Az előző héten egyedül voltam a fiúkkal, ugyanis még mindig szünet van, nincs suli és ovi sem. Kedden a szülők csak 19.00 után érnek haza, ezért ez a nap mindig fárasztó, az edzésen már nem tudok normálisan koncentrálni. Ennek köszönhetően számomra pocsék edzés volt, igaz lassan kezdenek hozzászokni, hogy a keddi edzésen nem vagyok olyan ügyes, mint a többin... :) Csütörtökön edzőmeccset játszottunk az SML ellen, az első 15-20 percben nagyon jól tartottuk magunkat, csak 1 gólt kaptunk. Aztán a végére elfáradtunk, ekkor már nem játszottuk a rendszerünket, sok volt a hiba, sokan nem a megfelelő pozícióban helyezkedtek el. Pénteken az edzést lelki fröccsel kezdtük, vagyis inkább azt mondanám, hogy az edzők próbálták kiszedni belőlünk, miért vagyunk motiválatlanok, miért nem koncentrálunk rendesen az edzéseken, miért nem vagyunk ott fejben, miért nem azt csináljuk, amit kellene. A 15-20 perces beszélgetés után pörgősebb edzésünk volt, véleményem szerint a játék is jobban ment, mindenki próbált a saját helyén, a megfelelő zónában játszani. Edzés után a lányok többsége Utzenstorfba ment, ahol Oktoberfest buli volt. Sajnos én még mindig nem gyógyultam meg, és kedvem sem sok volt, egész nap egyedül voltam a fiúkkal, nehéz napom volt, ezért nem mentem velük. Szombaton jó sokáig aludtam, jól esett, kialudtam magam rendesen. Délután elmentünk minigolfozni a családdal. Most játszottam először, de nagyon élveztem, egész jól ment. :D Persze Andy nyert, mindig mindent ő nyer meg, de azon vagyok, hogy most már egyszer elverjem krikettben, golfban vagy wii-s játékban. :)

Vasárnap meccs. 13.15-kor kezdődött csak a mérkőzés, de nekünk már 10.30-kor volt gyülekező a csarnoknál, ugyanis nekünk kellett bepakolni a palánkot, a szponzorok plakátjait, stb.. Viszonylag hamar végeztünk, még jó sok időnk volt a meccs kezdetéig. Már átöltözve, elmentünk sétálni, és egy közeli folyónál/pataknál kötöttünk ki. Mindenki kapott 2 papírt; az egyikre pozitív dolgokat kellett írnunk, mi kell ahhoz, hogy nyerjünk, milyen pozitív előérzeteink vannak a meccsel kapcsolatban, a másikra pedig negatív dolgokat. A pozitívhoz többek között a motivációt,  csapatösszetartást, az erőt, a higgadt, pontos játékot írtam. Ezeket a papírokat összehajtottuk és egy üvegbe tettük. A másik papírt viszont elégettük. Mindenki a sajátját, meggyújtottuk, és amikor már alig maradt valami a papírból, bedobtuk a patakba és néztük, ahogy távolodnak a kis papírfecnik. Utána a csk mondott egy motiváló beszédet, majd irány a csarnok, ahol elkezdtük a labdázást. 5-10 perc labdázás után irány a szabad, ugyanis a bemelegítést még akkor is a szabadban csináljuk, ha a csarnok üres. Futás és nyújtás után nem maradt más hátra, mint a labdás bemelegítés a csarnokban. A meccsről annyit, hogy az első harmad után komoly félelmeim voltak, hogy nagy zakó lesz a vége, de aztán az edzők helyretették a gondolatainkat. Az első harmadot 0-2-vel zártuk, és pontosan az látszódott a csapaton, ami a héten minden edzés elején, nem voltunk ott fejben, nem koncentráltunk, nem küzdöttünk. A második harmad már jobban sikerült, 2-0-ra megnyertük, így az utolsó játékrészben mindent kezdhettünk elölről. Kiegyenlített csata volt, a kapusok nagyon jól védtek, nekünk több lehetőségünk volt, de az ellenfél kapusa nagyon jó napot fogott ki, több ziccerbravúrja is volt – 2 zicceremet is megfogta - . Az 54. percben sikerült gólt lőnünk. Mondanom sem kell, hatalmas volt az öröm. Az utolsó percekre is maradtak izgalmas pillanatok, a kapufámat is ide sorolnám, de a vége szerencsére 3-2 ide. Nagyot küzdöttünk, bebizonyítottuk, hogy lehet fordítani 0-2-ről. Römu szinte elsírta magát a meccs után, látszott rajta, hogy sokat jelentett neki ez a győzelem, szerintem kicsit ő is elbizonytalanodott az első harmad után. Ami érdekesség: 16+1 játékosunk volt ott -még mindig többen nyaralnak, sérültek -, ennek ellenére végig 2 sorral játszottunk. Nagyon fárasztó volt, a meccs előtt biztos voltam benne, hogy 3 sorral fogunk pályára lépni, de aztán nem így lett. A családom ismét kilátogatott, fantasztikus érzés, nagyon jól esik, hogy a meccs után, amikor mindenki megy a lelátóra a szüleihez, barátaihoz, nekem is van kihez mennem... :) Igaz nem csináltam pontot, de a mérkőzés után odajött hozzám az egyesület elnöke és gratulált, hogy ügyesen játszottam. :) Kis apróság, de nekem nagyon sokat jelentett. Utánunk 2 órával az SML játszott. Jänuval és Jannal néztem a meccset, mind a ketten a német válogatottnál edzősködnek. Jänu az edzőnk az U21-nél, sokat beszélgettem vele, megkérdeztem, mit csinálok rosszul, miben kell fejlődnöm. Szerencsére gondolkodnia kellett és azt mondta, nem sokat tud mondani, elől jól mozgok, jól kérem a labdát, hátul meg hamar visszaérek, az elsők között vagyok a védekezésben. Amit tanácsolt, hogy többször passzoljak a sarokba, amikor középen megkapom a labdát, az egyik játékosnak a sarokba kell mozognia, és én többször megjátszhatnám ezt a játékost. Amúgy ő elégedett velem, aminek nagyon örülök. Az első meccsen tényleg kevesebbet mozogtam középen, de aztán Simon megmutatta egyik edzésen, hogy kellene csinálnom, és most már jobban megy, több labdát is kapok. :) Szerencsére a családom elment az uszodába, ami a csarnok mellett van, és az SML meccs felénél beállítottak. Nem volt már kedvem ott maradni, a lányok nem játszottak igazán jól, én meg fáradt voltam, ezért én is hazamentem velük - így nem kellett buszoznom -. :D Este még játszottam a fiúkkal, leginkább Sandroval, nagyon bírom a kicsit, detektívek voltunk és mindig kerestünk valamit, amit előtte valamelyikőnk eldobott. 

Hétfőn délelőtt Burgdorfba mentünk a fiúkkal, ebédre értünk haza, persze azt én csináltam, úgyhogy csak 13.20 körül kerültünk az asztalhoz. Ebéd után Luca Wii-t akart játszani, ezért felhívta Ninát, hogy szabad-e neki, mire az volt a válasz, hogy most én vagyok otthon, én vagyok a főnök, tőlem kell megkérdeznie. :) Megengedtem neki, de aztán később én is és ő is megbántuk, hogy így döntöttem. Van egy játék, amivel nem szabad játszania, mert még kicsi hozzá. Mondtam neki, hogy nem, nem játszhat, persze nem fogadott szót, mondván ki akarja próbálni. Figyelmeztettem, hogy ha nem fejezi be, következményei lesznek a dolognak, de nem hallgatott rám. Én 1 hetes eltiltást akartam adni, de a szülők máshogy gondolták. Este vacsi közben felhozták a témát, és nagyon rosszul éreztem magam, ugyanis végleg eltiltották a játéktól... ültem a széken és lelkiismeret-furdalásom volt, hogy miattam nem játszhat vele. Ezt észrevette Andy, mire elkezdett poénkodni velem, hogy jobb kedvem legyen, majd elmondta, hogy ne érezzem rosszul magam, ha csak 1-2 napos eltiltást kap, nem tanulja meg soha, hogy a nem az NEM-et jelent. Vacsi után Andy az új legós autóját rakta össze, Lamborghini, ez az egyik hobbija. :) Ültünk a TV előtt, néztük a német Supertalent műsort, mikor lejött Luca kisírt szemekkel, bocsánatot kért, megölelt és közben beszélt hozzám, hogy sajnálja, többé nem fordul elő, stb.. Én majdnem elbőgtem magam, miközben Andy velem szemben röhögött rajtam. Luca felment aludni, majd Andy első megjegyzése az volt, hogy igen, mi férfiak tudjuk, hogy kell bocsánatot kérni... :D Este még megnéztem az „Im Zeichen der Libelle” című filmet, tetszett, még párszor biztos megnézem majd. A film közepén beállított Andy a kész autóval, nagyon szuperül nézett ki, jó volt látni, milyen örömet okozott neki, hogy kész a remekmű. :)

Kedden egyedül voltam a fiúkkal, Luca reggel még bocsánatot kért, egész nap nagyon kedves volt, látszott rajta, hogy megbánta, hogy előző nap nem fogadott szót nekem. Este azt hittem, csak azért jött le bocsánatot kérni, mert Nina "megparancsolta" neki, de másnap tényleg éreztem, hogy ez a bocsánatkérés őszinte volt. Napközben megnéztünk egy filmet a szobámban (A Bug's Life, azaz Egy bogár élete), ettünk popcornt, Colát és IceTea-t ittunk hozzá. Este persze vacsi közben megemlítette a szüleinek, hogy kérdezzenek meg, jól viselkedett-e. Ezek után a válasz a szülőknek is egyértelmű volt. :) Este ismét autóval mehettem edzésre, ez hatalmas dolog a szülőktől, hogy ennyire megbíznak bennem. Az edzés elmaradt, ugyanis csak NYOLCAN voltunk, kapus nélkül. Az edzők úgy gondolták, hétvégén nincs meccs, és ennyi emberrel nincs értelme edzést tartani. Beültünk egy étterembe, ittunk-ettünk, ki mit akart, eltöltöttünk kb. 1-1,5 órát együtt, majd mindenki hazament. Tegnap megkaptam a kinttartózkodási engedélyemet, így már hivatalosan is itt lehetek, délután pedig nyitottunk nekem egy bankszámlát. Ma nem dolgozott Nina, szabadnapos volt, így nem sok dolgom volt. Este az SML-lel lesz közös edzésünk, mert kevesen vagyunk, sok a beteg, sokan vannak nyaraláson, itt ugyanis most van iskolaszünet (3 hét). Hétvégén válogatott hétvége, ezért nem is lesz meccsünk, jövő héten pedig az idei legnagyobb bajnokesélyes otthonába utazunk. Nem lesz könnyű, de akkor már szinte minden játékosunk itthon lesz, teljes csapattal tudunk játszani. Jövő héten 3 napom szabad, nem lesz itthon a család, lesz időm pihenni, készülni a hétvégére, és talán összefuthatok végre egy magyar lánnyal is Svájcban... :)