Simone Berner tegnap lejátszotta utolsó válogatott mérkőzését. 2005-ös világbajnok, mellette 2 bronz és 1 ezüst tulajdonosa, 7 világbajnokságon húzhatta magára a címeres mezt. Védőként 27+43 pont a nemzeti csapat mérkőzésein, a svájci elit bajnokságban 133+169. Az ALL-Star Team tagja volt 4x és talán lehet rá mondani, hogy a válogatott valaha volt legjobb csapatkapitánya. Számára - mint ahogy számomra is - véget ért egy fejezet, az életünk új irányt vett. Az övé tegnap, az enyém 2013. március 2-án, szombaton. Talán az élet akarta így, hogy épp az előbb említett „sztárhoz” kötődik az utolsó Burgdorf Wizards-os meccsélményem. Mindig nagy kihívás volt ellene játszani, a kedvenc csatáinkra a bulinál került sor, amit meglepő módon 70-30 arányban én nyertem. Szúrta a szemét, védőként is oda állt, ha meglátott a kezdőkörben, csak hogy javítsa a statisztikáját. :) A 21. fordulóról, vagyis a Dietlikon-Wizards meccsről nem sokat írnék, a csapat már a bajnokság végét várta. A 3. harmadban védőként élvezhettem ki a svájci bajnokság utolsó pillanatait, és kijelenthetem, nagyon szuper 20 percet töltöttem hátul. Nem akartam, hogy véget érjen, tovább akartam játszani. Élveztem. DE tudjuk, az élet nem kívánságműsor. Véget ért egy álom, amit 2010. augusztus 5-e óta éltem. Furcsa érzések kavarogtak bennem, amire a szokásos meccs utáni kézfogásnál Simone rátett egy lapáttal. A maga 15 éves pályafutásával, feltartva a sort megállt nálam, megszorította a kezemet, a szemembe nézett és azt mondta; "du hast huere gut gespielt, super gemacht, Kompliment." A másik kezével elismerően megütögette a vállamat, majd tovább állt és folytatta a szokásos köszi a játékot mondandóját. Talán elhiszem, ha ő mondja... :) 
A kézfogás után, Herbie, akiről már többször meséltem a blogomon, letámadt, hogy ne akarjak én haza menni, maradjak itt és játsszak náluk jövőre. Szerinte "megbolondítottam az egész védelmet", a csapattársai  pedig kérdően néztek egymásra, miért játszatja a Wizards a legjobb játékosát hátvédként... :) Nem volt egy eredményes meccs, viszont az utolsó harmadban tényleg "nagyot alakítottam". Ehhez egy "bennfentes sztori": a 2. harmad utáni szünetben Sarah az "ennél már nem lehet rosszabb" alapon lehúzott egy felest. Csatlakoztam hozzá, és még 3-4 játékos szintúgy. Radomir és Simon bejöttek az öltözőbe, a támadóknál kezdve elmondták az új sorokat. Nagy meglepetésre, az utolsó név az enyém volt. Védő. Floval. Meglepődtem, a reakciómat - "Én!? Hátvédként?! Sarah, adj még egy pohárral... :D" - hatalmas nevetés követte. :) Amúgy 1-1-re sikerült kihoznunk az utolsó játékrészt, ami előreláthatólag (...) számomra egyben az utolsó 20 percet jelentette az SML-ben... :(