Május 14, kick-off. Szeptembet 17, bajnoki rajt. 4 hónap, rengeteg edzés, 10 felkészülési mérkőzés. 16 játékos, 2 kapus, 3 edző, 1 masszőr. Akkor tehát, induljon a szezon... 

A keddi megbeszélést áttettük csütörtökre, így 2 napot várnom kellett arra, hogy megtudjam, mi az edzők véleménye a teljesítményemről. Kicsit furcsa volt bemenni a terembe és várni, hogy elkezdjük az "értékelést". Aldo és Mic rendesen felkészültek, minden játékosnál volt 1-2 oldalas jegyzet. Először elmondták a pozitív dolgokat, majd a rosszal folytatták, és a következő pár hónapra terelődött a szó. Amit mind a ketten kiemeltek, az az egész felkészülés alatt elvégzett munkám, a tanulási vágy, amit minden edzésen látnak rajtam, valamint a csapatban kivett részem, hiszen szerintük igazi csapatjátékos vagyok. Elégedettek a fejlődésemmel, meglepően jól fogadtam azt a terhet, amit rám raktak abban a pillanatban, amikor bejelentették, hogy centert faragnak belőlem. Szerintük jól végzem a feladatomat a center poszton, a védekezés tökéletes, az előre játékban lehetnék gyorsabb, ha nálunk van a labda, néha várok 1-2 pillanatot, amíg eldöntöm, "na akkor most szabad mennem támadni vagy nem". :) Az egyetlen – jupiiiiiiiii – negatívum az volt, amit magamtól is tudok, az önbizalomhiány. Lebecsülöm magam, nem bízom abban, hogy képes vagyok rá. Ha valami nem úgy megy, ahogy kellene, elveszítem a kedvemet. Mind a ketten állították, hogy rögtön látják rajtam, ha valami nincs rendben, csak egy arckifejezés, vagy egy olyan mozdulat a labda után, és már tudják, hogy ismét nem élvezem a játékot, nem bízom magamban. Viszont, szerencsére azt is kiemelték, hogy az utóbbi hetekben ez egyre kevésbé fordult elő, aminek nagyon örülnek. Más negatívumot nem emeltek ki, ezért én segítettem nekik; ütés-húzás még mindig nem megy igazán, főleg nem az új ütőmmel, amivel jelenleg nem vagyunk jó barátságban (ha a 3. forduló után sem sikerül összebarátkozni, akkor újat rendelünk), valamint lassú vagyok labdával. A tempót sikerült felvennem, az iramot, amit ez a bajnokság követel, de amikor hozzám kerül a labda, nehezen megy az előre felé játék. Ők ezt nem érzik negatívumnak, hiszen még nem játszottam ilyen szinten, szerintük ez idővel jön magától. Ami a következő hónapokat illeti; még nem tudják, hogy centerként vagy csatárként számítanak rám, mert mind a két poszton bevethető vagyok, de ez a helyzettől függ, mikor hol van szükség a játékomra. Nagyjából ennyi, ami a 20 perc alatt elhangzott (legalábbis ezek a fontosak:)).

A beszélgetés után kielemeztük a keddi edzőmeccs videófelvételét, 8-9 támadást/védekezést kiválasztottak Aldoék és megbeszéltük, mit csináltunk jól, mit rosszul. Ez mindig nagyon hasznos, hiszen felvételen látjuk, mit rontottunk el, valamint a játékos nem tudja azt mondani, hogy "de én jó helyen voltam", hiszen ott a bizonyíték. :) Én az egyik mérkőzés utáni videóelemzésből tanultam meg, hogy mennyire kell mélyen védekeznem a center pozicíóban, és mi történik, ha túlságosan mélyen, szinte a kapusterület sarkánál vagyok. :) Utána bemelegítettünk, majd egy laza játékra került sor, amin fogalmam sincs, hogy miért, de nem sikerült igazán felpörögnöm. Én rossznak éreztem, de aztán szombaton kiderült, hogy ismét alábecsültem a teljesítményemet.

Szerencse vagy balszerencse, de a sorsolásnak köszönhetően az első 3 fordulóban a 3 legerősebb csapat az ellenfél. Rögtön a sokszoros bajnok és kupagyőztes, Piranha Churral kerültünk össze, akik jelenleg 8 játékost adnak a világbajnoki győzelemre készülő svájci válogatottnak. Náluk volt a legkisebb játékosmozgás, a csapat nagy része együtt maradt, mindössze 3 játékost vesztettek el, ellenben 6 újat építettek a csapatba. Mindenhonnan az folyik, hogy ők lesznek az idei év bajnokai (unihockey.ch, swissunihockey.ch, ladystrike.com, ...). Ennek tudatában utazhattunk 3 órát – ez a legmesszebbi ellenfél - . Esélytelenként léptünk pályára, de nem esélytelenként játszottunk. Az első meglepetést az okozta, amikor megláttam a papíron, hogy első sorban, csatárként játszom. Képzelhetitek, nem számítottam rá, hogy sok lehetőséget kapok, ennek ellenére... (tudom, a kishitűség). :) 
A harmadok eredményei: 4-2, 0-1, 2-0. Sajnos az első harmadban 4 perces kimaradás történt, ami alatt sikerült 3 gólt lőniük. 2 hibát is elkövettünk. Az egyiket emberelőnyös szituációban. Mert ugye mi 5-en vagyunk, ők meg 4-en, így biztos nem lőnek gólt... Tévedtünk. Aldo nagyon mérges volt, hiszen 1-2 játékos nem igyekezett vissza védekezni, a "majd a többiek megoldják" látszódott az arcukon, amit nem lehet megtenni. A másik pedig egy egyéni hiba, a védőnk sajnos rosszul találta el a labdát, vagy inkább azt lehet mondani, hogy lecsúszott a laszti az ütőjéről, egyenesen az ellenfélhez. Az ilyen helyzeteket a Piranha csapata kihasználja, rögtön büntetnek. Így tehát 4-2-vel vonultunk az öltözőbe. A mi 2 gólunkat a mi sorunk lőtte, meglepően jól mozogtunk együtt. Herbievel – akiről már többször írtam, ő az, akire a legjobban felnézek a csapatban - , valamint a junior világbajnok Rahellel kerültem egy sorba.

A második harmadban nem történt változás, 3 sorral játszottunk tovább. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy a kontaktlencsém készül kiesni (valószínű egy szempilla került a szemembe), ezért már épp indultam cserélni, amikor újra rendesen láttam. Ezt a sors akarta így, hogy ne menjek le a pályáról, hiszen ez után következett az első pontszerzésem az elit ligában. :) A védő kicsit bizonytalankodott, én letámadtam és megszereztem tőle a lasztit, amit egyből passzoltam a középen futó Rahel elé, aki nem hibázott. 
Ezzel a találattal a 2. harmadot megnyertük, ami hatalmas siker, hiszen a mi csapatunk statisztikailag a 2. harmadban kapja a legtöbb gólt. Most viszont nulláztuk ezt a harmadot. Az utolsó játékrészben érezhető volt, hogy kezdünk fáradni. Legalábbis én már éreztem, szerencsére amikor tudtunk, 30 mp után már cseréltünk is. Az utolsó 10 percet – mivel a játékunkban benne volt a gól – 2 sorral játszottuk. Sajnos nem sikerült a bravúr, egy hátulról eleresztett bomba megpattant valakinek az ütőjén, és épp a kapuba pottyant – szerencsétlen gól - . :( Ez viszont eldöntötte a mérkőzést, és nem reménykedhettünk abban, hogy meglepetést okozunk. A végeredmény 6-3. Egész jó teljesítményt nyújtottunk, az edzők megdicsértek minket, elégedettek voltak a csapat játékával. Az eredménnyel nem feltétlenül, hiszen Aldo szerint az 1 pont benne volt a mérkőzésben, ennyit számít a rutin. 1 buta gól, ami megzavarja a fejeket, és már el is úsztak a pontok. Főleg egy ilyen csapat ellen, mint a Piranha, akik minden apró hibát kihasználnak. Ennek ellenére, azt hiszem sikerült a kb. 270 nézőt meglepnünk, sokkal egyértelműbb, fölényesebb győzelemre számítottak, de mi gondoskodtunk róla, hogy ne unatkozzanak. :)

A mérkőzés után Herbie hívott magához, és kérdezett rá, hogy éreztem magam. Mondtam neki, hogy jól, csak az előre játékban még mindig lassú vagyok, de a védekezésben nem hibáztunk, az jól működött (1 gólt kapott a sorunk, azt is úgy, hogy csere közben, és 3-at lőttünk, szóval eredményesek voltunk támadásban is). Mondta, hogy öröm volt együtt játszani, élvezte az egészet, és hogy bízzzak jobban magamban, mert amikor kételkedem, akkor az a teljesítményemen is meglátszik. Egy picit – nagyon de nagyon – boldog voltam, az ő véleményére nagyon sokat adok, fontos, hogy mit gondol, és vele játszani egyszerűen fantasztikus élmény. :)  Szerencsére nem ő volt az egyetlen, aki megdicsért, többen mondták, hogy ügyesen játszottam. Jó kedvvel utaztunk haza, hiszen a vereség ellenére biztató teljesítményt nyújtottunk, ha tudjuk ezt a színvonalat hozni, akkor ott lehetünk a legjobbak között... :)

A buszon osztogattam a Barbecue-s Mexicornt, hiszen ezzel hatalmas sikert arattam, mindenkinek bejött. Már van vagy 5 megrendelésem a következő hazautazásom során... :D Ekkor mentem előre Aldohoz, akit szintén megkináltam. Nála is hasonló sikert aratott a cucc... :D Megkérdezte, hogy éreztem magam, mi a véleményem, stb.. Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Ő elégedett volt velem, a védekezésemet főképp kiemelte, hogy rengeteget blokkoltam. Én ismét a támadást sérelmeztem, hogy nem vagyok elég gyors, ha nálam van a laszti, rögtön ott vannak mellettem, nem tudok érvényesülni, de ő ezt annyival elintézte, hogy ez a Piranha, akik rögtön becsapdáznak, amint lehetőségük van. Ő ezt sem látta hibának, szerinte semmivel nem vesztettem el több labdát, mint a többi játékos. :) Már korábban is gondolkodtam rajta, hogy megkérem, meccsek után elemezzük ki röviden a játékomat, mit csináltam rosszul/jól, mivel ez már 2 éve így megy. Tavaly Kösuval vitattam meg a dolgokat, előtte pedig még Tanár úrral. :) Mindig sokat segít, ha elmondják, mire kell a következő meccsen figyelnem, legalábbis én sokat tudok így tanulni. Természetesen nincs ellene kifogása, így idén is meglesz a lehetőségem, hogy tudjam, min kell változtatnom, és hogy elégedettek-e velem az edzők. :)

A hétvégén 2 meccsünk is lesz. Szombaton a Red Ants csapatát fogadjuk otthon, akik a tavalyi bajnokság győztesei, valamint a kupát is ők nyerték meg. Viszont, rengeteg játékost elveszítettek, náluk volt a legnagyobb játékosmozgás. A keret még mindig nagyon erős, de nem összeszokottak. Ami szinte mindenkit megdöbbentett; a tavalyi bajnokság legértékesebb kapusának a Red Anst hálóőrét, Jana Christianovát választották, aki a cseh válogatott kapusa. Ennek ellenére, leigazolták a finn nemzeti válogatott hálóőrét. De mégis miért!? Már így is saz övék volt a legjobb kapus, de nem érték be ennyivel. Ennek megfelelően, az előző fordulóban nem kaptak gólt. Kíváncsi leszek, vajon nekünk sikerül-e megrezegtetni a hálójukat?!? :)
Vasárnap pedig az UHC Dietlikon csapatához látogatunk, akikkel már játszottunk egy felkészülési meccset, és elég szoros eredmény született. Az első fordulót ők könnyedén hozták, 9-2-re nyertek a Bern Capitals ellen. (A Caps-nek az idei év nem túl sok sikert tartogat, elég gyenge a keretük). Így tehát, meglátjuk, sikerül-e a dupla forduló után pontot hoznunk, vagy majd csak a jövő héten indul be a pontygűjtés... :) Mindenesetre én bízom benne, hazai pályán szép lenne meglepni a bajnokot... :) Szurkoljatok!!! ;) 

Fotók: Florian Büchting, http://www.sport-live.net/