Szerdán tehát újra magyar földön jártam. A családom már nagyon várt, integettek, amint kiszálltam a repülőből. A következő állomás Tatabánya, nagymamámék látogatása. Közkívánatra (vagyis én rendeltem a vacsit) nagyon finom lángost csinált, már ezer éve nem ettem... :) Rövid látogatás után indultunk haza, ugyanis már nagyon akartam találkozni Brunoval. Szerencséjére örült nekem, édes volt. Hirtelen megijedtem tőle, olyan nagydarab, testes lett, de hamar rájöttem, hogy ez csak a külső, belül még mindig az a szelíd, játékos kiskutya – a maga 55 kilójával -. Pár percet töltöttem Brunoval, utána már indultunk is unokatesómékhoz. A kislánya azon a napon született, amikor én kijöttem Svájcba, így még nem láttam, csak Skypeon. Nagyon édes, gyönyörű kislány, örülök neki, hogy végre megismerhettem a sírását... ;) A fürdetés előtti torna közben még mosolygott is, azt nagyon élvezte, és amikor nálam volt, egy ideig nem sírt, jól érezhette magát, pedig idegen voltam a számára. A fürdetés felénél eljöttünk, ugyanis testvérem saját készítésű pizzája várt otthon. Nagyon finomra sikeredett, a tészta közepes vastagságú, az alja ropogós, a szósz ízletes, a feltét pedig sonka, sajt, kukorica. Második vacsorám után kidobáltam a cuccaimat, odaadtam a csokikat, cukrokat anyáéknak, majd elköszöntem és bedőltem az ágyamba. Fárasztó volt ez a nap, reggel ½ 9 óta úton voltam, ezért 10 órára már teljesen kikészültem. Reggel ¾ 7-kor felriadtam, hogy keltenem kell a fiúkat. Meglepődtem, amikor nem találtam őket... :D A délelőtti program a szépítkezésről szólt, fodrász, fogorvos, pedikűrös, majd ebédre épphogy hazaértem. Anya a kedvencemet csinálta, rántott hús krumplipürével és uborkasalátával. Gyorsan elfogyasztottam ezt az isteni kaját, bepakoltam a táskámba és már indultam is az állomásra. Ezúttal Pest volt az úti cél, ahol válogatott edzőtábor, válogatott tornára került sor a következő 4 napban. 2 edzés, majd  ½ 11-kor „már” Tóvároskertnél állt meg a vonat. 

Másnap reggel szerencsére csak a 10.28-as vonattal kellett mennem Pestre, így aludhattam egy picit. A reggeli menü paradicsomos húsgombóc. :) Anya nekem csinálta, így nem tehettem meg, hogy nem ezt eszem, ugyanis a hét hátralévő részében már nem volt lehetőségem enni belőle. Pesten edzéssel kezdtünk, délután pedig 17.00-kor sor került az első meccsünkre a szlovákok ellen. Nem voltunk formában, sok hibával játszottunk. Szoros meccs volt, azonban 6-5re kikaptunk. http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=17&ottelu_id=1287645388

A nap legnagyobb meglepetését az osztálytársaim szolgáltatták, akik szó nélkül látogattak ki a mérkőzésre. A Lukács családot vártam, ugyanis ők előre jelezték részvételi szándékukat, Füfke is mondta, hogy valamelyik nap kijön, de Dórira, Zsuzsira és Sasára nem számítottam. Meccs után egy kis beszélgetés velük, sajnos tényleg csak egy kicsi, hiszen sietnem kellett, gyors zuhany, utána pedig irány a MomPark, ahol vacsiztunk: Lukács család, Füfke, Vivi, Juci, én. „Meseest”, pletykálgattunk, eltöltöttünk egy kis időt együtt, jó volt látni őket, hallani felőlük. Majd elbúcsúztunk egymástól és indultunk Vivi albijába, ahol a hétvégét töltöttük Jucival. Szombaton reggel olyan korán keltünk, mint még soha... kis túlzással... 5kor szólt az ébresztő, hiszen már 6.30-kor a csarnokban kellett lennünk. Fáradtan, álmosan, de győzelemmel kezdtük a napot. 6-2-re nyertünk egy cseh extra-ligás csapat ellen. http://www.hunfloorball.hu/index.php?pg=sub&id=87

1 meccs szünet ( közben kaptam az SZPK-s lányoktól egy ajándék pólót, nagyon jól néz ki, csinálok képet róla és felteszem -itt is köszönöm szépen!!- ), majd jöhettek ismét a szlovákok, akiknek ez volt az első meccsük szombaton. Igazából lesöpörtek minket a pályáról, mind fejben, mind fizikailag fáradtak voltunk – ami nem meglepő, 5 óránál többet szerintem senki nem aludt, és 24 órán belül ez volt a 3. mérkőzésünk-. Kikaptunk. http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=17&ottelu_id=1287645410

A meccs után beszélgettünk, miért nem megy a csapatnak (nem feltétlen a szlovákok elleni meccs okozta ezt a beszélgetést, már Németországban sem ment a játék úgy, mint ahogy azt szeretnénk...), ki hogy érzi, mi a probléma. Közös ebéd után mi elmentünk Viviékhez, Juci ott maradt tanulni, mi pedig visszaindultunk a csarnokba. A felnőtt válogatott játszott. Sokan voltunk, jó kis meccs volt, szép gólok mind a két oldalon. 5-3-ra nyertek a magyarok, ezzel bebiztosítva első helyüket a tornán. Hazaérkezés után megnéztük az x-faktort a neten, majd álomra hajtottuk fejünket... :D Reggel kicsit tovább aludhattunk, csak 11-re kellett mennünk. Az U19-es válogatott játszott a felnőtt válogatott ellen. Fantasztikus, gólzáporos mérkőzést láthatott a publikum, a vége 12-9 a nagyoknak. Az utolsó meccs következett, amit mi játszottunk a csehek ellen. Az előző napi beszélgetésnek köszönhetően átalakultak a sorok. Az első sor a decemberi VB sora: Hanna, Boglárka, Brigi, Vera, én.

A 2. sor Juci, J. Vivi, Szöszi, Bogi, Zsuzsi, a 3. pedig Evelin, V.Vivi, Réka, Nóri, Ancsi. Mintha kicserélték volna a csapatot. Jól játszottunk, élveztük a játékot, végre volt lendület, csapatjáték. Jó volt látni a pályán lévő sort, és még jobb volt a pályán lenni és játszani... :) Már hiányzott ez a sor, jól működött a VB-n, most pedig majdnem 1 év után újra összekerültünk, és még mindig jól működött. Igaz voltak hibák, pontatlan passzok, eladott labdák, de ez benne van a játékban, éreztük egymást, ki hova fut, ki hol kéri a labdát, és ami a legfontosabb, élveztük a játékot. 3 meccsel a lábunkban ez sokat számított. A szlovákok amúgy mind a kétszer 3-2-re verték a cseheket, akiket mi először 6-2-re, másodszor pedig 8-4-re vertünk el. http://www.hunfloorball.hu/index.php?pg=sub&id=91

A hétvége legjobb játékosának a csapat Tilk Zsuzsit választotta, aki tényleg nagyon jó volt, megérdemelten kapta ő a finnországi férfi Vb pólóját. A meccsen kint volt Zahó is, aki már iszonyatosan hiányzott, valamint Sasa ismét kilátogatott, de ezúttal tudtam róla... :) Szüleim és bátyám is ott voltak, azt hiszem Dávid most először látott a válogatottban játszani. Meccs után siettünk haza, ugyanis a fiúk a Forma1-et akarták nézni. Otthon ettem, kipakoltam a ruháimat, letusoltam, majd újra a pakolással töltöttem az időmet. Benéztünk még unokatesómékhoz, akik átépítik a házat, valamint Linda terhes, és a felvételekre a babáról is kíváncsi voltam. 1 óránál nem töltöttünk több időt náluk, hiszen fáradt voltam, hosszú hétvége állt mögöttem. Hazaérkezés után majdnem 2 órán keresztül beszélgettünk. Az alvás nálam úgy nézett ki, hogy felmentem a szobámba, anya pár perc múlva jött utánam, én már az álmom közepénél járhattam... :D Nem kellett ringatni, pillanatok alatt elaludtam.

Hétfőn családi ebéd Bicskén, majd irány Ferihegy. 16.15-kor indult a gépem. Rengeteg magyar repült, a gép 3/4-e magyar volt. A beszállásnál elszomorító volt, hogy a ránézésre nagyobb poggyászokat sorra lemérették. Egy esetben nagyobb volt... A megoldás a táska kerekeinek, fogantyújának letörését jelentette.. Nem hiszem el, hogy az a 2 cm ekkora tragédia, hogy szét kell törni a táskát... Az utasok fele szörnyülködött, köztük én is. A reptéren találkoztam azzal a férfival, aki hazafelé mellettem ült és azt hittem, hogy francia. A reptéren is azt hittem, megismert és kedvesen mosolygott. A repülőn egy magyar fiú mellé ültem le, aki nagyon kedves volt, sokat beszélgettünk. Tovább tartott az út, mint hazafelé, 2 órát repültünk, igaz rossz idő lehetett, mert elég zötykölődős utunk volt. Amikor beszálltam a reptéri buszba, a „francia” férfi ült le mellém és kezdett el magyarul beszélni... :D Nagyon kedves volt, elkísért a csomagfelvevő pulthoz, majd a vonathoz is, sőt, a táskámat még a vonatra is felvitte. Orvos Berntől nem messze, a feleségével és a 1,5 éves kisfiával él itt. Mondta, ha van kedvem, valamikor találkozhatunk, megadtam neki a nevemet, majd ír facebookon. Péternek hívják. A repülős fiú arról mesélt, hogy Genfben össze szoktak jönni magyarok sörözni, legutóbb 40-50en voltak. Keressek rá a neten, mindig csinálnak valami közös programot, csatlakozzak hozzájuk. :) A reptéren korábbi vonattal indultam Bernbe. A vonaton volt egy csaj, aki leírhatatlanul undorítóan és idegesítően evett almát... :D Már örültem, hogy végzett az almával, erre elővette az uborkát, és azt is hasonlóan fogyasztotta, mint az almát. Vártam, hogy ezek után a répa is előkerül, de szerencsére nem így történt. Bernben épphogy elértem a burgdorfi vonatot, így 21.30 körül már Burgdorfban voltam. Andy kijött értem kocsival, így nem kellett tovább vonatoznom/buszoznom. Örültek nekem, Andy többször is mondta, hogy jó hogy újra itt vagyok, Nina is hasonlóképpen reagált.











Kedden reggel Luca boldogan ölelt át, amikor keltettem, Sandro is odabújt hozzám. A reggeli azzal telt, hogy 2 oldalról kaptam a dolgokat, mind a két fiú egyszerre mesélt, mi történt vele, amíg nem voltam itt, de egyiket sem tudtam leállítani, így két felé kellett koncentrálnom... :D Délután Sandroval játszottunk, már várta, hogy itt legyek és játsszak vele.

Este kihagytam az edzést, szükségem volt még a pihenésre, korán lefeküdtem, nagyon fáradt voltam. Lefekvés előtt még megnéztük a Supertalent-et a szülőkkel. Szerdán szabadnaposak voltak a fiúk, így nem kellett keltenem őket. Sandro jött be először, befeküdt mellém és TV-t néztünk. Fél óra múlva Luca is megjelent, ekkor már 3-an voltunk az ágyamban, ezért kicsit szűkös volt, csak 1 mesét néztünk, utána lementünk reggelizni. A szerda jól telt, játszottunk, beszélgettünk, ezt-azt csináltunk. Este volt egy nagyon édes, vicces beszélgetése Ninának és Andynek. Nina mondta Andynek, hogy vasárnap dupla meccs van, valahogy meg kell oldani, hogy mind a kettőn ott legyen valaki. (Lucanak focimeccse van, vagyis focitorna, nekem pedig floorball.) Az egyik lehetőség, hogy Andy megnézi a fél floorballt, addig Nina Luca meccsét nézi, ha egy időben van a kettő, majd cserélnek, Nina jön floorballra, Andy megy focira. A másik lehetőség, hogy ha Lucanak később is van meccse, nem csak 1 órakor, akkor megnézik a meccsemet, majd Luca többi meccsére mennek, és 1-et kihagynak az enyém miatt... :D Megy a szervezkedés, hogy lehet összehozni mind a kettőt. Nina ecsetelte Andynek, hogy ez hozzátartozik az apai kötelezettségekhez (mármint a meccsnézés), úgyhogy ő is gondolkodjon, hogy lehet megoldani a vasárnapi meccsdömpinget... :D

Csütörtökön újra suli/ovi, délután pedig Sandro 3. floorball edzésére került sor. Ezúttal a rendes edzők voltak ott, mind a ketten a wileri elit csapatban játszanak. Nagyon kedvesek, értenek a floorballhoz és a gyerekekhez is. Este nekem is edzés, a lábaimban még éreztem a hétvégét, de jól ment. Most először nyertünk az SML ellen, igaz csak 30 percet játszottunk, de sikerült 3-1-re legyőznünk őket. Simon nagyon megdicsért minket, hogy 3 hete kikaptunk 7-1-re, most pedig 3-1-re nyertünk, ez az előrelépés, ezért kell tovább dolgozni, ez bizonyítja, hogy megéri a sok munka. Pénteken ismét edzés, úgy érzem jól megy a csapatnak, bizakodó vagyok a hétvégi meccset illetően. Jó sorunk van most, nagyon gyors, technikás játékkosokból álló sor, úgy gondolom, a legjobb emberekkel játszom együtt, igaz leghátul én cserélnék egy embert, de így sem rossz. :) Remélem menni fog és végre meccsen is összejönnek a gólok, nem csak edzésen, mert edzésen mindig tök sok gólt lövünk, meccsen viszont nem jönnek annyira a pontok... De majd most!!! ;) A csapattal most tök jól kijövök, sokat beszélgetünk már, szívatjuk egymást, vagyis leginkább ők, hogy papucsban tusolok. Pénteken ott volt Laura is, ő a német válogatottban játszik, bírom, nagyon aranyos lány, és rajtam kívül ő az egyetlen, aki papucsban tusol... Pénteken viszont ő volt az egyetlen, nekem sem szabadott, mert csütörtökön megígértem Häubinek, hogy papucs nélkül nyomom... :D Lauraval együtt játszottunk, vicces volt, összehoztunk egy német–magyar gólt egy svájci kapus ellen... :D Ő adta a gólpasszt, én lőttem a gólt, Lara pedig nem tudott védeni. Jó volt vele játszani, lőttünk még pár gólt együtt, igazán élveztem a játékot. Este még Ninával társalogtam, majd ½ 12-kor úgy döntöttem, elmegyek aludni, már hulla voltam... Ma elméletileg találkozom a svéd volt lakótársaimmal, holnap pedig 11-kor találkozó, közös reggeli, majd 13.15-kor kezdődik a meccsünk... Szurkoljatok!