Szeptember 10-12.-ig válogatott tornát rendeztek Németországban. A férfi, női és U19-es magyar válogatott is kapott meghívást, így sok ismerőssel találkoztam. A tornáról csak röviden, ugyanis negatív érzelmeket kelt bennem, ha visszagondolok rá... 1 jó, 1 utazás utáni vállalható, és 1 borzasztó meccs a németek ellen. A hétvége legnagyobb pozitívuma, hogy újra találkoztam barátokkal, velük tölthettem pár napot, valamint Simon törődése. Kellemes érzéssel töltött el, hogy még ott is foglalkozott velem, a szombati meccs után „ápolta” a lelki világomat, és minden nap többször is beszéltünk. Ezen a hétvégén ez nem tartozott a „feladatai” közé, neki a német válogatottal kellett foglalkoznia, ezért is jelentett sokat, hogy rám is figyelt.

2007 decembere óta vagyok válogatott, és azóta soha nem játszottunk ilyen rosszul. Nagy csalódás volt mindenkinek, de azt hiszem, kellett ez a pofon a csapatnak, hogy ne gondoljuk úgy, sima ügy lesz a VB kvalifikáció. A németek a hétvégén átgázoltak rajtunk, miközben a VB-n viszonylag egyenlő ellenfelek voltunk. Ebből tanulni kell és komolyabban edzeni, készülni, hogy 2011-ben az egész csapat Svájcba jöhessen... :)
Vasárnap elköszöntem Vivitől, Jucitól, és azoktól az emberektől, akik az első buszokkal mentek haza.. :), majd mi is elindultunk Svájcba. Nem kell mondanom, hányszor szívattak a fiúk (3 német), hányszor üvöltötték a „Team Hungary, Number 9, N.V., …..” , és még sorolhatnám miket. :) De jó hangulatban telt, Simon elmondta, mit gondol rólunk, a hétvégéről, az ő csapatuk játékáról, sokat beszélgettünk „komoly” dolgokról. A BurgerKing-ben ügyeskedtem, kb. 20-an álltak a sorban, amikor a pénztárcám szétesett és az összes apró a földön landolt.. nem pirultam, ááááá, dehogy. :) Szerencsére segítőkész emberek voltak és segítettek összegyűjteni. Sokan furcsán néztek rám, hogy euró, forint és frank is volt nálam... :D Hazafelé énekeltek nekem egy altatót, ami megtette a hatását, sikerült hamar elaludnom. Éjjel értünk haza, pontosan nem tudom, mikor, de másnap 11-kor keltem fel.

Szerdán beköltöztem a családhoz. Előtte megismerkedtem Simon kutyusával, barna spániel hatalmas fülekkel. Akkor nagyon hiányzott Brunoka (képen), már jó lenne megdögönyözni, „birkózni vele”. :) A család már várt, Andy, az apuka hangosan, mosolyogva üdvözölt, a fiúk pedig izgatottan álltak az ajtó előtt. Nina, az anyuka mindig mosolyog, kedves nagyon, megmutatta a szobámat, felvittük a cuccokat, Sandro, a kicsi -5 éves- vitte az ütőtáskámat, ami jóval nagyobb volt, mint ő. Luca, az idősebbik fiú -10 éves- is segített, úgyhogy gyorsan felkerült minden az új szobámba. Elméletileg a szerda délutáni programom a kipakolással, beköltözéssel telt volna, … De jobb program akadt. :) 5 percnyi szusszanást kaptam a fiúktól, majd a következő pillanatban már a kertben floorballoztunk. Amikor megunták, akkor sem engedtek szabadon, a szobában playstation-nal játszottunk, Luca megmutatta a kedvenc énekesét, az ismerkedéssel telt ez a nap. A fiúk nagyon korán, 8-kor fekszenek le. Jó éjt puszi, majd Andy is hazajött és beszéltünk egy kicsit, elmondták, hogy az a cél, hogy a fiúkra vigyázzak, és közben én is jól érezzem magam. Megnéztük az időrendet, mikor mit kell csinálnom, ki mikor jön haza, stb., majd „felküldtek” a szobámba, hogy most már pakoljak ki... :D Nagyon kedvesek voltak mind a ketten. MÉh szerdán kaptam a családtól egy törülközőt, amin az áll: Herzlich Willkommen Nicole, és a fiúk képe - a fiúk képe lejjebb látható-. Nagyon kedves ajándék, örültem neki.
Reggel 7.15-kor kelteni a fiúkat. Ez még nem az én feladatom volt, Nina keltette őket, megmutatta, ő hogy szokta. Majd csináltam nekik reggelit, és indulás a suliba/oviba. Luca egyedül megy, Sandrot egy ideig el kell kísérni (a coopig:)). Majd a délelőttöm szabad, a fiúk 12.00 körül érnek haza, ekkor ebédet kell adnom nekik. Csütörtökön Bratwurst+krokett volt a menü. A fiúk nagyon örültek neki, elég sokat ettek, Luca kijelentette, hogy tudok főzni, ne hülyéskedjek, ne mondjam azt, hogy nem... :D Gondoltam magamban, majd idővel meglátja, hogy nem tudok. :) A délután szintén a játékkal telt. Sandronak átjöttek a barátai, 3 kisfiúval játszottam. Nem tudom miért, de egy ideg mindenhova mennem kellett velük, majd jött egy 4. fiú, na akkor már „leszakadhattam” tőlük... :D Péntek is hasonlóan telt, kelés, szabadidő, ebéd, játék, edzés. Este Luca elment az egyik barátjához, aki Sankt Gallen közelében lakik. Este voltam edzésen, majd edzés után sikerült 1,5 órát beszélgetnünk Ninával. Sokat kommunikálunk, ismerkedünk, örülök neki, hogy jól kijövök vele is. :) Szombaton a város megkapta az új csarnokot. Nagy buli volt, a csarnok előtt sütögetés, kaja, pia, asztalok, a csarnokban pedig különböző programok. Nekünk is ott kellett lenni, először közös edzést tartottunk a burgdorfi U16-os fiúkkal, majd egy edzőmeccset játszottunk ellenük. Nagyon sokan voltak, kicsik-nagyok-felnőttek egyaránt. Délután siettem haza, hogy találkozzak még a családdal, ugyanis Nina és Sandro szombat délután ment Luca után (az apuka, Andy Budapesten van:)). Szombaton egyedül maradtam itthon, délután aludtam, majd megnéztem egy filmet, és újra lefeküdtem aludni. Nem tudom, miért, de nagyon fáradt voltam, pedig nem sok mindent csináltam... Vasárnap az SML számára elkezdődött a bajnokság. A Red Ants Rychenberg Winterthur csapatával játszottak, ők a bajnokok, az EC selejtezőn a finn csapatot 2 mérkőzésen is elverték. Itt játszik Sandra Dirksen, a német válogatott csk-ja. ( A magyar lányok kedvence.;)) Sajnos ők nyertek, igaz ez nem nagy meglepetés, nagyon jók, a letámadást fantasztikusan csinálták, amint elveszítették a labdát, mindenkinek volt egy embere, és pár másodperc múlva már újra ők birtokolták a játékszert. Annak mondjuk örültem, amikor a volt lakótársam, a Burgdorf Wizards csk-ja, a svéd Sophia Molin keményen ütközött a kedvencünkkel, kirakta a palánkon, majd egy lökdösődés után össze is szólalkoztak... :) Nekünk is ezt kellett volna tenni az előző héten... :) Este későn értem haza, a fiúk már aludtak, igaz Luca még mozgolódott, benéztem hozzá, köszönt, beszélgettünk egy kicsit, de nagyon fáradt volt, láttam rajta, úgyhogy hagytam aludni.

Ma reggel én keltettem őket, csináltam nekik reggelit, összepakoltam a cuccaikat, és irány a suli/ovi. Sandroval közösen mostunk fogat, nagyon édes volt, adott nekem ajándékba egy gyerekfogkrémet, amiből kettő van neki. Azt mondta, kóstoljam meg, mert finom, és használjam én. :D Mondtam neki, hogy ő meg próbálja ki az én fogkrémemet, ezért a fogkefére dupla réteg fogkrémet tettünk. :D Nagyon bírom a picúrt, tök aranyos velem, sokszor már odabújik hozzám, megölelget. Nina mesélte egyik nap, hogy a macedón lánynak, aki előttem itt volt, nem tudta megjegyezni a nevét 1 hónap alatt. Esténként gyakorolták vele, de másnap megint nem tudta. Pénteken amikor edzésen voltam, Sandro mesélt neki valamit, hogy délután mit játszottunk, és tudta a nevemet. Kimondta, hogy a Nicole-lal. :) Nina, nagyon örült neki, 2 nap után már tudja a nevemet, még soha nem jegyezte meg senkinek a nevét ilyen gyorsan. Mondtam Ninának, hogy sokat vagyok velük, játszunk, biztosan ezért. :)

Szóval, minden okés velem, jól érzem magam az új családomnál, a fiúk édesek, igaz néha rosszalkodnak is, de eddig mindig tudtam fegyelmezni őket. :) Most mennem kell ebédet csinálni, lassan megérkeznek, de ma délután is szabad vagyok, ugyanis mind a ketten mennek vissza a suliba/oviba.

A számküldő verseny eredménye: Szombaton nagy büszkén mutattam a mellettem fekvő Váradi Vivinek, hogy van egy szám, ami először nem tetszett, de most már nagyon tetszik, igaz nem tudom, ki küldte. Elkezdte hallgatni, majd nagy nevetésben tört ki, és közölte, hogy ezt ő küldte... :D Mire mondtam neki, hogy akkor ő az egyik nyertes. :) A másik nyertest viszont még nem tudom. Nagyon sokan küldtetek jó számokat, sok számot már ismertem korábbról. Nem volt olyan szám, ami kiemelkedett a s ok közül, ezért a másik díjat Ulicza Tomi kapja, aki 59 számot küldött... :)

A nyertes dal: https://www.youtube.com/watch?v=TmLUu0mWUHU