Nagyon fárasztó napon vagyok túl. Minden azzal kezdődött, hogy éjjel nem hagyott egy szúnyog aludni. Nem tudom, miért ilyen erőszakosak ezek az itteni szúnyogok, de sehogy nem tudtam lerázni. Felkapcsoltam a villanyt, eltűnt, majd befeküdtem az ágyamba, és 2 perc múlva már a fülembe zümmögött. Jóval 4 óra után sikerült csak lecsapnom, de hihetetlen boldog voltam. 10-kor már csörgött is az órám, kevesebb mint 5 órát aludtam, nem volt egyszerű kirángatnom magam az ágyból... Gyors öltözés, gyors térképnézegetés, majd gyorsan kinyitni az ajtót, mert csöngetnek – és ott állt Ő, mosolyogva nézett rám, és valami szemeteszacskóért jött vagy miért... :D –, majd rohanás a konyhába, 2 pirítós, sietve betuszkoltam magam és a cuccaimat a kocsiba, és indulás Schönbühl irányába. A tankolást persze nem úsztam meg, mint ahogy azt vasárnap gondoltam. 12.00 helyett 12.06-ra értem be Schönbühl-be, és nem találtam Simont. Nagy telefonálgatások és forgolódások után azonban megtaláltam a helyes irányt, 15 perc késéssel szálltam ki félve az autóból. Szerencsére Simon megnyugtatott, és az az 5 perc is jót tett, amit a hidegben töltöttünk. Majd bementünk az étterembe, hátha a család már ott van, és igen, mosolyogva integetett egy nő és egy férfi. Hamar rájöttem, hogy nagyon kedvesek, folyamatosan mosolyogtak. Szimpatikus házaspár, fantasztikus „ajánlatokkal”. Most egy macedón lány van náluk, nincsenek megelégedve vele, az apuka állítása szerint egész nap facebookozik, a fiúkkal keveset foglalkozik, és nem tud németül, így a kicsivel nagyon nehezen érteti meg magát. Leginkább sehogy. Az apuka gyorsan megebédelt, majd távozott, ugyanis tárgyalásra ment, mi viszont még maradtunk beszélgetni. Simon mindent megkérdezett, de persze én is kérdezgettem tőlük, gyorsan eltelt az az 1 óra, amit együtt töltöttünk. Ebéd után elbúcsúztunk, majd Simonnal kerestünk egy fényképautomatát. :D Vicces, szükség volt egy képre az igazolásomhoz. Persze hogy nem találtunk, a végén feladtuk és beültünk egy italra, hogy átbeszéljük a további teendőket. A terv a következő volt: felhívom Martint, a csapat dokiját, majd Utzenstorfba megkeresem az automatát és csinálok képet, hazamegyek, összepakolom a maradék cuccomat, 17.30 körül pedig jön értem Simon, és megyünk a családhoz, házhoz. Mindez sikerült, Martin nem engedélyezte az esti játékot, pedig edzőmeccsünk volt egy U16-os fiú csapat ellen, igaz nem látott, mert nekem is és neki is sűrített délutánunk volt, úgyhogy a kivizsgálást/masszázst áttettük egy másik napra. Fényképet megcsináltam, vicces volt, nem lett a legjobb, de sebaj, ez is kipipálva. Simon szokásához híven késett, de most legalább felhívott... :D Fejlődik. 18.00-ra már a családnál voltunk. Csak az anyuka és a kisfiú volt otthon, ő 5 éves, a másik fiú foci edzésen volt, ő már 10 éves. A picur először bemenekült a szobájába. Az anyuka mindent megmutatott, földszint, első emelet, második emelet... Földszinten van egy nappali, egy konyha, mosdó, aztán az első emeleten vannak a gyerekek szobái, plusz egy mosdó, plusz egy szoba „nekem”, a 2. emeleten pedig a szülők hálószobája-irodája egyben. Nagyon puccos kis kégli. A hétvégém szabad, 25-30 órát kell dolgoznom, van olyan nap, amikor a délelőttöm szabad, van amikor a délutánom. Edzésre mindig mehetek, 5 percre lakik az egyik csapattársam, aki kocsival jár. Gyors „idegenvezetés” után már eljutottunk addig, hogy a picur megmutatta a bicaját, elmondta, hogy a régi tönkre ment, és most újat kapott. Majd panaszkodott, hogy vizes az ülése, amit megoldottam a Burgdorfos melegítőmmel, majd felpattant a bicajra és már száguldozott is. :) Nagyon édes kisfiú. Gyorsan átültem Simon kocsijából Irenébe, és már indulhattunk is edzésre. Nem játszottam, bemelegítettem, akkor nem volt gond. A lányok az elején rosszul játszottak, majd a 2. harmadra feljavultak, és egy góllal nyertünk a fiúk ellen. Gyorsan átbeszéltük a German Floorball Open részleteit, mikor indulunk, hogyan, mikor játszunk, mezek, stb., majd indulás Christinahoz, ugyanis most náluk lakom pár napig. Römuval jöttem, a cuccaim pedig Simonnal utaztak. :) Ma délig kell választ adnom, hogy elfogadom-e ezt a családot. Simon szerint esélytelen, hogy ők „nem”-et mondjanak rám. :) Bízom benne, hogy igaza lesz!!! Spagettit fogok ebédelni, és délután Bernbe megyünk, talán találok valamit a nyerteseknek, akik a legjobb számot küldték/küldik szerdáig. :) Még jöhetnek a nóták, van egy teljes napotok. :) Várom őket.