Magyarország ismét világbajnoki résztvevő!
Sikerült. A kitűzött cél elérve. Az egyszerűséget nem igazán ismertük az 5 nap alatt, nem sikerült egyszerűen, könnyedén játszani, nyerni, na meg tovább jutni sem. Ha valaki a selejtező előtt azt mondja, hogy 2 vereséggel, 1 győzelemmel és 2 döntetlennel mi leszünk a 3.-ak és ezzel kiharcoljuk a 2013-as csehországi VB részvételt, azt hiszem, kinevetem. Pedig így történt...
Az előjelek nem voltak kedvezőek, kicsit sem, hiszen a felkészülést sokáig az edzőkérdés „bonyolította”, majd a szövetségi kapitány lemondása, az utolsó hetekben pedig kiderült, hogy az „új új edző” nem tudja vállalni a részvételt munkahelyi elfoglaltság miatt. Így aztán jött egy "3. új", de valójában „régi mester”. Peti 4 évig foglalkozott velünk, a csapat nagy részét ismeri és tiszteli - ahogy ezt ő is elmondta - , ezért is vállalta el a feladatot, hogy 1,5 év kihagyás után elkísér minket a selejtezőre. Nem egy könnyű feladat, egy kapott csapattal egy hétvégén edzeni, majd a selejtezőn jól teljesíteni. Volt olyan játékos, akit még soha nem látott játszani, sorok még nem alakultak ki a korábbi edzőtáborokon, így tulajdonképpen „nem kívánatos” helyzetben volt - mind ő, mind a csapat. 
Hétfői indulás, kedd déli megérkezés, szállás foglalás, majd pihenés és irány az első edzés, ami tulajdonképpen a csarnokkal, a pályával való ismerkedést, a fáradt testrészek megmozgatását és a teljes játékosállomány „megvizsgálását” foglalta magában. Azt hiszem, az edzés után nem kellett minket altatni, a 13 óráig tartó út mindenkit lefárasztott. A szálláshelyünk remek volt, kifogástalan, 3 ágyas szobák, fürdővel, székkel, komóddal, némelyik Tv-vel, az emeleten biliárdasztal és társalgó (2 hatalmas szófával és egy szintén nagynak mondható tv-vel). Az ebédlő korrekt, a kiszolgálás olykor komor, persze csak a „férfi pincérek” esetében... Szóval, a körülmények adottak voltak egy jó eredmény eléréséhez.
Az első 2 mérkőzés célja a sorok kialakítása, tisztes helytállás. Persze volt, aki tovább ment és a győzelmet tűzte ki célul (persze minden meccsen győzni akarunk, ez alap szabály, de van amikor jobb ésszel játszani, nem pedig hévvel), hiszen az utolsó 3 meccsünket kellett megnyernünk, ha ott akartunk lenni a Vb-n. Az oroszok ellen egy elég rossz játékkal, az utolsó percekben kozmetikázva az eredményt 9-5-re kikaptunk. A másnapi lengyel–magyar barátság csak a pályán kívül jelent meg, a pályán adtunk egymásnak. Remekül védekeztünk, sajnos a helyzeteinket nem sikerült kihasználni. A meccsen közel 350 néző lehetett, köztük a magyar U19-es fiú válogatott is, akiknek a szurkolását ezúton is köszönjük. :) Az eredmény láttán fejlődött a csapat, 2 éve 6-0-ra, most pedig 3-0-ra kaptunk ki. A 0 miatt hiányérzetünk volt, míg 2 éve nem voltak helyzeteik, idén több lehetőségünk is akadt a gólszerzésre. Ezzel lezárult a selejtező első része, mondhatni számunkra pénteken kezdődött az igazi kihívás. 
Azt hiszem, egyik mérkőzésről sem tudnék sok pozitívat elmondani. A spanyolok ellen hiányzott a küzdés, az akarat, olyan lelketlenül játszottunk, míg a spanyolok mindent megtettek, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Sikerült is, 2-2. A szlovén meccs jól indult, végre játszottunk, az első 2 harmad után 4-1-re vezettünk. Ez sajnos ahhoz vezetett, hogy mindenki gólt akart lőni, és a védekezést hanyagoltuk, ha lehet ezt így mondani. Sikerült nekik egyenlíteni, ők voltak lelki fölényben, mi meg mérgesek voltunk magunkra, hiszen a biztos, több gólos győzelmet kiengedtük a kezünkből. A végén aztán sikerült betuszkolni 1 gólt a kapujukba, így 5-4-re nyertünk. Az első győzelemnek sem tudtunk örülni, hiszen csak kínkeservesen sikerült magunknál tartani ezt a 2 pontot. Következhetett az utolsó, mindent eldöntő megmérettetés. Ha a hollandok nyernek, ők mennek a Vb-re, mi pedig egy győzelem, esetlegesen egy döntetlen esetén is résztvevői lehetünk a csehországi Vb-n, amennyiben a lengyelek nyernek a spanyolok ellen. Miért is ne tennénk izgalmassá a haza utat!? Biztos sokakban felmerült a kérdés, jobb lenne izgulni hazafelé, nem pedig unatkozni... :) Végig az eredmény után futottunk, és a 2011-es svájci Vb után, ahol a hollandok 5-3-ra diadalmaskodtak felettünk, ezúttal egy döntetlent sikerült elérnünk ellenük (3-3). Minden a lengyeleken múlt, persze Elanak szóltam, hogy elég szégyen lenne nekik, ha hazai pályán kikapnának a spanyoloktól... :) Hazafelé az első 15 percig izgulhattunk, akkor még 3-2 volt az állás, majd a lengyelek megrázták magukat, a végén 14-2-re nyertek, Ela kivette részét 3+1-gyel. :) 
Az biztos, hogy ez a játék a Vb-n édes kevés lesz. Van 9 hónapunk, amit ki kell használnunk. Minden edzőtábornak kell, hogy legyen egy célja; védekezés, támadás, emberelőny, emberhátrány, lövés fejlesztése, sorok kialakítása, és még rengeteg minden, amit nem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Látjuk, hogy elhaladnak mellettünk olyan országok, akikkel pár éve még szoros mérkőzést játszottunk, esetleg nyertünk ellenük. Fel kell zárkózni és manapság már nem elég, ha a meccs előtt összerakunk 5 jó játékost abban bízva, hogy majd csak megoldják valahogy. A feladat tehát adott.... 
