A hétfő volt a legérdekesebb napom talán az egész életem során. Délelőtt a harag, a düh, az elkeseredettség uralkodott rajtam, aminek köszönhetően a fiúkat is leráztam és nem a szokásos Nicole-lal ebédeltek, beszélgettek. Ennek az lett az eredménye, hogy délután ajándékot kaptam Sandrotól... :)
Aztán ahogy teltek a percek, órák, egyre több és több levelet kaptam. Ekkor a sírás ideje jött el, ugyanis sokszor megható dolgokat olvastam. Jól esett, hogy ennyien kiálltak mellettem, ennyien biztattak, ennyien olvasnak. Őszintén mondom, olyan személyek is írtak, akikről fogalmam sem volt, hogy követik a velem kapcsolatos eseményeket. Persze olyan üzenetet is kaptam, amin a nevetéstől potyogtak a könnyeim - oké, mondd, hogy ez csak PR fogás... hogy név szerint lásd, kik szeretik olvasni.”-. :) Aztán elkezdtem írni a következő bejegyzést, amire szükségem volt, hogy kiírjam magamból a dühömet. Majd este újra idegesen, mérgesen indultam edzésre, amihez nem sok kedvem volt ilyen állapotban. Az edzés nem volt annyira rossz, mint ahogy gondoltam, igaz amikor Mic az első sorba tett be Cornelia mellé, akkor azért kicsit kikerekedtek a szemeim, amire Pierina nagy mosollyal reagált. :D Edzés után már nyugodtan tértem haza. Mivel nagyon fáradt voltam és már ½ 12-t mutatott az óra, így kimaradtam a közös filmezésből, de ha jól tudom, Nina és Andy is csak egy sorozatot néztek meg, a film nekik is túl hosszúnak bizonyult. :) Reggel hulla fáradtan sikerült felébrednem, aminek az lett a vége, hogy miután elküldtem a fiúkat suliba/oviba, visszafeküdtem az ágyamba. Mivel tudtam, hogy este még dupla edzés vár rám, muszáj volt pihennem egy kicsit. Arra keltem, hogy a postás bácsi csenget, aki egyébként már jól ismer és nagyon kedves, mosolygós ember. 2 nagy csomagot kaptunk. Mikor hazaért Nina és Andy is, elkezdték kibontani a csomagot. Először a kicsivel kezdték és nagyon figyeltek, de nem értettem, miért néznek rám. Hamar kiderült, mi az oka. Csináltattak egy képet, amin a fiúkkal vagyok közösen, és kitették a falra. Nem nagyon tudtam megszólalni, arra koncentráltam, hogy ne kezdjek el bőgni. Nagyon kedves ajándék ez tőlük, nem is számítottam rá...
.jpg)
.jpg)
Napközben még írt Simon, hogy ½ 8-kor kerül sor az első Spielerratsitzungra. Mondtam neki, hogy az SML edzőmeccsen elméletileg játszom, úgyhogy kérjen el Aldotól, vagy intézzen valamit. :) 19.00-kor megkezdtük az első edzést, természetesen kinti futással. Ezúttal csak 20 percet kellett fagyoskodnunk a hidegben, tegnap ugyanis több mint ½ órát futottunk. Bemelegítés, majd megjelent Simon, de Aldo nem engedett el, ugyanis a meccs elejétől fogja játszottam, ismét Corneliaval. Az első harmad rá ment arra, hogy idegeskedtem, tiszta ideg voltam, Cornelia a legjobb, féltem bármit is csinálni – tudom, hülye vagyok, de még mindig bennem van ez a dolog, nem sikerült leküzdenem-. A második harmad viszont nagyon jó volt, végre felpörögtem és elkezdtem élvezni a játékot. A fiúk gyorsabbak és erősebbek voltak, de szép támadásokat is sikerült vezetnünk. A másik dolog, ami még mindig hibám, és amit Simon is „utál”, hogy ha valamit elrontok, rögtön Sorry, Entschuldigung, vagyis bocsánatot kérek... :D Edzés végén Aldo odajött hozzám, nagyon kedves volt. Elmondta, hogy az edzés arra való, hogy gyakoroljunk, tanuljunk, kijavítsuk a hibáinkat, nem kell bocsánatot kérnem, ha valamit elrontok. A fiúk sokkal gyorsabbak voltak nálunk, ilyenkor a gyors passzolás a megoldás, az egyetlen fegyver ellenük. Azt mondta, ügyes voltam, csak így tovább, és akkor hamarosan nem csak az U21-es csapatnál fogok játszani. :) Ezek után Simon végre meghozta a várva várt Verofit port, amit kértem tőle. Mivel tudja, hogy feledékeny, 1 helyett 2-t adott, hogy legközelebb ha elfogy, ne kelljen heteket várnom... :D Az edzés durva volt, nagyon. Csak játék, először foci, majd floorball. Hátra kerültem, leghátra, ahol még nem játszottam soha, és most is csak a dupla edzés miatt, valamint mit később kiderült, Aldo megkérte Simont, hogy hátul játszasson.
Szerdán természetesen jó kis izomlázzal keltem. Még így is kikészültem, hogy csak hátul játszottam, mi lett volna, ha elől rohangálok!? :) A szerdai nap zsúfolt volt. Andy egész nap, Nina pedig délután nem dolgozott, így az egész család otthon tartózkodott. Délután mentünk Sandro floorball tornálára, ahol már a Finnországból hazatért edzők is voltak – Hofbauer fiúk-. Nagyon ügyesek voltak a kicsik, mivel Sandronak még az oviban előadása volt, ezért nem maradtunk ott végig, 10 perccel a vége előtt eljöttünk. Ekkor 4-4 volt az állás, és Christoph azt mondta, játszanak még pár percet. Luca is játszott, ő volt a kapus a wileri csapatnál – a kicsiket 2 helyen edzik, Wilerben és Lohnban -. Az oviban gyors előadás, énekeltek, és már nagyon vártuk, hogy vége legyen, ugyanis iszonyatosan hideg volt... :) Sandro még maradni akart az előadás után, de szerencsére meggyőztük, hogy itt már nem lesz semmi, mindenki megy haza. Vacsi után Ninával jöhetett a jól megérdemelt Super Mario. Nagyon megy nekünk, 3 óra alatt simán szerzünk 10-15 csillagot... :D Szerintem jobban élvezzük, mint a fiúk...
Csütörtökön este ismét SML edzés. Ismét az első sorban játszottam. 3-4 lány van a csapatban, akiket igazán tisztelek, akikre felnézek és akik – ha lehet így mondani – példaképek számomra. Rahel, aki hihetetlen gyors és technikás, nem láttam még embert ilyen gyorsan futni, cselezni, fantasztikusan játszik. Cornelia, az egyik svéd lány. Herbie, akire már a legelső héten felfigyeltem, mikor ide kerültem. Nincs olyan dolog, amit ne tudna megcsinálni az ütővel. Nem tudom, mennyit kellett gyakorolnia, de szerintem évekig az ütőjével aludt. Valamint Corä, aki mindössze 17 éves, de a játéka alapján senki nem mondaná meg, hogy még az iskolapadban tölti mindennapjait. A 4 lány közül Rahel sajnos beteg, így ő nem is volt edzésen, Corneliaval és Herbievel viszont egy sorba kerültem. Mit is mondjak!? Szuper volt. Élveztem, futottam, hajtottam, még akkor is, ha kicsit fáradtak voltak a lábaim. Többen megdicsértek, de ami a legtöbbet jelentett számomra, hogy Herbie, akinél jobban senkit nem tisztelek floorball pályán, odajött hozzám és kijelentette, hogy öröm velem játszani „Das macht Spaß mit dir zu spielen...” . Képzelhetitek, köpni-nyelni nem tudtam, megmerevedve álltam és próbáltam felfogni, hogy nem csak álmodom. :) Ezek után boldogan, énekelve vezettem haza, ahol ismét Nina fogadott. Mivel nem jutott időm enni edzés előtt, ezért csinált nekem salátát és rántott husit. A késői vacsi után pedig következhetett a már megszokottnak mondható esti programunk; Mario és Luigi újra útra kelt, hogy megmentsék a Prinzessint a gonosz sárkánytól. :) Sajnos annyira belendültünk, hogy 1-kor vettük észre, későre jár, menni kéne aludni. Természetesen másnap már nagyon bántam, hogy ilyen későn kerültem ágyba, hiszen pénteken egész nap egyedül voltam a fiúkkal. Nina és Andy karácsonyi vacsira mentek. Délelőtt vásárolni mentem, majd 10 perccel 10 előtt Luca sulijába voltam hivatalos... Az iskolában mindig megünneplik, ha valakinek szülinapja van. A szülinapos visz tortát, csokit, sütit, valami apróságot az egész osztálynak. Ezúttal az én feladatom volt a csoki szállítása. A tanárnő nagyon kedves volt, mosollyal fogadott, egyből tudta, hogy Luca miatt jöttem. Délben a fiúk nagyon pörögtek. Luca a szülinapja, Sandro pedig a vasárnapi karácsonyozás miatt volt beindulva... Délután el kellett vinnem kocsival Lucat Burgdorfba, majd Margit-nak köszönhetően Burgdorfban tudtam maradni és haza is hoztam. Eddig Sandro Kevinnel és Robinnal játszott, Margit felügyelete mellett. A Picur egész nap kint volt, elég sok hó esett, ezért egy hófalat építettek. Vacsira tésztát és husit ettünk, a fiúk kérésére. :) Azt hittem, majd probléma lesz a lefekvéssel, de nem így történt. Megnéztünk közösen egy filmet, majd ½ 10-kor felcipeltem Sandrot az ágyába és lefektettem, Lucát pedig hagytam még egy picit olvasni. Őszintén, nem hallottam, mikor jöttek haza Nináék, fáradt voltam az előző esti játék miatt, így 11-kor már én is az ágyamban feküdtem.
Csütörtökön este ismét SML edzés. Ismét az első sorban játszottam. 3-4 lány van a csapatban, akiket igazán tisztelek, akikre felnézek és akik – ha lehet így mondani – példaképek számomra. Rahel, aki hihetetlen gyors és technikás, nem láttam még embert ilyen gyorsan futni, cselezni, fantasztikusan játszik. Cornelia, az egyik svéd lány. Herbie, akire már a legelső héten felfigyeltem, mikor ide kerültem. Nincs olyan dolog, amit ne tudna megcsinálni az ütővel. Nem tudom, mennyit kellett gyakorolnia, de szerintem évekig az ütőjével aludt. Valamint Corä, aki mindössze 17 éves, de a játéka alapján senki nem mondaná meg, hogy még az iskolapadban tölti mindennapjait. A 4 lány közül Rahel sajnos beteg, így ő nem is volt edzésen, Corneliaval és Herbievel viszont egy sorba kerültem. Mit is mondjak!? Szuper volt. Élveztem, futottam, hajtottam, még akkor is, ha kicsit fáradtak voltak a lábaim. Többen megdicsértek, de ami a legtöbbet jelentett számomra, hogy Herbie, akinél jobban senkit nem tisztelek floorball pályán, odajött hozzám és kijelentette, hogy öröm velem játszani „Das macht Spaß mit dir zu spielen...” . Képzelhetitek, köpni-nyelni nem tudtam, megmerevedve álltam és próbáltam felfogni, hogy nem csak álmodom. :) Ezek után boldogan, énekelve vezettem haza, ahol ismét Nina fogadott. Mivel nem jutott időm enni edzés előtt, ezért csinált nekem salátát és rántott husit. A késői vacsi után pedig következhetett a már megszokottnak mondható esti programunk; Mario és Luigi újra útra kelt, hogy megmentsék a Prinzessint a gonosz sárkánytól. :) Sajnos annyira belendültünk, hogy 1-kor vettük észre, későre jár, menni kéne aludni. Természetesen másnap már nagyon bántam, hogy ilyen későn kerültem ágyba, hiszen pénteken egész nap egyedül voltam a fiúkkal. Nina és Andy karácsonyi vacsira mentek. Délelőtt vásárolni mentem, majd 10 perccel 10 előtt Luca sulijába voltam hivatalos... Az iskolában mindig megünneplik, ha valakinek szülinapja van. A szülinapos visz tortát, csokit, sütit, valami apróságot az egész osztálynak. Ezúttal az én feladatom volt a csoki szállítása. A tanárnő nagyon kedves volt, mosollyal fogadott, egyből tudta, hogy Luca miatt jöttem. Délben a fiúk nagyon pörögtek. Luca a szülinapja, Sandro pedig a vasárnapi karácsonyozás miatt volt beindulva... Délután el kellett vinnem kocsival Lucat Burgdorfba, majd Margit-nak köszönhetően Burgdorfban tudtam maradni és haza is hoztam. Eddig Sandro Kevinnel és Robinnal játszott, Margit felügyelete mellett. A Picur egész nap kint volt, elég sok hó esett, ezért egy hófalat építettek. Vacsira tésztát és husit ettünk, a fiúk kérésére. :) Azt hittem, majd probléma lesz a lefekvéssel, de nem így történt. Megnéztünk közösen egy filmet, majd ½ 10-kor felcipeltem Sandrot az ágyába és lefektettem, Lucát pedig hagytam még egy picit olvasni. Őszintén, nem hallottam, mikor jöttek haza Nináék, fáradt voltam az előző esti játék miatt, így 11-kor már én is az ágyamban feküdtem.
Szombaton Luca hangjára keltem. 11 éves lett, és nagyik, barátok, ismerősök hívták köszönteni. Luca barátja, Femi is nálunk ebédelt. Az ebédet Luca választhatta, majd ebéd után megkapta az ajándékait is. Nagyon örült neki, Bayblade küzdőteret és figurát kapott – fogalmam sincs, mi a rendes neve a „figurának” -. Andyhez jött Mike, nekem pedig kocsikázni volt kedvem, így aztán nem mentem a fiúkkal és Ninával Bernbe. Ezúttal találtam sok olyan utat, ami teljesen havas volt, nagyon élveztem, 1 órát autókáztam. Mikor hazaértem, Mike már nem volt nálunk, Andynek pedig floorballos kedve volt. Az egész család floorballőrült lett miattam. Sandro edzésre jár, Luca le akarja cserélni a focit a floorballra, Nina szinte minden meccsemen ott van, sokszor még idegenbe is eljön megnézni, Andy pedig néha igényli, hogy otthon ütögessek vele. Vicces, előttem nem is ismerték igazán ezt a sportot, most viszont... :) Szerencsére most nem lett sérülés a játékból, legutóbb azzal fejeztük be, hogy Andy elcsúszott a porszívóban. Közben Nina telefonált, hogy később érnek haza. Este egy komikus előadására volt jegyük. Luca ezt is a szülinapjára kapta. Mivel Sandro még kicsi ehhez és nem tudna végig ülni 2 órát, valamint késő lenne neki, mire hazaérnek, ezért ismét foglalt volt az estém. :) Nináék elmentek, mi megvacsiztunk, majd kezdődhetett a Supertalent. Egy ideig minden remekül ment, elvoltunk, majd egyszer csak azon kapom magam, hogy sír mellettem és az orrára mutogat. Nem kellett sokat agyalnom, rögtön tudtam, hogy a kukorica magját dugta az orrába. „Tegye fel a kezét”, aki kicsi korában nem csinált ilyet. Szerintem ezt minden gyerek kipróbálja egyszer. Nem kezdtem el pánikolni, gyorsan befogtam a másik orrlyukát, majd mondtam neki, hogy fújjon, így rögtön kijött a nem az orrába való kukoricamag... Kicsit vérzett még neki, de aztán ő hamar megnyugodott. Az más kérdés, hogy én még perceken keresztül remegtem és ezután végig a Sandrot néztem, amíg meg nem ette az összes popcornt... Közben Andy is hívott, hogy mi a helyzet otthon. Elmeséltem neki, mi történt, mire csak nevetett, és közölte, ha elegem van Sandroból és nyugalomra vágyom, küldjem el aludni. :D Erre csak akkor került sor, amikor már feltűnően sokat pislogott és kezdtek lecsukódni a szemei. Én végig néztem a Supertalentot, valamint utána még belenéztem az X-faktorba is (kár volt). Már majdnem csukva voltak a szemeim, amikor betoppantak Lucaék. Boldogan mesélték, mennyit nevettek, mennyire szórakoztató, vicces volt. Ezek után megnéztünk egy filmet, ami tökéletes időben fejeződött be, a Supertalent döntését még sikerült elcsípnünk. Jóval 1 óra után járt az idő, így aztán elköszöntünk egymástól és mindenki elfoglalta helyét az ágyában... :)
Másnap olyan dolog történt, amiről már sokan tudtok. Mivel képekkel szeretném feltenni, ezért erre csak a jövő héten kerül sor. A vasárnapi napom egy egész bejegyzést érdemel, hamaorsan erről is olvashattok.
Ma pedig ezzel a floorballos képpel kívánok nagyon boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak, barátomnak, rokonomnak!
