johnnyra (Sandra a rendes neve) rácsukódott az ajtó, én mentem mögötte. Természetesen hangosan kiröhögtem, persze ő is nevetett és odasúgta nekem, hogy reméli nem látta senki más. A válaszom az volt, hogy nem, csak én és az a pár fiú, akik még most is nevetnek... :D A kasszánál mosolyt csaltam a többiek arcára, jól elbeszélgettem a svájci pultos bácsival, aki cserébe annyi colát töltött, hogy a pohár fedelét sem tudta rátenni, a fagyimat meg telenyomta csokival. :) Így utólag megérte „haverkodni”... :D Éjjel 1 körül értünk haza.

Röpke 5 óra alvás után már talpon voltam és keltettem a fiúkat. Nem kell mondanom, hulla voltam, fájt a fejem is a fáradtságtól. A fiúkat elindítottam, majd visszabújtam az ágyamba. Hihetetlenül rosszul aludtam, ilyen még nem volt velem. Azt álmodtam, hogy Sophia ott van a szobámban és beszél hozzám. Próbáltam válaszolni neki, de nem tudtam, nem tudtam kinyitni se a számat se a szememet. De ez nem álom volt, mert úgy éreztem, hogy tényleg erőlködtem, próbáltam kinyitni a szememet és beszélni, de nem ment, szörnyű volt. Majd felriadtam, és nem volt ott senki, csak a TV ment... :S Egész nap fáradt voltam, este korán le is feküdtem. Másnap reggel még korábban keltem, Nina utolsó munkanapja volt Zürichben. Ő is és már én is vártam ezt a napot, így jövő héttől nem kell korán kelnem kedden, csak 7.15-kor kell keltenem Sandrot, Lucát Nina kelti 6.35-kor. Kedden ebédre brokkoli, sárgarépa, karfiol és tészta volt egy különleges szósszal. A fiúknak nagyon ízlett, Sandronak még este is ezt kellett csinálnom. Kivételesen kedden nem fárasztott le Sandro, egész jól bírtam. Este különleges edzésünk volt. 19.00-tól Teamsitzung, csapatmegbeszéléssel kezdtünk. Tisztáztunk jó sok mindent, szabályokat, Simon elmondta, hogy Römu magánügyi okok miatt nem jön vissza egy ideig, felvázolta a helyzetet, kik lesznek a segítők a jövőben és hogy néz ki a csapat körüli team. Jó pár szabályt bevezetett és mondta, hogy ezentúl keményebben fogunk dolgozni. 2 főedző lesz, Janu és Simu, 1 Mentaltrainer és 2 segítő, akik közül az egyik mindig pénteken lesz ott és én jóban vagyok vele, Lauranak hívják, a másik pedig leginkább a meccseken fog segíteni. Megbeszéltük a hiányzás feltételeit, ha valaki nem dolgozik rendesen, nem jár edzésre, nem partner a munkában, akkor azt figyelmeztetés után kiteszik a csapatból, ha nem változtat a dolgokon. Volt "érzelgős" része is, amikor Simon mindenkin végig ment és elmondta, kivel miért szeret együtt dolgozni, kivel mi a célja a jövőben. Beszélgetés után lacrossal kezdtük az edzést, majd ezzel melegítettünk be: https://www.youtube.com/watch?v=R-_xXfjB3AM ... :) Sokat nevettünk, majd a végén jó hangos lecseszést kaptunk. Utána erősítő feladatokat csináltunk, futás, szökdelés, majd közösen labdáztunk. Ha nem értük el a 30 passzt, akkor felülés, fekvőtámasz, valamilyen büntetés. Tényleg bekeményítettek a fiúk... :D Edzés után átadtuk az ajándékokat egymásnak, de előtte még mindenki mondott pár pozitív dolgot a csapatkapitányról, mi az, amit jól csinál, miért jó csk. Kivételesen nagyon jó kedvvel tértem haza, egyáltalán nem voltam álmos, szuper edzés volt. Pénteken folytatjuk, addig kaptunk egy kis pihenőt, azt hiszem mondhatom, hogy ránk fér a szünet. Jövő héten ilyenkor már otthon leszek, … :)