A zenéket még mindig várom, már sokat küldtetek, amiért hálás vagyok! :) 

Tartozom nektek még a hazai meccsünk beszámolójával. Lássunk is neki, igaz nem szívesen írok róla. 3 sor, 1 csere és 2 kapus állt a rendelkezésünkre. Sajnos Simon nem tudott ott lenni, helyette apukája segített Janunak a kispad mellett. 3 sorral kezdtünk, majd a 2. harmad felénél átálltunk 2 sorra, ami jó döntésnek bizonyult. Az első 2 sor jól működött, szép támadásokat vezettünk és a védekezés is összeállt. A kapuban Rams ügyeskedett, elég jó napot fogott ki. Kivédekeztünk egy emberhátrányt, de még hogy... Lecsaptam a keresztpasszra, az utolsó játékos viszont kézzel tartott vissza, ezért kiállították. Sajnos nem sikerült kihasználnunk, de nyomtunk tovább, sokat volt nálunk a labda. Naduval összehoztunk egy gólt, ezzel a 2. harmad végén 2-1-re vezetett az ellenfél. A 3. harmadot ismét 3 sorral folytattuk. Nem értettem egyet ezzel a döntéssel, Simu nem így cselekedett volna. A vége 4-2 az ellenfélnek. Szoros meccs volt végig, a szerencse viszont nem állt mellénk. Természetesen nem okolunk senkit, mert mindenki hibázhat, de 3 gólt egyéni hibából kaptunk. Egy csapat vagyunk, együtt nyerünk, együtt veszítünk és együtt akarunk svájci bajnokok lenni... :) A saját teljesítményemmel elégedett voltam, sokat dolgoztam, labdákat szereztem, a többiek is megdicsértek. Végre igazán élveztem a játékot, most nagyon jó sorunk van, a legjobb játékosokkal, tényleg szuper. A vasárnapi meccsdömping miatt Andy volt az én meccsemen, Nina és Sandro pedig Luca foci tornáján. Így osztották el... :) Meccs után Andyvel hazautaztam. Igaz, hogy a nagyoknak meccsük volt, de 2 órát kellett volna várni, amihez nem volt kedvem.

Hétfőn este Nina tornára ment, mi meg 4-en otthon maradtunk (Sandro, Luca, Andy, én). Andynek rossz kedve volt nagyon, még vacsizni sem jött, nagyon szomorú volt. Rossz hírt kapott a Lotussal kapcsolatban, nem lehetett felvidítani – első ránézésre -. Persze a fiúkkal változtatni akartunk a hangulatán, ezért luficsatába kezdtünk. Hárman egy ellen. Hatalmas volt, rohangáltunk az egész házban, a fiúk sokszor a fürdőbe futottak be, engem meg kint hagytak egyedül... Andy találatainak száma jóval több volt mint az enyémeké, de azért igyekeztem utolérni. Egyszer Sandroval befutottunk a fürdőbe, azon belül magunkra zártuk a zuhanykabin ajtaját. Andynek nem tartott sokáig kinyitni sem az ajtót, sem a csapot... :D Mivel Sandro előttem állt, esélyem sem volt kifutni, így mindenem csurom vizes lett. Persze nem bírtam abbahagyni a röhögést, álltam a zuhany alatt – amit azóta természetesen már elzártam-, Andy meg törölgette a hajamat és szintén nevetett... :D Kb. 1 órát játszhattunk, ugyanis Nina 7-kor ment el, mi meg 8 után hagytuk abba, mert a fiúknak le kellett feküdniük. A fiúk már az ágyukban voltak, Andy pedig megköszönte nekem ezt az 1 órát, és mondta, hogy igazán jól érezte magát, el is felejtette, hogy milyen rossz kedve volt előtte.

Kedden sikerült nagyon összevesznem Lucaval. Délután Sandro szülinapi buliba volt hivatalos, ahova bicóval mentünk és késve értünk oda, ugyanis eltévedtünk... Amikor elindultunk otthonról, Luca duzzogott, nem szólt hozzám, mérges volt rám, amiért nem engedtem Nintendóval játszani. Amikor hazaértem, még mindig haragban voltunk, nem vett rólam tudomást. Persze én sem róla, mert tudom, hogy ilyenkor arra vár, hogy én menjek oda és mondjam neki, hogy ne csinálja ezt, sajnálom, blablabla... Ezt bizonyította az is, amikor indultunk a kicsivel, ő az ajtónál a falnak támaszkodva várta, hogy „kiengeszteljem” - tudom, én is ezt vártam amikor kicsi voltam- ., de nem csináltam semmit, ott hagytam, majd megnyugszik egy kis idő után. Sandro a buliban, Luca a szobájában, én a szobámban, és megszólal a csengő... Sandro barátai toppantak be, Robin és Kevin. Mondtam nekik, hogy Sandro nincs itt, de nem akartak haza menni, játszani akartak velem... :D Gondoltam miért ne, nem halok bele. Wii-vel játszottunk, teniszt. Az anyukájuk hívott, hogy nem gond e, ha a fiúk együtt játszanak, mire válaszoltam neki, hogy nem lenne gond, ha Sandro itthon lenne, de így sem zavarnak. Mondta, hogy küldjem haza őket nyugodtan, nem kell velük lennem, tudnak ők otthon is játszani. A fiúk viszont nagyon rá voltak hangolódva a teniszre, így bevállaltam őket egy picit. Amúgy is aranyosak, bírom őket. A kicsiből több mint 1 óra lett, eljátszottuk az időt, ugyanis ¾ 5-kor csöngetett Margrit, hogy nem küldtem haza a fiúkat... :D Közben Luca is lejött és már beszélgettünk. Megtárgyaltuk, hogy nem szeretünk veszekedni, jobb a békesség. Margrit elvitte a fiúkat, én elküldtem Lucát foci edzésre, és már indultam is Sandroért. Gondoltam ha már később érkeztünk, akkor pont ugyanannyival később is megyek érte ( na jó, őszintén, nem direkt késtem... :$). Kedden nem néztem a honlapunkat, így nem tudtam, hogy korábban van edzés 15 perccel. Simu figyelmeztetett, egyrészt arra, hogy minden nap nézzem az U21-es oldalt, másrészt pedig arra, hogy a legközelebbi késés már büntetéssel jár. Az edzés előtt erősítettünk, nem a megszokott gyakorlatokkal: párosával, egyikünk a hátán fekszik, a másik játékos 10x rálép a hasára; 2 padra felugrás, vissza; kézenállásban fekvőtámasz (nem sok sikerrel); taposás a társ lábai között/mellett, stb.. Az edzés nem igazán ment, meg is kaptuk a lecseszést. Edzés után egy rövid beszélgetésre került sor (20 perc). Simon kijelentette, hogy 1-2 játékos a meccs előtti napon nem feküdt le időben, szórakozni volt. A meccsen lévő edzők alátámasztották, hogy ezek a játékosok nem úgy teljesítettek, ami az elvárás tőlük. Ez nem fair a csapattal szemben, azokkal, akik időben ágyban voltak, készültek a meccsre. Nem szeretné, ha ez többé előfordulna, vagy ha valaki nem tudja megállni bulizás nélkül, az legyen őszinte, álljon az edzők elé a meccs előtt, hogy nincs formában, fáradt, nem aludt sokat, mert későn ért haza...

Szerdán igazi gyerekzsúr volt nálunk, átjött Luca barátja -Femi -, Sandro barátai közül is páran – Kevin, Robin, David -,plusz még Phillin is itt volt, így 6 gyerek rohangált a kertben, a 7. picivel pedig én játszottam a lakásban. Csütörtökön ismét edzés, játszottunk az SML ellen, 2-1-re kaptunk ki, az 1 gólt én lőttem. Nem élveztem igazán, de Sophia a játék közben többször is megdicsért, mondta, hogy nagyon gyors vagyok, és egyszer a sarokban kihoztam ellene a labdát, amit hangosan „gut Nicole”-lal kommentált. :) Sokat futottam, labdát szereztem, de a technikai része még hiányzik a nagyok ellen. Edzés után Simon elmondta a hétvége részleteit, mikor honnan indulunk, és szombaton legkésőbb ½ 2-kor mindenkinek ágyban kell lennie. Pénteken pihenőt kaptunk, tényleg ránk fért az edzésmentes nap. Megtudtam, hogy Sandro wileri edzői az elit csapatban játszanak, testvérek, mellesleg az egyikőjük vezeti a kanadai táblázatot az idén (10 meccs alatt 15 gól, 12 assziszt). Nem rossz... :) Pénteken egész nap tompán fájt a fejem, kedvtelen voltam. Este póker parti, Timo ismét korábban érkezett. Andy rákérdezett, hogy bejön-e, mire elnevettem magam, erre ez a lökött felhívta a szobába, hogy beszélni akar vele... :D Szerencsémre kimagyaráztuk, hogy csak Sandro akart kérdezni valamit. Amíg Luca és Nina nélkül voltunk otthon, ismét luficsatáztunk. Sandro nagyon élvezi, nem akarja abbahagyni. Ezúttal hárman voltunk ellene, mi az asztalnál ültünk és teáztunk, ő a fürdőt használta menedékként. Egyszer amikor kijött, Timo a fürdő ajtajának támaszkodott, így nem tudott befutni a picur. Kihasználtuk az alkalmat és Andyvel jól megtüzeltük. A pókeren sokan voltak, 1 kezdő és 2 profi. Persze ezt csak akkor tudtam meg, amikor egy 500-as emelésnél kiszúrta, hogy blöffölök. Hamar all-int mondtam, fájt a fejem és már nem volt kedvem játszani. Ismét jól oldottuk meg a kiszállásomat, Andy ellen buktam, így ő kapta meg a zsetonjaimat... :) Bevettem egy gyógyszert, ami kb. fél óra múlva kezdett hatni. Nagyrészt Ninával beszélgettem a szobámban, a 8 fiú meg lent nyomta a pókert (½ 5-ig).

Szombaton sikerült sokáig aludnom, 11 után vánszorogtam le. Ebédre IKEA-s svéd húsgolyót ettünk. Most már állandó program az összes evés közben, hogy Andyvel rugdossuk egymást az asztal alatt... Próbáljuk feltűnésmentesen csinálni, de általában valamelyikőnk mindig elneveti magát... :) Ekkor a többiek is beszállnak, a fiúk minden buliban benne vannak... :D A kaja befejezte után az nyer, aki utoljára megrúgja a másikat. Elpakoltunk mindent az asztalról, majd jöhetett az újabb luficsata, ezúttal Nina is részt vett (egy légycsapó volt az ő fegyvere, a lufi nem tetszett neki :D).

Lucát 2-re táborba vittük, mi meg elmentünk Ninával vásárolgatni. Sikerült ½ 5-ig eltölteni az időt a boltokban. Este tervben volt a német Supertalent, vagy egy férfi kupameccs Kirchbergben (4-1-re nyert a wileri csapat, közel 900 néző volt), de aztán mind a kettő program elmaradt, mert... ½ 8-tól elkezdtünk Wiit játszani. Én voltam Mario, Nina meg segített. Szünetet csak a vacsi miatt tartottunk, és 0.21-kor döntöttünk úgy, hogy elég lesz a játékból... :D

Vasárnap jól „indult” a napom, én nyertem az ebédnél Andy ellen... :P A csapattal 13.45-kor indultunk Kirchbergből, az úti cél Adliswil. Több mint 1,5 órával meccs előtt már a csarnokban voltunk. Feltérképeztük a terepet, a pályát, az ellenfelet, hiszen volt időnk bőven. Megbeszélés az öltözőben, ahol megtudtuk a 3 sort, az emberelőnyös és az emberhátrányos sort, valamint a további teendőket a meccs előtt (időbeosztással együtt). Kinti futás, nyújtás, futóiskola, majd irány a csarnok. A bemelegítés alatt azt éreztem, hogy nem koncentrálunk, pontatlanok a passzok, és ezt mutatta is az első harmad. A mi sorunk lőtt egy gólt és a mi sorunk kapott egyet (kontrából). A 2. harmadban kis változás, Angi kikerült az első sorból a cserepadra, ugyanis „nem értett egyet Simonnal”. Nem kellett sokat várni, kb. 15 mp-cel a kezdés után megszereztük a vezetést; Nadu-Ann-Nicole volt a labda útja a kapuig. :) A harmadban további 3 gólt lőttünk, és rengeteg emberhátrányt védekeztünk ki. Az ellenfél nem volt hozzászokva a test-test elleni küzdelemhez, így minden ütközésnél a földre vagy a palánkon kívülre kerültek. Sok esetben kiállítást kaptunk, igaz szerintem nem voltunk durvák, csak a másik csapat játékosai „puhányok” voltak... :D Ügyesen védekeztük ki ezeket a 2 perceket, egyszer még 3-5 ellen sem kaptunk gólt. Az utolsó harmadra 5-1-gyel fordultunk. Az elsőhöz hasonlóan döntetlen lett ez a harmad, a gólt nekem sikerült összehoznom. Így a vége 6-2, a mi sorunk 4 gólt lőtt (Nadu-én 2-2), a másik 2 sor pedig osztozott a gólokon. 2 sorral kezdtünk, többször játszottunk 3 sorral is, de a sorok nem mindig egymás után következtek (1-2-3), mindig Simon mondta, melyik sor megy (leginkább a sok kiállítás miatt). Az első harmadban kaptam egy kiabálást Simontól, ami segített összeszedni magam, utána már csak dicsérgetett. Ezzel a győzelemmel a 3. helyen állunk, a rájátszásban szinte már biztos helyünk van, igaz még hátra van 8 forduló.

Juniorinnen U21 A Gruppe 1

Saison 2010/2011

Hétfőn Regenerationstraining, elméletileg Bernbe mentek a többiek egy wellnessközpontba. Én a fiúkkal voltam, Nina edzésen volt, Andy pedig Harry Pottert nézett. Ma egész nap én voltam a fiúkkal, ugyanis a szülők Adam Lambert koncerten vannak. Azt hittem az ágyba küldésnél gondok lesznek, de nem így lett. Sandro beült vacsi után az ölembe és majdnem elaludt. Felvittem a szobájába és bedobtam az ágyba, mire magával húzott, ölelgetett és mondta, hogy aludjak vele. :) Nagyon édes volt. Lucának megengedtem, hogy olvasson még egy picit, majd 20.20-kor őt is ágyba küldtem. Hosszú és fárasztó nap volt, de szeretek a fiúkkal lenni. Nem minden percét élvezem, a veszekedéseket nem, meg amikor szigorúnak kell lennem, de kárpótolnak a fiúk cselekedetei, ölelései, szavai... :)