Csütörtökön tehát túl voltunk Sandro első floorball edzésen. Nagyon édes gyerekek voltak, jó volt látni, hogy itt már 4-5 éves korban kezdik a játékot. Sokaknak már rendes, saját ütőjük volt, de Sandro még nem tartozik közéjük, elvégre ez volt az első edzése. Ninával azt beszéltük, ha bejön neki, akkor majd kap egy saját ütőt, de ahhoz még szükséges pár edzés. Nina mesélte, hogy áprilisban elvitték foci edzésre. Csak akkor játszott, ha a 2 barátjával került egy csapatba, a jelzőpólót nem vette fel, mert az nem a sajátja, és amikor az edző mondta, hogy aki fáradt, álljon ki egy picit és igyon, ő azonnal kiállt, és vissza sem ment játszani... :) Most viszont magától találta ki, hogy floorballozni szeretne, nem ismert ott senkit, de amint megérkeztünk, ment a többiek közé, csinálta a feladatokat, egyszer sem állt ki, felvette a jelzőpólót és türelmesen várt a cserepadnál, amikor nem ő játszott. 1 órás edzés, kb. 30 perc játék, előtte olyan feladatok, amik a koordinációs készséget fejlesztik, és amik a gyerekek számára mókásak és élvezhetőek.
Pénteken iszonyat fárasztó edzésünk volt, mostanában Simon nagyon odateszi magát és az edzés végére már kapkodjuk a levegőt. Az emberfogásos védekezést gyakoroljuk, ami elég kockázatos meccsen, de már egyre jobban megy. Hétvégén nem volt meccs, a válogatottaknak már összetartásuk volt. Este pókerparti otthon, én is beszálltam a 6 fiú közé. Hát, nem volt egyszerű, mivel még nem ismertem őket, ezért nem tudtam, mikor blöffölnek, mikor van valamijük... Andy pénzén játszottam, majd amikor kiestem, Timo adott zsetont. Az ő zsetonjaival először kiejtettem őt, majd buktam az összeset Andyvel szemben. :) Ezt mondjuk nem bántam, így egész sok pénz állt a házhoz (majdnem 20E Ft). Szombaton reggel először arra ébredtem, hogy Leo, a cica kaparja az ajtómat... éhes volt. A következő emlékképem, hogy Sandro kinyitja az ajtót, jó reggelt kíván, elmegy a fürdőbe, majd Nina is megjelenik és számon kéri Sandrot, miért nyitotta be. Ezek után jött és becsukta, de nem kellett rá sokat várni, fél órára rá berontott és felkeltett, hogy menjek vele játszani... :) Szombaton került sor Luca utolsó kinti focimeccsére. Nagyon jó mérkőzés volt, sajnos kikaptak 2-1re, a vége előtt pár perccel kaptak egy gólt, ami a védőnek köszönhető, ugyanis Armin úgy gondolta, jó móka utolsó emberként cselezgetni... Sajnáltam őket, megérdemelték volna azt az 1 pontot. Meccs után az újonnan nyílt „bevásárlóközpontba” mentünk, ahol már 3 napja buli volt. A buli alatt ezt értem; ha bemész a Dennerbe, kapsz egy bevásárlószatyrot ( a legjobb minőségűt); ha kijössz, egy tábla csokit kap mindenki (3 nap alatt nekünk sikerült 8 táblát összegyűjteni :D; Migro felé menet szerencsekerék különböző jutalmakkal; a Migro előtt egy bohóc néni állt és fényképeket készített mindenkiről, aki szeretett volna képet; az egész előtt kint, az utcán ingyen lufi (6-ot szereztünk); ingyen kukorica; a gyerekeknek hinta; valamint 1 frankért vehetsz 1 normál méretű Bratwurstot, kenyeret és egy 0,75-ös ásványvizet... A nap hátralévő részében durcáskodtam, pancsernek éreztem magam, aki mindent elront, leveri a képet, kidönti a maradék kukoricát, stb.. Vacsi közben Andy látta, hogy valami nem okés, rugdosott az asztal alatt, hátha jobb kedvem lesz, de nem igazán voltam jó formában. Vacsi után megkérdezte, hogy haragszom-e rá valami miatt. :) Aranyos volt, de mondtam neki, hogy nem rá haragszom, hanem magamra, hogy mostanában ilyen ügyetlen vagyok. Mire kijelentette, hogy ők így szeretnek és ezek kis apróságok, jelentéktelen dolgok, bezzeg ő előző nap nekitolatott egy betonoszlopnak a kocsival... :D A beszélgetés után jobb kedvem lett, kicsit felvidított, játszottam az új lego autójával, amit aznap rakott össze. Hihetetlen, miket tudnak ezek a Technik lego járművek.
A hét eleje a pakolással, a vásárlással telt, hiszen szerdán reggel már indultam a reptérre. Simonék megtiltották, hogy kedden menjek edzésre. Furcsa volt, nem azt mondták, hogy válasszak, hanem egyenesen kijelentették, hogy nem mehetek. Kedden Sandro imádni való volt. Luca azt mondta, csak franciát kell tanulnia, majd amikor elment foci edzésre, megnéztem a füzetét, és egy fél oldalas fogalmazást is kellett írnia. Ekkor kicsit kiborultam, hogy túl sok lesz neki másnap, és erre nekem kell figyelnem. Mikor ezt elmeséltem Sandronak, azzal nyugtatott, hogy majd ő megmondja Ninának, hogy én kérdeztem Lucát, mennyi házija van, de ő csak a franciát mondta. És ne aggódjak, ő mellettem áll. :) Mindezt az 5 éves kisfiú. Pár napja még azt is mondta, hogy szeret, és hogy én vagyok a legjobb, aki eddig náluk volt. Jól esnek ezek az apróságok a Picurtól.
Szerdán fél9-kor Andy vitt ki az állomásra. Először Bernbe, majd onnan Genfbe vonatoztam. Fél12 körül értem a reptérre, és még bőven volt időm, így benéztem 1-2 boltba, majd becsekkoltam. A repülőút gyorsan eltelt, egy francia férfi ült mellettem (erről később mesélek még:)). Fél4-kor szálltunk le Ferihegyen, a családom már nagyon várt. A pár napos magyarországi kiruccanásomról a következő bejegyzésben olvashattok, valószínűleg péntekre végzek vele... :)
