Aki olvasta az előző bejegyzést, az tudja, milyen állapotban voltam, és milyen jól sikerült a csütörtöki edzés. Szombaton Sandro 7.15-kor kelt fel, így én sem tudtam tovább aludni. Nem jött be hozzám, nem ébresztett fel, de mivel a szobája mellettem van, mindent hallottam, és nem tudtam visszaaludni. Ez ahhoz vezetett, hogy egész délelőtt fájt a fejem, délutánra, délutánra még rosszabb lett. Nem túl jó előjel a meccs előtt, 2 tablettával kezdtem el a bemelegítést. A kezdő csapatból kimaradtam, amin nem csodálkoztam. Egy sérülés során rögtön elküldtek melegíteni, de szerencsére Mischler összekapta magát, így visszaülhettem a kispadra, ahol még a hangos tapsolás hangja is zavart. Az első harmad a mi gólunkkal kezdődött, majd 2 perccel a vége előtt kiegyenlítettek egy kapu előtti kavarodásból. Már itt is látszódott, hogy ez a 2 csapat nagyon hasonló játékerőt képvisel ezen a napon. A második harmadot pocsékul kezdtük, 1 percen belül 2 gólt kaptunk. Ekkor küldött el Aldo 3 játékost melegíteni, köztük engem is. Amikor beszálltunk a csatába, már 2-3 állt az eredményjelzőn, sikerült egy góllal felzárkóznunk. A 2. cserém során Sarah és én letámadtunk a félpályánál, labdát szereztünk, majd egy gyors keresztpasszal egyedül vezethettem a labdát a kapu felé, mikor hátulról elgáncsoltak. Jöhetett a teljesen megérdemelt büntető. Féltem tőle, hogy majd nekem kell lőni, és így is történt. A kispadhoz csak inni mentem, majd rögtön vissza a pályára, nem akartam senkit hallani, csak a saját gondolataimmal törődni. Elindultam. Mindenki azt szokta mondani, mielőtt neki készülsz, döntsd el, mit akarsz csinálni. Játszd le a fejedben. Én nem így tettem. Tudtam, hogy nem fogom messziről rálőni, de hogy melyik oldalra tolom el, azt csak a büntető közben lehet eldönteni, amikor látod, hogy mozog a kapus, mennyire jön ki a kapujából, stb. A lényeg, belőttem, ezzel 3-3, a következő pillanatban pedig az egész csapat a nyakamba ugrált. :) Végre, a várva várt gól. 1,5 perccel később, szintén a mi sorunk, egy szép kombináció után ismét büntetőt kapott. Sajnos most elkövettem azt a hibát, hogy külső befolyásra hallgattam. Aldo engem küldött, Ela meg elkezdett magyarázni, lőjem el messziről, ne azt csináljam, mint az előbb, mert azt már tudja a kapus. Ez motoszkált a fejemben, és ahelyett, hogy a saját stílusom szerint lőttem volna, Ela-ra hallgattam, messziről rálőttem, és kihagytam. A 2 perces emberelőnyt sajnos nem sikerült kihasználnunk, így maradt 3-3 az állás.
A 3. harmadot ismét olyan szarul kezdtük, mint a 2.-at. 29 mp sem telt el, és ismét átvették a vezetést. Ezt a harmadot leginkább a bírói hibák tarkították. Ez a 2 játékvezető lesz a Vb egyedüli svájci párosa. Már előző héten is fújtak nekünk, akkor is hülyeségeket, sokkal erősebb bírópárosok is vannak Svájcban, nem tudom, miért épp őket nevezte az IFF... Aldo többször is odahívta magához őket, hiszen a 4. gól is szabálytalanságból született, de nem fújták le. 5 perccel később büntetőt adtak ellenünk, amit szerencsére elhibázott az ellenfél csapatkapitánya. Így jöhetett a 2 perces kiállítás, majd egy magasütő miatt újabb kiállítás a részünkről (jogosan), így 3-5 ellen támadtak több mint 1 percen keresztül.
Hatalmasat küzdöttünk, nagyon jók voltunk, mindenki meghalt a pályán. Kivédekeztük, újra 5 az 5 ellen folytathattuk, de nem sokáig. Egy kontratámadás során Mischlert hátulról letarolták, a bírói síp néma maradt, ő viszont felpattant és mérgében „sportszerűtlenül” viselkedett – vitatkozott a bíróval. Igaz, nem csak ő „támadta le” a sípmestert, hiszen korábban ezért kaptunk büntetőt, most meg semmit nem ítéltek. Vagyis, de, kiállítást, pontosabban 2+10-et Mischlernek. Nem lehet leírni, mennyire büszke voltam magunkra, blokkoltunk, hajtottunk, fantasztikusan védekeztünk, és amikor megszereztük a lasztit, elől próbáltuk megtartani, játszva az idővel. Nem kapkodtunk, pedig −1 gól hátrányunk volt, de tudtuk, hogy az egyenlítő találatot nem emberhátrányból kell megszereznünk. 7 perccel a vége előtt ismét teljes létszámban folytathattuk, ennek aztán meg is lett az eredménye. Sarah lőtt messziről gólt egy kavarodás során. Elaval próbáltuk megszerezni a lasztit, majd az a csapatkapitányunk elé pattant, aki messziről ráhúzta, és gól. :) Az utolsó percekben sok izgalom adódott, mind a két oldalon lehetőségek, idegőrlő volt, szerintem összeomlottam volna, ha az utolsó másodpercekben kapunk ki ilyen akarás, küzdés után. Jöhetett az 5 perces hosszabbítás. Aldo annyit mondott pályára lépés előtt, hogy borzasztóan büszke ránk, igazi csapatmunka volt, és már 1 pontot megmentettünk. Csináljuk tovább, amit eddig, nyugodtan játszunk, és akkor meglesz a 2. pont is. Az utolsó 15 mp-ben egy középre adott labdámat Sarah a felső kapufára bombázta, majd szintén az én passzomból Ela lőtt kapura, de a kapus sajnos védett. Mivel nem született gól a hosszabbítás során, következhetett a büntetőpárbaj. 5-5 játékost kellett megnevezniük az edzőknek. Én már akkor tudtam, hogy lőni fogok, amikor az edzők a „háttérbe” vonultak gondolkodni, és már ekkor eldöntöttem, hogy senkire nem hallgatok, bárki bármit mondjon, úgy fogom lőni, ahogy én szoktam. A büntetőlövések:
0-1 Sarah kihagyta, 1-1 Ela belőtte, 2-2 én belőttem, 2-2 Rahel kihagyta, 3-2 Leni kihagyta. Az utolsó páros döntött, ahol a Zug United válogatott játékosa belőtte, tőlünk viszont az örök mosolygó Leni hibázott. Érthető volt a csalódottságunk, én pedig mérges voltam magamra a 2. büntető miatt, hiszen ha a saját módszerem szerint lövöm, akkor talán nem jutunk el a hosszabbításig. A meccs legjobbjának választottak, ami nagy meglepetést okozott. Mindig vágytam rá, hogy egyszer majd az én nevemet mondják be és nekem kelljen kisétálni és átvenni az ajándékot. Ezzel egy újabb célomat értem el. :) Az öltözőben Aldo elmondta, hogy öröm volt dolgozni a csapattal, öröm volt nézni, hogy mindent megtettünk, az utolsó pillanatig harcoltunk, mindenki meghalt a pályán, amiért nagyon büszke ránk. A büntetőlövés pedig lutri, ezzel nem kell foglalkoznunk, kitöröljük és folytatjuk a felkészülést, ugyanis jó úton haladunk. Levezetőfutás közben Hankaval beszélgettem, a cseh válogatott támadójával. Ha a novemberi edzőtábor alatt jól teljesít, akkor decemberben a világbajnokságon ismét egymás ellenfelei leszünk, mint ezen a napon. Mondanám, hogy egy hasonló eredménynek örülnék, de maradjunk a realitásnál. :)
Amikor csak 1 lábam van... :)
Másnap a Piranha Chur csapatával kellett megmérkőznünk. Annyira érdekesen „működöm”, hogy magam sem értem. Hihetetlen, hogy egyik nap tök jól megy, van önbizalmam, mozgok a labda felé, okosan csinálom a dolgokat, a következő nap meg mintha egy kezdő lennék, álló helyzetben várom a felém guruló játékszert, stb.. Miért!? Mi az oka?? Képtelen vagyok egyedül rájönni. Ha valakinek van ötlete, miért lehet ez, várom a levelét.. :)
Amúgy a meccsről: az első harmad 1-1, jól védekeztünk, kontrákra játszottunk. A második játékrészben 1 perc alatt 2 gólt kaptunk, az egyiket a mi sorunk. Kicsit az én hibám, Ela adott egy szuper passzt, ajtó-ablak helyzetben kapufára lőttem a lasztit, ami után lerohantak minket, nem értünk vissza, és gól. Ahelyett, hogy 2-1 lenne nekünk, ők vették át a vezetést. :( A harmadot így 2-4-gyel zártuk, ami még elfogadható eredmény a sokszoros bajnok ellen. Idén úgy tűnik, nincs ellenfelük, eddig „simán” nyerték minden meccsüket, és azt hiszem, kevés csapatnak sikerült izgalmassá tenni a végeredményt (az első meccsen mi azzá tettük, kevés kivétel egyike:)). Az utolsó harmad kezdődött egy szélen elfutásommal, amiből középre húztam, majd a lövés pillanatában hátulról szabálytalankodtak. Szombaton ezért büntetőt kaptam, ezen a napon viszont csak egy kiállítást ért. Próbáltuk meggyőzni a bírókat, az edzőim is számon kérték rajtuk, de a döntésükön persze nem változtattak. Aztán, jött a következő remek döntésük, ismételten nem adták meg egy gólunkat. Szabadütés, 1-2 passz, lövés, gól, majd lefújták, mikor a csapat fele már a pályán volt... mert „sípszóra kell elvégezni”. Idén valahogy nem áll mellettünk a szerencse, tele vagyunk kapufákkal, meg nem adott gólokkal. Azt mondják, a kapufa annak a csapatnak segít, aki a hétköznapokon többet tesz a sikerért. Akkor viszont nem értem, mi rendesen készülünk, hajtunk, izzadunk, miért nincsen velünk!? A mérkőzés végeredménye 8-3 ( az utolsó gólt 59.56-kor kaptuk). A hétvégére elmondható, hogy a bírókkal nem igazán voltunk megelégedve, Aldo többször is beszélgetésbe keveredett velük, és mi, játékosok is. Nem értem, hova tűntek a tavalyi szezon jó bírópárosai, mert idén eddig nem sok jó bíráskodással találkoztam. Ami biztos, hogy ez nem csak az én véleményem, több személytől is hallottam hasonló megjegyzéseket a bírók teljesítményéről. Persze, nem a bíró lövi/kapja a gólokat, nem ő a hibás, ha kikap egy csapat, de az tény, hogy sok tévedést elkövettek az utóbbi meccseinken, amit nem szabadna nekik.
Most szünet következik, 2 hétig nincsenek meccsek, ugyanis nemzetközi hétvége van. Svájcban most is edzőtábort tartanak a válogatottak (szerdától-vasárnapig), nekünk otthon csak jövő héten csütörtökön kezdődik (csütörtöktől-vasárnapig). Így, jövő héten újra magyar földön, igaz nem sokáig. Csütörtökön megyek, edzek, edzek, edzek, majd hétfőn jövök. A visszajövetelem után elég kemény hétvégénk lesz, kupa és bajnoki forduló is, mind a kettő a Red Ants csapata ellen idegenben. Itt nézhetitek meg a "hangyákat": https://www.youtube.com/watch?v=nRva80UE6j8
Ez azonban még messze van, végre egy szabad hétvége, amikor nincsen mérkőzés. Hasonló szabad hétvégém legutóbb szeptember első hetében volt, szóval, rám fér a szünet. Ja, várjunk csak... nem is tudom, milyen szünetről beszélek. Igaz, hogy meccs nem lesz, de ezt a hétvégét is a csapattal töltöm, mint ahogy 2,5 hónapja az összes hétvégémet. :) Ezúttal viszont bulit csapunk. Baselban találkozunk, vacsizunk, majd megyünk szórakozni, és a 3 baseli csapattársnál alszunk – a legfrissebb infó, hogy mindenki Herbie-nel alszik, ami jelen esetben kb. 15 főt jelent. :D Vasárnap pedig 2-ig van lehetőségünk reggelizni menni, ami szuper, hiszen nem várható, hogy korán felébredjünk a hosszú éjszaka után.... :)
