Visszatérésem alkalmából minden napra jutott valami program...

Az utolsó magyarországi hetemen nem sikerült előcsalogatni a napocskát, így a 3 hetes nyaralásom több mint fele rossz időjárással telt. Ez azonban nem tántorított el attól, hogy lemenjünk nagymamámékhoz a Balatonra. A családi ebéd után elkezdett szakadni az eső, ettől függetlenül elmentünk a Hévízi tóba fürdeni. Élmény volt esőben úszni, főleg úgy, hogy nem fagytam meg, hanem kellemes volt a víz hőmérséklete (35°C körüli:)). Az utolsó estémet anyukámmal töltöttem, elmentünk a Verdák 2-re, ami érdekes módon még neki is tetszett (Matuka a kedvenc). Vasárnap repültem vissza a 19,8 kg-os táskámmal és a kézipoggyásszal, amit nem mertem megmérni... Szerencsére minden tökéletesen zajlott, terv szerint szálltunk le, a vonatot elértem, sőőőt, útközben még egy nagyon édes fiúval is „szemezgettem”, aki aranyosan elköszönt, amikor leszállt. Kár, hogy genfi... :) Nina kijött értem az állomásra, Sandro rohant hozzám, amint benyitottam az ajtóm, pedig TV-t nézett, ami elől alig lehet kirobbantani, de ezúttal szinte vágtatott felém és a karomban landolt. :) Nagyon édes volt. Kicsit játszottam még vele, aztán elküldtük aludni, hiszen már 10 óra is elmúlt. Kicsit beszélgettem még Andyvel és Ninával, játszottam Kyrával, majd elköszöntem és elkezdtem a kipakolást (ami egyébként 3 napig tartott).

Augusztus 1. Az Örök Szövetség napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291), Nemzeti Ünnep. Azaz, munkaszüneti nap, tűzijáték, petárda, egész nap a robbanást hallgattuk. Este Thunba mentem, grilleztünk a lassan már megszokottnak mondható társasággal, utána pedig Lexyvel átmentünk Interlakenbe megnézni a tűzijátékot. Itt ez úgy megy, hogy mindenki vehet, mindenkinek engedélyezett, ezért ahogy mentünk az autópályán, kb. 4-5 oldalról villogtak a fények, a hegy tetején, a folyó partján, a hegyoldalon, mindenhol. Az interlakeni tűzijáték egy picikét színvonalasabb volt, mint ami nálunk a megszokott. Ami számomra újnak bizonyult, hogy csináltak a szervezők egy farakást, amit az „előadás” közepén meggyújtottak. Hirtelen azt hittem, valami baki történt és egy kis faházikó felgyulladt, de Lexy felvilágosított, hogy ez normális... :D Hatalmas volt a lángja, ezért is gondoltam, hogy nincs minden rendben. Kicsit későn, ½ 1-re értem haza, természetesen már mindenki aludt.
Másnap szerencsém volt, Sandro 9-ig aludt. Ebéd után rögtön indultunk a strandra, hihetetlen meleg volt, nagyon élveztük az egész délutánt. Este aztán kicsit késve mentem edzésre, így a futást szinte teljesen kihagytam (csak 15 percet futottam). Jól esett újra a csapattal lenni, kedvesen fogadtak a lányok.
Szerdán egy kisebb mélypontba kerültem, amiből aztán egy esti sétával, zenehallgatással sikerült kilábalnom. Sok volt ez a 3 hét otthon, mondhatnám, hogy nem szabad legközelebb ennyi ideig haza repülnöm, mert utána csak rosszabb visszajönni. Szerdán aztán mikor hazaértem, már vagy 10 óra is elmúlt, Sandro viszont várt rám, ugyanis még vasárnap megígértem neki, hogy valamikor nálam aludhat. Ő szerdán akart, így gyorsan átvittem a szobámba a matracát, ágyneműt, bedobtam az ágyba és már aludhatott is. Az éjszakám nem telt túl jól, többször felébredtem, mert a picur olyan mozgékonyan, hogy többször is lecsúszott az ágyról, én meg féltettem, nehogy beverje a fejét, ezért mindig visszaraktam a matracra... :) Szerencsére aztán másnapra már jobb kedvvel ébredtem, igaz fáradtan. Andyvel beszélgettünk egy jót, azt hiszem szükségem volt rá, elmondhattam minden bajom-bánatom. Csütörtök este edzőmérkőzést játszottunk, amiről nem érdemes sokat beszélni. Aldo megpróbál centert faragni belőlem, ami nem biztos, hogy sikerülni fog, de ők nagyon bíznak bennem. Mivel az ütőmet otthon hagytam, ezért egy kölcsön ütővel játszottam, ami borzasztó volt... :) Hogy miért ilyen kedves 2-3-4 ember velem, azt nehezen tudom megfejteni. Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de bármi gondom-bajom van, Aldo mindig magához hív, megnyugtat, biztat, hogy képes vagyok rá (a nagyobb baj, hogy én nem bízom magamban). Ela és Sena miatt jó kedvem lett a meccs végén, Senaval lelkiztem egyet, Ela meg a maga bolondos természetével megnevettetett. :) A lényeg, elkezdődött a termi edzések időszaka. Gyors tusolás után mentem Lauráért, aki Burgdorfban várt rám. Ő az U21-es csapattal edzett. 11-kor értem oda, még beszélgettünk egy kicsit, kb. 5-6 játékos ott maradt meg az edzők, de aztán útnak indultunk; először teletankoltam az autót, majd beültünk a mekibe vacsorázni (mert ha már éjfélig nyitva van, akkor ki kell használni). Meki után az egyik kirchbergi bárba vezetett utunk, beszélgettünk, csocsóztunk 2 fiúval, aztán 1-kor kidobtak minket. :) De azért nem rossz, hogy csütörtökön 1-ig nyitva voltak.
Reggel Sandro korán felébredt, tudta, hogy Laura nálunk alszik, gondolom ezért is az első alkalommal, amikor egy picit is megébredt, nem feküdt vissza, hanem rögtön jött be hozzánk. Ezek után sikerült 3 órán keresztül rajzolnom vele, nem is tudom, hogy ment el ilyen gyorsan a délelőtt. Persze még a házimunkát is megcsináltam, éppen ezért, amíg Sandro a 2. rajzát csinálta, én még csak az első felénél tartottam, kaptam is a lecseszést tőle. :)

Délután Laraval, az U21-es csapat kapusával találkoztunk Burgdorfban.  

Úgy volt, hogy Fanny is jön, de még dolgoznia kellett. 5 körül Laura és Lara is haza mentek, na meg én is, folytathattuk Luca szobáját, ugyanis nagy átalakulás történt a házban, amíg nem voltam itt. Luca új ágyat, szekrényt kapott, szóval nagy rendezkedéssel, szekrény össze-és szétszereléssel, tervezgetéssel telt a délután hátralévő része. Este edzettünk még egyet, szakadó esőben élmény volt a fűben erősíteni, de mindenesetre jól éreztem magam, kellemesen elfáradtam.

Szombaton sikerült kialudnom magam, 11-kor mentem le köszönni a többieknek. :) Délután 4-kor jött értem Ela. Az egyik edzőnk, Aldo és a kapusunk, Sandra áprilisban összeköltöztek, ennek alkalmából házavató bulit rendeztek. 3-4 kivétellel az egész csapat megjelent, plusz még vagy 10-12 barátot meghívtak, így több mint 30-an voltunk. Ettünk-ittunk-beszélgettünk, jól éreztük magunkat, majd 11 körül döntöttünk úgy, hogy tovább állunk. Ekkor Ela (lengyel), Zu (cseh), Jäsi (svájci) és én (magyar) elindultunk a hazafelé vezető irányba. Útközben megálltunk egy bárban, ahol koccintottunk arra, hogy pontosan ezen a napon 1 éve voltam Svájcban (08.06). Majd megvártuk az éjfélt, és utána is koccintottunk, de ezúttal Elara, aki pontosan 2 éve tartózkodott Svájcban (08.07). :) Jäsit kidobtuk otthon, Ela meg én pedig Zu-nál aludtunk. Zu a barátjával lakik, aki épp a cseh válogatott Ales Zalesny társaságában töltötte az estét. :) Én nem ismertem őt, persze a többiek meglepődtek, hogy nem ismerem a „nagy Ales-t”. (Ales Zalesny a cseh válogatott oszlopos tagja, 2008-as világbajnokság All Star csapatában is helyet kapott, 1 évet Svédországban játszott, idén tért vissza a svájci Tigers Langnau csapatába).Reggel Zu ébresztett, majd gyorsan megreggeliztünk, elkészültünk, és tök fáradtan indultunk a csarnokba, ahol az u21-es csapatunk edzőmeccset játszott (ismét egy magyar lány Wizards mezben, Fanny személyében). A lányok katasztrofálisan játszottak, egy jóval gyengébb csapat ellen döntetleneztek. Jól esett volna lezuhanyoznom, rendesen megebédelnem, átöltöznöm, stb., ezért úgy döntöttünk, hogy haza ugrunk, majd visszajövünk a 2 órakor kezdődő mérkőzésre. Ebből az lett, hogy 14.30-kor jött értem Ela, 14.50-re a csarnokban voltunk, és pontosan 7 percet (!!!!) láttunk a mérkőzésből. Ezért a 7 percért siettünk, alig tudtam befejezni az ebédemet. De elmondhatom, hogy ez a 7 perc 5x annyi mosolyt csalt az arcomra, mint a délelőtti mérkőzés. Én maradtam a csarnokban, beszélgettem a többiekkel, Fannyval is kicsit, majd hazafelé menet Corä-val jól eláztunk (persze hogy papucsban és rövid naciban voltam). Este semmi másra nem vágytam, csak hogy korán lefeküdjek és legyen egy kis nyugalmam, amit szerencsére megkaptam. Fárasztó egy hét volt, rám fért a pihenés. :)

A következő héten került sor az edzőtáborunkra, amiről hamarosan olvashattok... :)