1. Felkészülés
A selejtező előtti héten nem vettem részt floorball edzésen, csak konditeremben bicóztam, erősítettem és fizioterápiára jártam. Az egész hetem így telt, Martin nem engedélyezte, hogy edzek. Kaptam egy kulcsot a fitneszteremhez, és mondta, hogy akkor megyek, amikor csak akarok. Ez csak erre a hétre vonatkozott, ugyanis ha rendszeresen szeretnék járni, akkor méréseket kell csinálnunk és ő alakítja ki az edzéstervemet.

2. Utazás
Otthon töltöttem 2 napot, majd indultunk Lengyelországba. Az utazás nekem szörnyen telt, kb. 1órát aludhattam a 14-ből... Nagyon szenvedtem, sehogy nem volt jó. Mindent megpróbáltam, a földön fekve, az ablak mellett, a külső ülésen, de sehogy nem sikerült pihennem. Közben a sok semmittevéstől a lábam is elkezdett fájni, szóval már alig vártam, hogy megérkezzünk.

3. Első nap, teremszemle
Miután megérkeztünk, gyorsan elfoglaltuk a szállást, és indultunk is edzésre, ugyanis 20 perces késésben voltunk. Edzettünk egy kicsit, a lényeg az volt, hogy mindenki megismerkedjen a pályával, átmozgassuk a testrészeinket, hiszen rengeteget utaztunk. A pálya minősége nem tűnt rossznak, kicsit tapadt, de jó volt. A szobatársam Brigi lett. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy minden szobában azonos csapatból voltak a játékosok. Suszti és Hanna –mint szintén külföldiek- is együtt voltak, de még csatlakozott hozzájuk a Nóri.

4. A selejtező legfontosabb meccse
Korai kelés, kevés alvás, fáradt arcok, de mindezek ellenére jónak mondható edzés. Az első meccsünk felért a döntővel. Tudtuk, hogy ha itt nyerünk, akkor elég sok esélyünk lesz a továbbjutásra. Ezen a napon meg senki nem mondhatta, hogy fáradtak a lábai, vagy fáj valamije (sérülést leszámítva). Számomra ez a meccs pozitív volt. Az észtek ellen nagyon készültünk, mindenki tisztában volt a győzelem és a vereség súlyával is, így próbáltuk kihozni magunkból a legjobbat. 1,5 hét pihenés után ez volt az első megmérettetésem. 6-2-re nyertünk. Én élveztem a játékot, nem játszottam igazán jól, de rosszul sem. A sorok jónak tűntek, jól lettek összerakva, igaz nem túl sok lehetőség volt, mivel csak 12 mezőnyjátékos volt. Az első sor már ismert volt (Hanna-Vivi-Brigi-Vera-én), a második sorban pedig (Vivi-Juci-Zsuzsi-Réka-Fanny-Suszti-Nóri) cserélgettek. A meccs vége előtt pár perccel sikerült megsérülnöm. A labda Borinál volt, én futottam előre, majd hirtelen a földre kerültem. Nem tudom, hogy a lábamba rúgtak vagy ütővel ütöttek meg, de nagyon fájt, és elég gyorsan bedagadt..... :(
http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=&ottelu_id=1288348936

 5. Szlovák–magyar párharc
A délelőtti edzésen kiderült, hogy a lábam nem az igazi, elég erős fájdalmam volt. Nem tehettem meg, hogy „nem játszom”, hiszen Suszti is kidőlt, újra rásérült a bokájára, így aztán már csak 11-en maradtunk. A szlovákok megerősödtek a Vb óta. Novemberben már találkoztunk velük, mind a 2x kikaptunk. A következő mondatot kezdhetném a „ha” szócskával, de semmi értelme nem lenne... 1 perc után már 2-0-ra vezettek a szlovákok. Az elejét elrontottuk, így aztán futhattunk az eredmény után. Rengeteg helyzetet hagytunk ki, nem játszottunk jól. A vége 5-2, ami végül is nem olyan rossz, ha azt nézzük, 59 perc játékban 3-2-re nyertek a szlovákok (persze ők 18 mezőnyjátékossal voltak). Én utáltam ezt a meccset. Féltem, hogy rásérülök a lábamra, ez járt a fejemben. Nem tudtam elfelejteni, hiszen minden lépésnél fájt. Áginak egyre több munkája adódott, pedig még csak a 2. meccsnél tartottunk.
http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=&ottelu_id=1288349048

7. A házigazda Ela nélkül
Szombaton fő műsoridőben, este 20.00-kor mi léptünk pályára a házigazda lengyel csapat ellen. Sajnos a Svájcban játszó Ela Piotrowska megsérült az észtek ellen, így ő nem léphetett pályára. A csarnok megtelt, közel 400 lengyel szurkoló nézte végig a mérkőzést. Lengyel fölény, gyors passzok, magyar idegeskedés, fáradtság, izgulás. Ez jellemezte a meccset. Az első harmadot sikerült végig aludnunk, vagy nem tudom, miért rontottuk el ennyire, de 5 gólt kaptunk. Az utolsó 2 harmad kiegyenlített volt, sok helyzetünk adódott, de egyiket sem sikerült kihasználni. A vége 6-0, de tiszteletre méltó, hogy 5 gól után nem szakadtunk össze, és nem kaptunk nagy arányú verést, valamint hogy az utolsó percig küzdöttünk a becsületgólért. A lengyelek nagyon szimpatikusak voltak a meccs után. Vivinek szülinapja volt, amit a bemelegítés alatt mindenkivel „tudattunk” - végre nincs háló a zöld gatyámban - . :D

















A lengyelek közül 2 lány szintén aznap ünnepelte a szülinapját, akik kaptak tortát és ajándékot a meccs után. Mi éppen egy körben ültünk és beszélgettünk, amikor az egész lengyel csapat odajött hozzánk, elénekelték a boldog szülinapot, és adtak a Vivinek egy plüssállatot. Utána még együtt vonatoztunk és zavartuk egymást a nyújtásban. Így kicsit elviselhetőbb volt a vereség érzése, rendes dolog volt ez a lengyelektől.
http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=&ottelu_id=1288349198
Sajnos az este további része nem telt valami vidáman. Susztit elvittük egy kórházba, ugyanis újra rásérült a bokájára. Brigi mint angolos és csk, én mint németes, a buszsofőr bácsi mint „ismerek mindenkit, hamar lerendezzük a vizsgálatot”, a fia – aki amúgy szintén buszsofőr – pedig mint tolmács jött velünk. :) Susztit rögtön fogadták, vitték röntgenre, nagyon segítőkészek voltak. A doki felírt neki egy „vízben oldódó kenőcsöt”, beutalót, megkaptuk a röntgen képet és mehettünk. A buszsofőr bácsi megvette nekünk a kenőcsöt. Nem engedte, hogy kifizessük. Kár, hogy csak kicsit tudott németül, a mondatai felét nem értettem, de sebaj, azért nagyon jó fej volt. A lányok gondoltak ránk és raktak félre nekünk vacsorát, hiszen mi csak éjfél után értünk vissza a szállásra. Megjegyzem, büdösen, izzadtan, meccs cuccban voltunk a kórházban, lehet ennek is köszönhető, hogy ilyen gyorsan lerendezték Susztit... :D

8. A „második döntő”
Ha nyerünk, irány a Vb. Ha nem, irány sírva haza. Esélyesként léptünk pályára, ennek megfelelően sikerült a szlovénok fölött diadalmaskodni. 8-3 nekünk, ezzel biztossá vált a Vb részvétel.
http://www.floorball.org/ottelukooste.asp?sarjaId=&ottelu_id=1288349245

9. Hogyan tovább!?
Ez a nagy kérdés. Őszintén, a selejtezőre nem sikerült rendesen felkészülni. A Vb-ig van még 8 hónapunk. 8 hónap hosszúnak tűnik, de nem az. Nagyon hamar azon kapjuk magunkat, hogy már Svájcban ülünk a csarnokban és hangolódunk a mérkőzésre.
2 lehetőségünk van;

a) vagy mindenki odateszi magát, részt vesz minden lehetséges edzésen, beiktat magának plusz futást, kondizást, valami hasznos dolgot, amitől formába kerül, felgyorsul, megerősödik, amitől megkapja a Vb-hez szükséges állóképességet,
b) vagy már eleve úgy utazunk el, hogy „mindegy, mi lesz”, és ebben az esetben mindenki éli tovább az életét, eljárogat edzésre, ha kedve tartja, de ha nem, az sem baj...
b) vagy mi leszünk a közönség kedvence, mindenki nekünk fog szurkolni sajnálatból, hogy „szegény magyarok” lőjenek már egy gólt (lásd osztrák csapat)
a) vagy a közönség felfigyel ránk, és kérdik, hol voltak eddig a magyar lányok, hiszen nagyon okosan, ügyesen, taktikusan játszanak minden ellenfél ellen.

A döntés a mi kezünkben van. Ha azonban csak a csapat fele képes arra, hogy tisztességesen felkészüljön, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam, de felesleges a Vb részvétel. Mindenki tudja, hogy Svájc nagyon drága; a szállás, kaja, utazás, minden. Most valószínű sokan elképzeltek egy összeget... na, ezt szorozzátok meg hárommal, és akkor megkapjátok a valósághoz legközelebbi árat. Csak azért elmenni, hogy minden csapat „szarrá verjen minket”, azért felesleges pénzkidobás. Akkor inkább elmegyünk együtt nyaralni, jól érezzük magunkat, és készülünk a következő selejtezőre....
Én arra jutottam, hogy az A lehetőséget választom. Én most megígérem – „A szó elszáll, az írás megmarad"- , hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a legjobb formába kerüljek a Világbajnokságra. Tisztességesen fel fogok készülni, mindent megteszek azért, hogy a magyar csapat kellemes meglepetéseket okozzon. Mert igen, képesek vagyunk rá, ezt már bizonyítottuk az előző világbajnokságon. Ha együtt dolgozunk, sikerülhet, ha nem, ......  


10. Világbajnokság 2011, St. Gallen
A hétvégén megtörtént a VB sorsolás is. A férfi kupadöntő első harmadában került sor a húzásra. Elég ideges voltam. A mellettem ülő kisfiút leoltottam, hogy ne üvöltözzön, szünet van, a kedvenc csapata nem játszik, én pedig hallani akarok minden apró kis megjegyzést, amit mondanak a húzás közben. Szegény meglepődött, de hatással voltam rá, még a meccs közben is alig mert megszólalni... :) Az eredmény: http://www.sport-live.net/sai2010_11/suicupfin_wfcballot_01.html

Az egyetlen csapat, akivel nem szerettem volna játszani az első 4-esből, a csehek. Megkaptuk őket. Elaval éppen beszélgettem a férfi döntő szünetében, amikor odajött hozzánk egy cseh válogatott lány. Én kifejtettem neki, hogy nem szerettem volna ellenük játszani, mire az volt a kérdése, hogy azért, mert jobbnak tartom a svéd, finn és svájci válogatottat!? :) Mondtam neki, hogy nem, az első 4 nemzetből erősség szempontjából mind1, kit kapunk, csak jobban szerettem volna egy skandináv csapat ellen játszani (igaz leginkább Svájc ellen).
Norvégokról nem is tudom, mit lehetne írni.
Na és a Szlovákok. Őket verhetjük, ha rendesen felkészülünk rájuk. Kár, hogy összekerültünk, de ez van, nem lehet mit tenni.

Svájc már nagyon készül a Vb-re, remélem ezt elmondhatom a magyar válogatottról is hamarosan... :) http://www.wfc2011.ch/weblounge/