Nem tudtam jobb címet kitalálni ehhez a bejegyzéshez. Kedden az SML (felnőtt csapat) edzőmeccset játszott egy u16-os fiú csapattal. Még nem láttam svájci fiúkat játszani, úgy gondoltam, épp itt az ideje. A meccs kezdete előtt leszólított az SML edzője. Először arra gondoltam, hogy majd megkér, szedjem a labdákat a meccsen, vagy intézzek el neki valamit, de aztán szerencsére nem így történt. :) Meghívott a jövő heti edzőtáborba. 4 nap a hegyekben, kaja, szállás, programok, edzőmeccsek, edzések, minden adott. Kérdeztem tőle, hogy mennyit kell fizetnem, mire az volt a válasz, hogy semmit, csak játszanom kell... :D Nem hittem a fülemnek. Nagy mosollyal az arcomon felmentem a lelátóra, leültem és magamba süllyedtem. Aztán 2 perc múlva bevágódott mellém Simon és közölte velem, hogy jövő héten megyek edzőtáborozni a nagyokkal, de mondtam neki, hogy már tudok róla. :) Felhívta a német válogatott intézkedő emberét, hogy csütörtökre foglaljon nekem egy szállást, mert velük alszom Wernigerodéban - a magyar válogatott csak pénteken ér ki -. Beszéltünk a hétvégi meccsekről, elmondta, miben kell fejlődnöm, mit csináltam jól és mi tetszett neki a játékomban. Valamint mutatott egy táblázatot, amiből első ránézésre semmit nem tudtam leolvasni. Minden játékosnak van egy, 3 tulajdonságon kell javítani a bajnokság folyamán. Mondta, hogy én is gondoljam át, szerintem mi az a 3, és ő is gondolkodik rajta, majd közösen összehozzuk azt a 3 dolgot. 1-et már tudok, szerintem neki is van 1, úgyhogy már csak a 3.-at kell kitalálnunk. :) A lányok nem nyertek, a fiúk fantasztikusan játszottak. 

Az U21-es edzés elején lacrossoztunk, nagyon vicces volt. Az edzés nem volt olyan jó, mint szokott, kicsit fáradtak voltak a lányok. Ami nagyon jól esett, hogy a játék közben az egyik lány, Angi, akinek hétvégén a gólpasszt adtam, mindig engem játszott meg először, engem keresett a passzokkal. :) Aztán kaptam egy ütést a lábamra, úgyhogy cserét kértem. Kicsit feldagadt, de lejegeltük, nem komoly. :)

Szerdán 11-kor keltem, nem tudom mi van velem, de nagyon jókat alszom. :) Délben lejött Sophia, hogy kimegy dolgozni a kertbe. 13.10-kor kimentem utána. Gondoltam hamar végzünk, aztán utána eszem reggelit/ebédet. :) 16.30-kor végeztünk. :D Már nagyon fáradt voltam, azt el is felejtettem, hogy milyen éhes... Egy dolog azonban sokat jelentett: végre szép volt a kert, elégedettek lehettünk a munkánkkal. :) Mivel kimaradt a reggeli és az ebéd is, ezért vacsira "megtömtük" magunkat (saláta, krumpli, rántott sajt). Cornelia ment a barátjához, meglepetést szervezett neki (vacsi, bor, stb.:)), mi meg elmentünk egy fiú edzőmeccsre. Beléptünk a csarnokba, még kicsik játszottak. Az edző szólt nekik, hogy vége, abban a pillanatban mindenki ment palánkot pakolni, a nagyok meg rakták fel az újat. Az első gondolatom az volt, hogy nekik nem elég jó ez a palánk, inkább feltesznek egy másikat, ami nem fehér, hanem fekete... Később kiderült, miért. :) A melegítést nem tudtam szó nélkül figyelni. Néha furcsa hangokat adtam ki, a körülöttem lévők biztosan hülyének néztek, de a pályán lévő „emberek” talán nem is emberek voltak. Egy ember nem tud így ütni, húzni, passzolni, ilyen gyorsan átlátni a helyzetet, gondolkodni és a megfelelő döntést hozni. Hihetetlen. A palánk: a 2. percben akkora ütközés volt, hogy a másik palánk kettétörött volna…: D A kiállítás elmaradt. 1-2 ütközés után megijedtem, nehogy valaki megsérüljön, de a 10. percben már rájöttem, bírják a fúk, a bírók pedig nem büntetik. Ami itt egy szabadütést ért, szerintem otthon azért 2+10-et kapna bárki. A játékosok pedig nem kötekedtek egymással, nem szólalkoztak össze, a bírókat is tisztelték. Kiesett valaki a palánkon, felkelt, visszaugrott a pályára és játszott tovább. Higgadtak maradtak, pedig tényleg brutális ütközések voltak. A meccsen kb. 4 kiállítás volt, a végeredmény 4-4. Sophia szerint ritka szar meccs volt (konkrétan ezt mondta németül:)), látszott mind a két csapaton, hogy ez volt az első felkészülési meccsük... :D Nekem ez nem igazán tűnt fel. Az egyik szünetben Simon hozta a jó hírt, aláírták Magyarországon az átigazolásomat, úgyhogy most már hivatalosan is Burgdorf Wizards játékos lettem. :) A kis smart kocsival voltunk, 5 perc hazaút után kiégett a lámpánk. Kicsit félelmetes volt, ahol nem volt világítás, ott reflektorral mentünk, de ha jött egy autó velünk szembe, akkor kénytelenek voltunk lámpa nélkül... Nem mondom, hogy túlságosan élveztem volna, de bíztam Sophiában. :) Én nem biztos, hogy mertem volna így vezetni, de ő ügyesen megoldotta. :)  Este még vacsiztunk (nagyon sokat eszünk:)), megnéztem egy Grace klinikát, és lefeküdtem aludni. :) Mozgalmas és fárasztó nap volt.

Amit még ma megtudtam: egy sima férfi bajnokira kb. 20 frank a belépő, a nőire 10. Sophia meglepődött, hogy otthon ingyen lehet meccsre járni. :)