Hogy mi történt az elmúlt 1,5 hónapban!? Szerencsére zajlik az élet, mikor boldogan, mikor szomorkásan, leginkább napsütésesen, és ami a legjellemzőbb, rengeteg szervezkedéssel, feladattal körülöttem. A szerződés aláírása után az agyalásnak véget vethettem, egy gonddal kevesebb. Legalább a fejemet nem kell használnom egy darabig, nem leszek stresszes - gondoltam magamban-. Elmesélem, mi minden történt, mióta nem jártam a blogom környékén.
(az alvás mestere)

• A Marentini család utazása Magyarországra:
  Furcsa volt, hirtelen ismét Magyarországon lenni. Vagyis, ez még nem is volt furcsa, az viszont sokkal inkább, hogy a svájci hétköznapjaimat betöltő személyek is velem voltak. A 2 család megismerkedett egymással. Szerintem jól sikerült az otthon töltött pár napunk. A fiúk halálosan beleszerettek Brunóba, minden vezényszót megtanultak magyarul (ül, fekszik, marad, lábhoz, gyere ide, okos, …), így szegény kutyusunk olykor nem tudta, mit kell csinálnia. Nagy kedvenc lett, a középpontba került, a legjobban Sandroval barátkoztak össze. Ami furcsának tűnhet, hiszen Sandro csak 6 éves, Bruno 2x olyan nehéz, mint ő, nincsenek egy súlycsoportban, Sandro mégsem félt tőle. Igaz, látszott rajta, hogy tiszteli Brunot, de a 3. napon már a szájából is kihalászta a játékát, persze parancsszavak segítségével. :) Andynek úgy telt ez a „nyaralás”, ahogy szerette volna. Semmi stressz, pihenés, időpont nélküli programok, találkozás a pesti – német - munkatársakkal, megismerni a családomat. Ez sikerült. Anyának akadt dohányzó társa, aminek nagyon örült, valamint így sikerült rájönnie, hogy miért is bírom Andyt („Hát ez az ember hihetetlen jó fej!”:)), Apukám eseténél kiderült, hogy fel van készülve az unokák érkezésére, ugyanis szó nélkül lefoglalta a fiúkat (órák hosszat), Tesóm pedig a maga jó lelkével belopta magát mindenki szívébe. Nina esetében éreztem úgy, hogy talán ő több eseményt is el tudott volna képzelni, de a fiúk és Andy elnyomták ezt a szándékát. Persze ő is jól érezte magát, végre vehetett magának foci cipőt, nem is 1-et... :) Nekem kevésbé volt nyaralás, alig sikerült találkoznom valakivel, igaz igyekeztem 1-2 halaszthatatlan találkozót beiktatni. Ismét részt vehettem egy SZPK-s férfi mérkőzésen - a kisfiúk otthon aludtak, a nagyfiúk otthon pókereztek, anya megismertette Ninával a magyar specialitást, vagyis a pálinkát, én pedig beszélgethettem a régi csapattársakkal, barátaimmal, örülhettem SZPK-s góloknak, élvezhettem a kedves fogadtatást oly személyek részéről, akikre nem is számítottam. :) Nina egy Dödöllés sállal gazdagodott (köszönet Galambos Tominak:)), valamint a tudattal, hogy nem szereti a pálinkát... :)

  

• 
  
• st. galleni hétvége:
  Hamarosan Világbajnokságra kerül sor St. Gallenben (http://www.wfc2011.ch), így ideje volt letisztázni a szállásunk helyét. Jó 1,5 hónap keresgélés, telefonálgatás, e-mailezés után találtam egy megfelelőnek tűnő, árban ideális szállást. Mivel képet nem találtam a neten, az e-mailben pedig közölték, hogy személyesen kell lefoglalnom, megbeszélni a részleteket, ezért kénytelenek voltunk utazni... Sajnos St. Gallen messze van tőlünk, 3 óra, de megfelelő időpontot választottunk, így több programot is összehoztunk. Nina barátnőjénél aludtunk, akiről el lehet mondani, hogy egy őrült, hihetetlen nőszemély, halálra röhögtem magam... :) Pénteken voltunk svájc-cseh floorball meccsen, de borzasztó volt, kiábrándultam mind a 2 csapatból. A svájciak nyertek, de hihetetlen sok hibával játszott mind a két csapat. A szombati programban szerepelt az Unterkunft megnézése, valamint Connyland. Nem tudom, hallottatok-e már ConyLand-ről, ha nem, itt egy kis tájékoztatás:http://www.connyland.ch/ . A legnagyobb élvezetet a delfin show nyújtotta, hihetetlen okos állatok. Képeket itt találtok: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.226151204066791.74960.100000157392663

• Búcsú Laurától:
  Sajnos eljött az idő, amikor el kellett búcsúznom a legjobb „svájci” barátnőmtől. Laura május 1-jén utazott haza.
  Szombaton kb. 10 fiú és 7 lány társaságában tartottuk a búcsúestet. Grillezéssel kezdtünk, majd beszélgetéssel, gitározással, énekléssel folytattuk. Egyik gitáros fiúnak köszönhetően - hatalmas túlzással – megtanultam gitározni. :) Mindenesetre kijelentették, hogy őstehetség vagyok, párszor megmutatta, mit hogyan, és egy kis gyakorlás után már profin játszottam. Ami biztos: ha újra kezdhetném az életemet, egy dolgon biztosan változtatnék. A sport mellett szerepelne egy hangszer is a hétköznapjaimban, talán zongora vagy gitár, ugyanis mind a kettő hatalmas örömet okoz. :) Az este jól sikerült, 3 körül mentünk aludni, de többen fent maradtak még. Másnap el kellett köszönnünk Laurától. Tudtam, hogy nem végleges a búcsú, ugyanis júniusban jön vissza Svájcba, és remélhetőleg júliusba Magyarországra. Ennek ellenére nehezen ment, de sietnünk kellett Coräval, nem sok időnk maradt a busz indulásáig, ez pedig megszabta a búcsú idejének hosszát. 

Laura szerencsésen haza ért, élőben nézte végig, ahogy a magyar u19 válogatott legyőzi a németeket. :) A kapcsolatunk változatlan, sokat beszélgetünk, amint történik valami említésre méltó, rögtön előkerül a Skype. :) Remélem ez a továbbiakban is így marad.

• Német - magyar U19-es VB elődöntő:
  Péntek este került sor erre a fantasztikus mérkőzésre. Ez azonban nem az egyetlen program volt aznap estére, ugyanis Larissa, a német csapattársam ezen a hétvégén utazott haza, így egy kisebb összejövetelre került sor. Aki ismer, tudja, hogy tudok egy gólnak örülni... :) Többször ordítottam örömömben, bánatomban is – kimaradt helyzeteknél, német góloknál -, de a legvégén én mosolyoghattam, és nekem adatott meg a lehetőség, hogy az este további részében is emlékeztessem német barátnőmet, hogy igen, mi nyertünk. :) A meccs legvége érdekesre sikeredett. 2 laptopon követtük az eseményeket, és valamiért Larissánál minden előbb történt, gyorsabban jött a közvetítés – a livestream biztosan érzékelte, hogy német laptopról van szó.... :) -. Hirtelen Larissa felállt, nem szólt semmit, csak odafutott hozzám, és mondta, hogy most nézzem, jön a lényeg – persze azt hittem, német gól lesz - . És aztán GÓÓÓÓÓÓÓÓL :) Felugrottam, magyarul kiabáltam, magamra sem ismertem. :) Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem a fiúk sikere. Kicsit újra éltem a női VB-t, hiszen mi is ennyire örültünk a döntőbe jutásnak, és még mindig emlékszem erre az érzésre. Sajnálatos módon a fiúk azt is megtapasztalták, amit mi, milyen érzés kikapni a döntőben. :( Ennek ellenére hatalmas gratuláció nekik, mindenkinek, aki közreműködött a siker érdekében.

  P.S.: Én előre megmondtam Lengyelországban, hogy ez a csapat nagy eredményt fog elérni a VB-n. :)
   

• Péntek 13, Andy xx. szülinapja: 
  Erről csak röviden. Semmi komoly nem történt péntek 13 alkalmából, csupán eltűnt Sandro 1,5 órára... Andy aludt, én elvittem Burgdorfba Lucat, Sandro pedig a szomszéd kisfiúval játszott. Szóltam neki, hogy 20 perc és jövök, apa itthon van. Mire hazaértem, Sandronak hűlt helye, sehol nem találtam. Próbáltam kifaggatni a családfőt, felébresztettem, de csak kómásan válaszolt, hogy nem látta Sandrot... 1 óra múlva Sandro haza ért, kiderült, hogy beszélt Andyvel, legalábbis mondta neki, hogy elmegy Kevinnel és Jäsminnal. Azt már nem tudom, hogy a szülinapos ébren volt-e, vagy csak épp horkolt egyet, mire a Picur úgy gondolta, ez igent jelent, ... de a lényeg, Sandro előkerült, Andy pedig öregszik... :D

   

• Betegségek, sérülések, stb...
  Sajnos a bokám, vagyis az Achillesem még mindig fáj terhelés során. Kértem időpontot Martinhoz, aki elküldött dokihoz. Dr. Zundel azóta a kedvenc doktorom lett, hihetetlen rendes, igazán jó orvos. A lábamat megvizsgálta, majd elküldött MRI-re. Pénteken voltam nála, csütörtökön már mehettem is MRI-re. Elég gyorsan kaptam időpontot. Sajnos aztán vasárnap betegen ébredtem; ízületi fájdalom, fej-és torokfájás. 3 napon keresztül fájdalomcsillapítóval próbáltam aludni, ami nem igazán sikerült. Vasárnap 5, hétfőn pedig 4 órát tudtam aludni. Kedden a torokfájásom addig fajult, hogy egész nap nem ettem, ittam, annyira fájt, nem tudtam rendesen nyelni. Este fizioterápiám volt Martinnál, utána pedig laza erőfelmérés a következő szezonra. Végül is, túléltem, megcsináltam. Nem mondom, hogy a maximumot tudtam adni, sőt... de legalább a következő felmérésnél sokkal jobb eredményt fogok elérni. :D Szerdán reggel beszélni sem tudtam, így Nina felhívta a dokimat. 1 óra múlva már a rendelőben ültem és vártam, hogy szólítsanak. Ezúttal Zundel úr csak bejött hozzám és bemutatta a doktornőt, aki megvizsgált, valamint mondta, hogy amint megvan az eredmény, jön és megbeszéljük a folytatást. Doris, a doktornő gyerekorvosnak tűnt a maga lelassult, kedves, halk beszédével. Alaposan megvizsgált, vett mintát, majd kiderült, hogy Anginám van, mandulagyulladás. Doris fel akart írni receptet, amikor betoppant a kedvencem. :) Rögtön konzultáltak, mi a problémám, mit kell vele tenni, stb., majd kivonultak és 2 perc múlva 2 gyógyszerrel tértek vissza. Így aztán a recept mehetett a kukába, ott helyben megkaptam mindent, amire szükségem volt. Nem tudom, hogy Zundel doktor azért ilyen rendes velem, mert a Wizardsnál játszom, vagy csak szimplán jó fej mindenkivel. Mindenesetre elmondhatom, hogy itt szeretek orvoshoz járni; kedvesek, segítőkészek, várakozási idő max. 10 perc, és az időpontra nem kell napokat várni, ha komoly a baj, elég 1-2 órát... :) Csütörtökön MRI. Vicces volt, nem találtam parkoló helyet, így 13.39-kor szálltam ki a kocsiból. Még futottam is. 13.40-re volt időpontom. Mondhatni lecsesztek, hogy késtem, már vártak rám... Heee???? :D Én kis naivan gondoltam, majd a várószobába kell ülnöm 10-20 percet, mint otthon, de tévedtem. A felvétel jól sikerült, 25 perc, mozdulatlanul feküdtem és zenét hallgattam. Szerdára van időpontom a dokimnál, a torkom és a lábam miatt is, úgyhogy hamarosan kiderül, van-e valami probléma. Remélem nincs, és akkor elegendő a fizioterápia, valamint az Achillesem megerősítése.
   

• Burgdorf Wizards U21 2010/2011
  A bajnokság befejezte után kiderült, hogy 3.-ak lettünk. Nem sikerült rájönnöm, hogyan hozták ki ezt, de nem is nagyon érdekelt. A lényeg a csodálatos érem, ami a szobám falán lóg. Az egyesület elnökétől vehettük át az érmeket, valamint a kupát. Fénykép is készült rólunk, ami aztán megjelent a helyi újságban, valamint a „díjátadó” után pezsgőzésre került sor. Természetesen alkoholmentest ittunk, hiszen utána „játékos” edzésünk volt.
   

• 2011/2012-es szezon, Burgdorf Wizards SML

  És eddig is eljutottunk. 05.14-én elkezdtük a felkészülést. Ha valaki figyelmesen olvasta és bele is gondolt, mikor volt 14-e, akkor rögtön rájött, hogy ez egy szombatot jelent. Csapatos délután, egészen ½ 2-től estig. Először a csarnoknál találkoztunk, majd egy közeli vendéglőbe mentünk, ahol hidegtálakkal, különböző italokkal vártak minket. 1 órát töltöttünk ott, szinte mindent befaltunk (voltak nagyon finom falatok is), majd irány tovább. Sajnos az időjárás nem kedvezett, szakadt az eső és hideg is volt. Egy új sportággal ismerkedtünk meg, a hornusszal (https://www.youtube.com/watch?v=QdNCd8PDF5U&feature=related). Szerintem nem sokan hallottatok róla, sőt, lehet még senki. Én sem tudtam, mi ez, mindenesetre az kiderült, hogy eddig még nem találkoztam ilyen nehéz sporttal... :) A labdát talán ha 2x eltaláltam, akkor is 1x visszafelé gurult. Nem tűnik bonyolultnak, amikor csak megfigyelő voltam, gondoltam magamban, nekem menni fog... :) De nem így lett.
   

  A délután további részét az egyik edzőnk, Mic lakásában töltöttük. Grilleztünk, beszélgettünk, letisztáztuk az elvárásokat egymással szemben, a céljainkat a bajnokságban, kupában, és a többi... :) Én az Eurovíziós dalfesztivál közepén jöttem el, és itthonról kuksoltam – Sandro „társaságában”, aki a hétvégén az én szobámban aludt, mert ő mindenképpen velem akart aludni :) - , milyen kevés pontot kap Wolf Kati... :(

  Hétfőn pedig túlestünk az első próbatételen. 15 perc futás, majd 5 x 3 perc gyors, 4 perc kocogás. Én kidőltem, igaz bízom benne, hogy csak a betegségem és a lábam miatt. Tegnap erőfelmérésünk volt, a többiek előnye, hogy már ismerték a feladatokat. Nem mondanám, hogy nagyon kilógtam, igaz a hosszú távot ismét nem bírta a lábam. Ma voltam dokinál, szerencsére nincs komoly bajom, de nem futhatok, edzhetek rendesen. Kapok majd „bokavédőt”, folytatjuk a fizioterápiát, gyulladáscsökkentő gyógyszert kell szednem napi 1-et, és remélhetőleg 3 hét múlva teljesen tünetmentes leszek. :) Addig is, a héten nem edzhetek többet a lányokkal, ezért 2x edzek a konditeremben, 1x pedig 1 órát kell bicóznom vagy úsznom. Hétfőn, ha megjön a bokavédőm, ismét megpróbáljuk a hosszú távú futást.