Szóval, a magyar találkozó: Hihetetlen élmény volt, már méterekről hallottam, hogy rengeteg magyarral fogok találkozni. Reggel 10 óta voltak ott, bográcspárbajt rendeztek, 5 vagy 6 csapat indult, és persze sokan csak „kóstolóként” mentek. Én 6-ra értem oda, szóval mondhatni a végére, de még ekkor is voltak vagy 25-en. Gyorsan összeismerkedtem 1-2 emberrel, majd indultunk úszni az Aemmebe. Vagyis, úsznom nem kellett, csak annyira, hogy kikerüljem a sziklákat. Vitt minket az áramlat, nagy élmény volt. :) Jó pár érdekes és értékes emberrel ismerkedtem meg, remélem, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot és lesznek még közös programok (lesznek, már tervben van). A magyar hűtő :
9 körül indultam tovább Thunba, Laurához. Mivel hulla fáradtak voltunk, vagyis én biztos, ezért nyugis estét tartottunk. Korán ágyba kerültünk (1 körül), reggel pedig jó sokáig aludtunk (10). :D Az egész napot a strandon töltöttük, ami még mindig csodás, havas hegyek a háttérben, napsütés, röplabdás fiúk, … :) Thun Svájc egyik legszebb városa, ebben biztos vagyok.
Aztán, jött a legrosszabb hetem (aug. 23., keddi kezdettel). Andy nem dolgozott, Sandro itthon volt délután, így elmentünk az Aemme partjára fürdeni, kutyával játszani, kikapcsolódni. 4 körül már Luca is végzett a suliban, haza jöttünk érte. Én csak gyorsan bementem szólni neki, és hirtelen annyira elkezdett szúrni az oldalam, hogy úgy éreztem, jobb, ha nem megyek fagyizni. 1 órán keresztül csak feküdtem az ágyamban, szenvedtem, néha ordítottam, és leginkább vártam, hogy elmúljon a görcs. De nem múlt el, így aztán felhívtuk az orvosomat, és rögtön mehettem is. Nem tudtam felvenni a gatyámat, nem tudtam megemelni a bal lábamat, annyira görcsölt a hasam. Arról meg ne is beszéljünk, hogyan kúsztam be a Lotusba, ugyanis az Opel felmondta a szolgálatot (a legjobbkor hagyott cserben minket). Pár kivizsgálás után a doki vesekőre gyanakodott. Kb. 2 órán keresztül görcsölt, aztán hirtelen megszűnt a görcs. Amikor már túl voltam a vérvételen és a pisiteszten, az orvosommal beszéltem. Két lehetőséget ajánlott, vagy rögtön a kórházba megyek, kivizsgálnak, bent tartanak éjszakára, vagy haza, holnap reggel vissza, és meglátjuk, hogyan tovább. Mivel már nem görcsölt, elviselhető volt a fájdalom, ezért a második lehetőséget választottam. Szerda után szombat volt a következő kontroll. Csütörtökön megpróbáltam edzeni, de nem ment, ezért abba is hagytam. Aldo így nem nevezett a pénteki kupameccsre. Vagyis, játékosként nem, be sem melegítettem, de természetesen végig ott voltam a csapattal. A kupameccset egy NLB csapat ellen játszottuk, ha az első harmadot leszámítjuk, akkor azt mondhatom, hogy rossz játékkal könnyedén nyertünk (12-1). Rossz volt nézni, hogy Aldo mindenkit becserél, de engem nem fog, mivel nem szabad... :( A lényeg a győzelem. 
Meccs után (kb. 22.45) indultunk Bernbe, ugyanis Laura búcsúestjére került sor. Fannyt is meggyőztük, hogy jöjjön, igaz nem kellett sokat győzködni;
- „Jössz? Gyere!”
- „Oké!”. :)
Jó kis este lett volna, ha nem kapom az smst, hogy Sandro lábára ráömlött a forró víz, másodfokú égési sérüléssel vitték kórházba, valamint nem éreztem volna magam betegnek. Nináék aztán 1 körül megnyugtattak, hogy minden rendben lesz a Picúrral, alszik, már nincs fájdalma. A fürdőzést az Aemme-ben viszont ki kellett hagynom, hiszen rendesen fájt a torkom, a betegség jelei már megjelentek rajtam. Vicces volt, Laura, Mara és Fanny bugyiban és melltartóban sétáltak a vízbe, Pädu, Nick és még egy fiú - akinek nem tudom leírni a nevét - pedig alsógatyában ugrottak a hídról. Mindezt persze hajnali 3 körül, nem túl meleg időjárás mellett. Miután a fiúk ugrottak, 1 perc sem telt el, és már nem láttuk őket (itt nagyon erős a vízfolyás). Aztán 10 perc múlva már vizesen álltak előttünk mind a 6-an (Corä sem ment, maradt inkább velem:)). Valamikor 5 után aztán ágyba kerültünk, és nagyon korán keltünk, hiszen nekem 11-re volt időpontom a dokihoz. Szerencsére aztán a doki megnyugtatott, hogy valószínű kedden, amikor a görcsöm volt és nem volt minden rendben a vizeletemben, akkor ki is jött, aminek nem kellene ott lennie... :) Így aztán azt beszéltük meg, hogy ha legközelebb begörcsöl a hasam, akkor rögtön menjek, megultrahangoznak és utána meglátjuk, hogyan tovább... Szerencsére azóta nem panaszkodhatom, vasárnap óta nem fájt, igaz rengeteget iszom, ittam, hogy ez ne fordulhasson elő többet. A hétvégén így csak feküdtem, leginkább azért, mert a betegség is utolért. :( Vasárnap az U21-es csapat egy tornán szerepelt Thunban, de aztán nem mentem el, nem éreztem jól magam délelőtt. Délutánra jól lettem, így aztán a Nina foci meccsét megnéztük. Sajnos hideg volt, szóval nem esett jól 2 órát a hidegben ülni, így aztán még jobban vártam, hogy vége legyen.
A héten a fiúk töltötték ki minden percemet, a kicsivel sokat kell tanulni, meg persze Lucanak is van rendesen feladata. Emellett a Picivel 2x is voltunk orvosnál, minden nap bicóval kell suliba mennünk, mivel még nem tud cipőt felvenni és zoknival elég rossz lenne ennyit gyalogolnia. Ez megnehezít mindent, főleg csütörtökön, hiszen akkor délután is van sulija. Így én 8x teszem meg az utat, ami szinte már egy edzésnek is elfogadható lenne... Aminek viszont örülök, hogy már nincs fájdalma, ki tudom cserélni úgy a kötést, hogy ne ordítozzon és sírjon. :) Remélem hamarosan már a cipőjét is hordani tudja.
A hétvégén újra programok vártak rám. Pénteken pókerpartit rendezett Andy, voltak vagy 14-en. 2 asztalon kellett játszaniuk... :D Jó sokáig itt voltak, és rengeteget ettek. Pizzát csináltunk nekik, és rá kellett jönnöm, hogy ha egy férfi elé ételt raksz, lényegtelen, hogy éhes vagy sem, megeszi... :) Szombaton délután Coräékhoz voltam hivatalos vacsorára. Nagyon rendesek, a szüleit is bírom, kishúgát is, már többször meghívtak grillezni. Teli hassal néztük egy kicsit a TV-t, Federer játszott Djokovic ellen. Ezennel megragadom az alkalmat, hogy megmutassam nektek a Davis Kupán készült közös fotónkat: 
Az esti programban mozi szerepelt. Az őrült, dilis,szerelem című filmet néztük meg, ami nekem nagyon tetszett. Meglepően jó volt, nem számítottam rá, hogy ennyit fogok nevetni. :) Jól éreztük magunkat, igaz a popcorn nem volt annyira finom, de a nyalóka kárpótolt érte. :D Másnap a csapattal Helfereinsatz-unk volt. Havonta van egy ilyen, ami abban merül ki, hogy 8-10 játékos segít egy rendezvényen, fesztiválon. Ezúttal egy úszóklub 50. évfordulóját rendezte, a strandon. A feladatunk az volt, hogy az ételeket, italokat felszolgáljuk. Kb. 7 órát dolgoztunk, de ebből a tényleges munkaidő olyan 4-re tehető. Volt, amikor 1 óráig semmit nem csináltunk, aztán 1 órán keresztül megállás nélkül szolgáltuk fel az ételeket. Nekem nagyon tetszenek az ilyen fajta események, egyrészről együtt van a csapat, együtt izzadunk, nevetünk, bolondozunk, másrészről meg új embereket ismerünk meg, és ezáltal ők is megismernek minket. Nem egyszer mondták be a hangosbemondóba, hogy a Burgdorf Wizards női floorball csapat szolgálja fel az italokat/ételeket, ami után rendszerint többen érdeklődtek, mi hogy merre... :) Arról ne is beszéljünk, hogy a teljes ellátás mellett még szép összeget is gyűjtünk a csapatnak. :)
Sajnos a képet nem tudtam letölteni, de itt láthattok pár képet az eseményről: - a 4. sor első képén egy csoportkép látható -
http://www.sceg.ch/sceg08/index.php?option=com_ponygallery&func=viewcategory&catid=144&startpage=2&Itemid=68#category
Amikor végeztünk, Corä jött értem. Igazából nem vágytam semmi másra, csak egy nyugis estére, valahova kifeküdni, pihenni egy picit. Ekkor jött az 5let, hogy nem kell semmi más, csak egy olyan hely, ahol nem járnak autók. Találtunk ilyet, majd ez lett belőle: 
Kocsiban fekvés, és amit gyerekként mindig csináltam, nézni a felhőket és különböző alakokat, formákat beleképzelni. :)
Ezen a hétvégén pedig beindult a bajnokság. Erről egy külön bejegyzés készül. Mivel most minden héten meccs/meccsek lesznek, több bejegyzést fogok írni, igaz az a meccstől, az élménytől is függ, mennyi kedvvel mesélek a történtekről... :) A tegnapi meccsről már megírtam a bejegyzést, a hét közepén olvashatjátok. :)
